Fotózni nem engedi magát, és csak a keresztnevét árulta el: Erik. Akkor találkoztunk, amikor Varju László országgyűlési képviselőt elkísértük ózdi útjára.

Erik Hétesen, az egyetlen, úgy-ahogy működő közkút közelében jött oda hozzánk. A legkevésbé se ejtette zavarba, hogy egy országgyűlési képviselő áll előtte. Kedélyesen belecsapott Varju László tenyerébe, aztán mondta és mondta…

Az ózdi cigánykolóniák vérlázító vízgondjáról már írtunk, Erikéről egy szót se. Nem, hisz a fiú gondjai nem azonosak a telepek gondjaival, nem is ott lakik, csak odament meglátogatni egy rokonát. Varju kérésére készségesen bepattant a kocsiba, hogy körbevezesse a telepeken, de egyből kikötötte; vissza kell ám őt vinni!

A helyi gondokról vasárnap értesült, akkor ért oda alkalmi munkából. A képviselő kérdésére azt is elmondta, hogy nyáron jó, mert ilyenkor a környékbeliek elmennek az Alföldre gyümölcsöt szedni.

(Ezért kevés arrafelé a munkaképes férfi, ezért állnak sorba leginkább gyerekek a vízért.)

– Nekem jár újrakezdési támogatás, vagy mi, csak nem tudom, mit kell csinálni – oldódott meg Erik nyelve. – Két hónapja jöttem ki az intézetből.

Varju ezen a ponton láthatóan megdöbbent.

– Intézet? De miért?

– Hát… – A fiú tehetetlenül megvonta a vállát. – Ha egy gyerek nem jár iskolába, a szüleit először megbüntetik, aztán elviszik intézetbe a gyereket. Engem tizenhat éves koromban vittek, ott éltem két évig. Két hónapja jöttem ki. A szüleim börtönben… Most volt ez az alkalmi munka, aztán Hétesre jöttem a nénémhez, de nem tudom, mi lesz később…

A képviselő összeszorított szájjal, tehetetlenül nézett az előtte kígyózó útra. Azért jött, hogy enyhítsen a szomjazók szenvedésén, megpróbáljon tenni valamit egy gyalázat ellen, amit egyébként Ózd egyetlen MSZP-s képviselője is megszavazott.

Nem szociálpolitikus, csak szociálisan érzékeny. Amikor a vagány cigányfiú inni kért, azonnal akadt számára ásványvíz a kocsiban, de, hogy az életét hogyan kellene megoldani…?

Amikor útjára bocsátották az intézetben, pontos címmel kellett volna útbaigazítaniuk, hova menjen az ígért támogatásért. Ez elmaradt.

Forduljon az önkormányzathoz, amely hőségriadó idején korlátozza a vízellátást? Vagy a helyi gyámügyhöz, amely cinikusan tűri kisgyerekek szomjaztatását…?

Egyik se tűnik járható útnak, de akkor hova vezet Eriké? A semmibe csak azért, mert egyetlen, egyszerűnek tűnő kérdésére senkitől nem kap választ? Mert egy iskolázatlan cigányfiú, börtöntöltelék szülőkkel?

Ez a fiú kijött az intézetből, és amint lehetett, alkalmi munkát vállalt. Nem akar hivatásos ingyenélő lenni, csak azt a támogatást szeretné megkapni, ami minden intézeti neveltnek jár. Csak meg kellene neki mondani, hova menjen, és némi pénzzel a zsebében talán ki tudna törni abból a környezetből, ahol jelenleg élni kényszerül…

(Forrás: www.11keruleti-hirhatar.hu)