„és fölemelte Bálám a tekintetét. Amint meglátta Izraelt törzsenként sátorozni, rászállt Isten Lelke, példabeszédbe kezdett és ezt mondta…”(24:2) Olvasandó: IV. Móz 22-24. fej.

A Café de la Regence egyik asztala körül egyre nagyobb füst gomolygott. Az érdeklődők Rousseau és Philidor között zajló játszmát követték. Egy nehéztisztnyi, pontosan egy bástya fórról induló parti csak fokozatosan kezdett Philidornak kedvezni. A minden sietségtől tartózkodó mester szilárd állást épített ki a centrumban. Apró pozíciónyerésekkel tervezte hátránya ledolgozását. Philidor mezőről mezőre történő előrenyomulása végül felőrölte a filozófusfejedelmet.

A játszma végén, kézfogáskor a sakkozás első, nem hivatalos világbajnoka, csendben jegyezte meg: „A gyalog a játék lelke.” Az a figura, amivel teret nyerhetünk a szembenálló harcvonalak mögött és megfékezhetjük ellenfelünk elsöprő rohamát.

Bálám, Móáb királya néhány ezredévvel korábban szintén stratégiai, harcászati problémával nézett szembe, amikor Izrael népe közeledett felé. Mint jó hadvezér, kinek neve is pusztító, tudta, hogy a harc nem csupán a katonák számán, kondícióján és felszereltségén múlik. Jelen van egy hagyományos eszközökkel nem mérhető tényező, amit hibásan hadiszerencsének neveznek.

Ennek a mibenlétéről Pál apostolnál teljesebb megfogalmazást még nem olvastam: „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” (Ef 6:12) Még mielőtt Izrael és Móáb seregei fizikálisan összecsaptak volna, Bálák megkezdi a spirituális hadviselést.

Magához hívatja Bálámot, hogy átokmondással gyengítse az országba érkező seregeket. Bálám pogány mágus, aki szakmája kiválósága. Megerősíti ezt Bálák üzenete: „Jól tudom, hogy akit te megáldasz, áldott lesz, és akit te megátkozol, átkozott lesz.” (IV Móz 22:6) A király minden mesterkedése ellenére, ami nem mondható csekélynek, háromszori nekifutása után is, az átok helyett áldás hangzott el Bálám szájából. Hogyan történhetett ez meg? Olyan területre merészkedett a pogány mágus, ahol még nem járt.

A spirituális világ Urának a választottaira akart baljós erőket szabadítani. A csorbát szenvedett akarat nyomán nem csupán meghiúsul az átok, hanem megtudjuk az eredménytelenség okait is. „Nem fog a varázslás Jákobon, sem az igézet Izraelen.” (IV Móz 23:23) A lelki vizsgálódás során kiderül, hogy majd a honfoglalás során kiűzött népek is pontosan a spirituális fertő miatt veszítik el eddigi szilárd pozíciójukat, területeiket. „Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozó. Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened az Úr.”(V Móz 18:11-12)

Bálám nem tehet mást, csak azt, amit Isten engedélyez neki. Ezentúl már nem ő a kreátora az áldásnak és átoknak, hanem az Isten népéhez való viszonyulás: „Áldott az, aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz.”(IV Móz 24:9) Mi az, ami megváltoztatja a dolgokhoz való viszonyunkat? Mi változtatta meg Bálám felfogását? Nem más, mint a Szentlélek! „Bálám látta, hogy ez tetszik az Úrnak, ha megáldja Izraelt, nem folyamodott többé varázsláshoz, mint azelőtt. … reászállt az Isten Lelke…” (IV Móz 24: 1-2) Isten népe még fel sem emelte kardját Móábra, de már győzött, a lelki honfoglalás végbement. A küzdelem kulcsfigurája Isten emberévé, prófétájává vált.

Pünkösdkor a Lélek betöltötte a házat, és a tanítványok belső világát. S elindult hódító útjára, hogy a szíveket Jézus Krisztushoz hajtsa. Bálám a jövőre megnyílt szemekkel prófétálta: „Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákobból, királyi pálca támad Izraelből. (IV Móz 14:17) Ahol a Lélek árad, ott szobák, utcák, terek, városok, térségek, országok, kontinensek engednek hatalmának és mondanak Rá áment.

Isten különleges módon, de „tágas térre” viszi az övéit. Mindezt elsődlegesen nem fizikális hadjárattal. Nem a nehéztisztek fölényével, amitől Rousseau remélte győzelmét. Hanem, ahogyan Philidor megérzett valamit a játék lelkéből, és a 64 mező, az ütközet tere megadta magát akaratának, s majd az ellenfél is kapitulált. Hasonlóan Isten az övéi előtt jár és készíti a külső és belső helyszíneket, az ünnepi találkozásra és bizonyságtételre, de mindezt „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!- mondja a Seregek Ura.”(Zak 4:6) Ámen

(Forrás: parokiaportal.hu)