Részletek a szerző azonos című tanulmányának VI.-VII. fejezetéből: "Megújulni úgy kell, hogy meg kell teremteni minél gyorsabban, annál jobb, a társadalom tagjainak a termelőeszközökhöz való HOZZÁFÉRÉST, azaz a társadalmi termelés sok évezredes gyakorlata után, törekedjünk a társadalmi kisajátítás évezredeinek elkezdéséhez. 

(...)

A szemléleti változás lényege, hogy a termelőeszközök létezésének célja az emberiség ellátása, nem pedig a tulajdonos kiszolgálása.

A szerkezeti változás lényege, hogy a termelés célja nem a tulajdonosok vagy azok csoportja szerint elszigetelt profit maximalizálása, hanem az emberiség szükségletei kielégítésének biztosítása.

A szervezeti változás lényege pedig az, hogy az emberek foglalkoztatása például nem csak egy tétel a termelés költségei között a munkabér alakulása révén, hanem a HOZZÁFÉRÉS biztosítása, mert csak akik hozzáférnek a termelőeszközhöz a társadalmi termelés során, azok szerzik meg a képességet és lehetőséget a társadalmi kisajátítás megvalósításához.

Képletesen szólva, az emberiséget egy nagy családnak kellene tekinteni. Ahogyan a kis családban sem rekesztik ki azt a családtagot, akinek a családbeli létezése „nem gazdaságos”, az emberi alapjogként kezelt és biztosított életlehetőségek közül sem lehet kizárni azt, – munkanélkülivé, hajléktalanná, éhezővé téve -, akinek a szereplése nem a leggazdaságosabb. A társadalmi termelés és elosztás tudományos igényességgel történő megszervezésében annak kell a fő célnak lennie, hogy MINDENKI számára biztosítva legyen a HOZZÁFÉRÉS révén a legalapvetőbb szükségletek kielégítése, anélkül, hogy mesterségesen határok közé szorítanák a megtermelt javakból részesedés mértékét.

A globalizálódott társadalomban a megújulás alternatívája nem azt eredményezi, hogy a megszerzett javakban az egyenlősdi biztosítására törekszünk. Nem az a cél, hogy a javakkal rendelkező emberek között ne lehessenek vagyoni különbözőségek, - akár nagyon nagy eltérések is -, hanem az, hogy az alsó szint állandóan emelkedjék anélkül, hogy ennek a felső határ radikális csökkenését kellene eredményeznie. A már említett minimumok szintje ebben is érvényesül. Azt nem lehet megállapítani, hogy mi a felső határ, de azt igenis meg lehet határozni, mi az alsó határ, és azt mindenkinek biztosítani kell!

Az embert ember mivoltában illetik meg az élet feltételeit biztosító alapjogok és azok kielégítése és nem aszerint, hogy milyen rasszhoz tartozik, nő-e vagy férfi, gyermekkorú vagy idős, milyen nemzetiségű, vallású, világnézetű, végső soron rendelkezik-e termelőeszköz tulajdonnal vagy sem.

Magyarországon hosszú ideje halmozódik a cigány nemzetiségű lakosság életlehetőségeinek megoldatlansága. A rendszerváltozás különös drasztikussággal változtatta meg a cigányság életlehetőségeit, lényegében csak rontotta a társadalmi termelésbe való bekapcsolódás feltételeit, lehetőségeit. A megoldást nagyon nagy mértékben akadályozza a szemléletben bekövetkezett, nagyon kártékony változás, amely a cigányság életkörülményeihez kapcsolódó eltéréseket genetikailag adottnak, megváltoztathatatlannak tekintette, és ennek következtében a cigányokat idegen testként kezelte, – kezeli -, a magyarországi lakosság körében. A cigány lakosság körében is érvényesülnie kell a „van egy álmom” szemlélete. Martin Luther King példájára meg kell fogalmaznia a cigány értelmiségnek az ”álom” valóságos tartalmát és hozzá kell fogni a megvalósításához.

A szemléleti változtatásban a legszükségesebb a cigányokra vonatkozó szemlélet gyors megváltoztatását elérni. A meglévő különbözőséggel számolni kell, de arra is tekintettel, egyenrangú partnerként kell bekapcsolódniuk a társadalmi termelésbe, és a megtermelt javak elosztásába.

Elsősorban késedelem nélkül kell hozzáfogni a szemléletváltoztatáshoz. A megújulás alternatívájának bekövetkezéséig meg kell szervezni, hogy a nálunk fejlettebb országok gyakorlatát megismerjük. Ebbe éppen úgy beletartozik az egészségügyi ellátás kialakulásának, fenntartásának, gyakorlati alkalmazásának megismerése, mint a dán, holland szövetkeztek tevékenységének megismerése. A lényeghez tartozónak érzem, hogy nemcsak az elmélettel foglalkozó szakemberek, tudósok szerezzenek lényegi ismereteket, hanem a legegyszerűbb emberek, – például a cigányok is -, megismerhessék, hogyan működik egy szövetkezet Dániában, és hogyan viselkedik a szövetkezet tagjaként a dán állampolgár.

(…)

II. János Pál kifejti, ha az általa kibocsátott enciklikát Leó pápa gazdag tanításának összefüggésében szemléljük, láthatjuk, hogy lényegében egy nagy horderejű gazdasági--társadalmi tévedés következményeit tárja föl. A tévedés, az emberi szabadságról alkotott felfogásban rejlik, amely ezt a szabadságot eloldja az igazság iránti engedelmesség kötelékéből, és ezzel együtt az alól a kötelezettség alól is, hogy tiszteletben kell tartani mások jogait. Ebben az esetben a szabadság az önszeretettel azonos, egészen az Isten és a felebarát megvetéséig; ez az önszeretet az egyén érdekeinek korlátlan érvényesítéséhez vezet, és az igazságosság semmiféle követelményére sincs tekintettel

(...)

A „Rerum novarum” kibocsátásának századik évfordulója alkalmából a pápa azt is leszögezte:

„Nagyon jelentős, sőt meghatározó hozzájárulást  jelentett az Egyház erőfeszítése az emberi jogok védelme és előmozdítása érdekében:  Ott ugyanis, ahol az ideológiákra támaszkodó pártok törekvései elhomályosították a közös emberi méltóság jelentését, az Egyház egyszerű szavakkal, de határozottan tanította, hogy minden ember - bármi legyen is belső meggyőződése - Isten képmása, és ezért elismerést és tiszteletet érdemel. Ezzel a megállapítással a nép többsége igen gyakran egyetértett, és ennek eredményeként a politikai küzdelmeknek és megoldásoknak olyan útjait választotta, amelyek a személy méltóságának elismerésére irányultak.”

Ez is azt bizonyítja, hogy a megújulás útján nem mehetnek egymással szemben, de még egymás nélkül sem egy irányban, a különböző világnézető emberek, ha az együttműködésben Isten képmásaként vesznek részt.

(…)

Úgy hiszem egyértelművé vált, hogy megújulni úgy kell, hogy a régi ellentéteket nem szabad tovább fenntartani és a tevékeny együttműködésre kell a hangsúlyt fektetni. Számomra a világ végtelen és állandóan változik. Ezért elképzelhetetlennek tartom, hogy az emberiségnek legyen olyan állapota, amikor csak ateisták élnek a földön, vagy csak vallásosak, esetleg csak egy fajta vallásnak hódolva. A megújulás elkerülhetetlenségét tudomásul kell vennünk, ez pedig jelenleg, és ezután talán már mindig, az együttműködésben valósul meg.. Ezt pedig ódon elméletekkel, ódivatú nézetekkel lehetetlen megvalósítani. Úgy gondolom, végre nemcsak vágyakozás lehetséges a különböző emberek együttműködése, hanem reális lehetőség, ha felismerjük a megújulás szükségességét, és teszünk is érte. Együtt, mindannyian…