Címlap 2010. 3. szám Utamon csillagport verek

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

Utamon csillagport verek PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2010. július 29. csütörtök, 00:40

Mottó:

"Utamon csillagport verek, szabad vagyok, mint kisgyerek, ha magában énekel. Megyek előre, csak megyek, dúdol bennem a kisgyerek, énekelve játszik. Eljátszom az évekkel, szép idő, fuss, menned kell! "

 

 

Találkozás Szalóki Ági énekessel.

A sokoldalú és sokarcú énekesnő gyerekeknek és felnőtteknek is dalol, és úgy tapasztalta: a kicsik sokkal őszintébbek. Rendszeresen jár Erdélybe népzenét gyűjteni, de nem külsőségekben, hanem a bensőjében őrzi a hagyományt. – Legújabb projektjében, a Borlai Gergővel közös Kishúgban mind az elkészülésben, mind a technikában együtt volt jelen az archaikus népzene és az elektronikus zene, a 21. század technikája. Könnyen összefér a kettő?

 


– A produkció születése mellett – ami virtuális módon történt, MP3-as zenefájlokat küldözgettünk egymásnak az interneten –, az is különlegesség, hogy az archaikus népzenét egyedül az én énekem képviseli a zenében. Két különböző világ ér össze, ami számomra azért is jelentett nagy kihívást, mert itt az én hangom, tudásom, szellemem, lelkem-testem kell, hogy hiteles legyen, hogy egyedül képviselje a hagyományt, a népzenét. Eddig csak olyan világzenei formációkban dolgoztam, amelyekben megszólaltak akusztikus népi hangszerek is, de most azt éreztem, ebben a világban egy picit szimbolikus lehet az, amit a zenében létrehoztunk. Én magam nem járok népviseletben, az otthonomban is csak egy-két jel utal arra, hogy kötődöm – nem csak, de elsősorban – a magyar népi hagyományokhoz. Egészséges egyensúlyra törekszem az életemben, hogy együtt legyen az urbánus és a népi. Budapesten születtem, őrzöm a városban a népi hagyományt. Külsőleg semmi nem utal erre, de az a fontos, amit magunkban hordozunk.


– Vannak, akik azt az álláspontot képviselik, hogy a hagyományőrzés azt jelenti: mindent változatlanul vinni tovább. Az nem hagyományőrzés, ha egy elektronikus projektbe kerül bele a népzene?


– Ha soha nem tanultam volna népzenét, és nem lennék tisztában a magyar népzene különböző tájegységeivel, nem találkoztam volna azokkal az énekesekkel, akiknek köszönhetően fennmaradtak a mai napig ezek a dallamok, hiteltelen volna az előadásom. Négy-öt éves korom óta jelen van az életemben a magyar népzene. Ez a projekt nekem mint ma élő, modern nőnek teljesen természetes dolog, kíváncsi vagyok arra, hogyan lehet másként is megközelíteni. Gyakran mondják, hogy ha a fiatalok ilyen közegben hallják ezt a zenét, érdekesebb lehet számukra. Nekem nincsenek illúzióim, de egy nagyon erős, jó zenének tartom a Kishúg dalait, és régi vágyam teljesült vele.

– Rendszeresen jár Erdélybe népzenét gyűjteni. Mennyire „szűrődik be" a huszonegyedik század a kicsi falvakba?

– Ördöngösfüzesen, a Mezőségen jártam például Hideg Annus néninél. A háznál van bivaly, kecske, mindenféle háziállat. Annus néni ugyanúgy süti a kenyeret, a fánkot, mint a régiek, éli a maga falusi életét, őrzi az énekeit és a meséit, az unokája pedig a szobában internetezik. Odaültettem Annus nénit a számítógép elé – az unokája ezt nem tette még meg vele –, és megmutattam neki, mennyi mindent meg lehet nézni az interneten. Megnéztük a magyarszováti Maneszes Marci bácsit, de megnéztük Karády Katalint is. Annus néni odavolt, mennyi minden kinyílik előtte. Természetesen ők is használnak mobiltelefont, de nincs idejük arra, hogy a modern dolgokkal foglalkozzanak. Sokszor én is azt érzem, nemigen van nekünk szükségünk erre a sok mindenre. Csak csináljuk a problémát meg a feladatot magunknak, de arra nincs időnk, hogy a szüleinkkel, a szomszédjainkkal beszélgessünk.


– Elsősorban népdalénekesként ismerik önt, de jelent meg több gyermekalbuma, készített szomorkás hangulatú dzsesszlemezt, Karády Katalin-albumot. A gyereklelkű felnőtt, a szomorkás énekes, a díva: ezek mind az ön arcai?


– Igen, és úgy érzem, az új produkcióban egyesül mindaz, amit eddig megismerhettek tőlem. Népdalokat, de kortárs költők verseit is énekelem – Jónás Tamás, Szabó T. Anna szövegeit, és egy Lackfi-verset franciául –, megszólalnak magyar, cigány, török dallamok, és ami újdonság: saját dallamaim mellé most már saját szövegem is van. A Besh o droM zenekarban bulizós csajszi voltam, remélem, amikor sikerül felszabadulnom ebben a produkcióban, ez is elő fog törni belőlem előbb-utóbb. A kislány ugyanúgy, mint a remélhetőleg már érett, okos nő.


– Miben más énekelni gyerekeknek, mint felnőtteknek?


– A felnőttek sokszor sznobizmusból mennek el, ülnek be valahová, egy gyerek pedig nem tudja titkolni, ha neki valami nem tetszik. Sokkal jobbak a szenzorjaik: jobb a szemük, a fülük, érzékenyebbek, mint a felnőttek. Őket már nagyon sok információ befolyásolja, és előítéletesebbek is. Nagyon-nagyon szeretem a közönségemet, helyes emberekkel találkozom – akár felnőttek, akár gyerekek. Az is különbség, hogy sokkal jobban kell figyelnem a gyerekekre, éppen milyen állapotban vannak, próbálok rájuk hangolódni. A felnőttközönség számára előre megírhatok egy műsort, viszont ha a gyerekek kicsit elkezdenek mocorogni, tudom, hogy egy gyorsabb dalt kell játszanom.


Úgy tűnik, sokkal őszintébb, amit visszakap a gyerekközönségtől. Mit tapasztal, mennyien őrzik meg a gyermeki lelküket felnőttkorukra?


– Nagyon kevesen. Azt vettem észre, hogy a játék, a kreativitás 12–14 éves kor körül kivész, de nem akarok ennyire pesszimista lenni. Remek pedagógusok tanítanak Magyarországon, létezik kiváló művészeti nevelés, talán még soha nem volt ennyi kicsi néptáncos, mint ma. Létrejöttek értékes zenés képességfejlesztő foglalkozások is, ilyen például a Ringató az anyukáknak és az 1–3 év közti gyerekeknek. A Művészetek Palotájában anyák napján jártam egy különleges Ringató-foglalkozáson. Három turnuson keresztül énekelt egyenként 130 édesanya a pici gyerekével: ez csoda. Nagyon fontos, hogy az oktatásban és a médiában milyen hangsúlyt kap a művészeti nevelés. Az sem mindegy, milyen zenére szerveznek vizuális nevelés-foglalkozást az óvodában, a tornaórán tinglitangli popslágerre aerobikoznak-e vagy jó minőségű zenére, és megjelenik-e a szalagavatón a nép saját hagyományos tánca.

(Farkas Judit interjúja, Forrás: Délmagyar)



Biográfia:

Szalóki Ági a fiatal énekes generáció egyik legkiválóbb tehetsége. Nem csak a hangja gyönyörű, előadásmódja is teljesen szuverén. A hazai palettán egyedülállóan otthonosan mozog a népdalok és az improvizatív kortárs zene világában, eddig a Besh o droM, a Balázs Elemér Group, az Ökrös Együttes és a Makám lemezein, koncertjein volt hallható, illetve saját, gyerekeknek szóló Téli-nyári laboda című albumán.


Zenei tanulmányait 1985-ben kezdte, majd 1990-1996-ig Bodza Klára növendékeként népi éneket tanult a budafoki Nádasdy Kálmán Zeneiskolában. Az élő népzenével csak 18 éves korában találkozik, addig archív felvételek énekeseit, muzsikusait vagy a profi táncházas előadókat hallgatta. Érettségi után egy évig munkatársa a Pávai István – Kelemen László vezette Utolsó óra elnevezésű népzenegyűjtő programnak, melynek során számos énekes-adatközlő repertoárját rögzítette.


17 évesen kezdett színpadon énekelni, Salamon Bea, a Méta együttes prímása ajánlásával került Korom Attila zenekarába. Nem sokkal később a népzenegyűjtő Kallós Zoltán hívta fel a figyelmet a fiatal énekesre. Az Ökrös együttesben kezdte, s később a magyar zenei életbe új színt hozó, nemzetközi hírű Besh o drom zenekar tagja lett. E két együtesel bejárta a világot a montreáli jazz fesztiváltól a londoni Barbican Centeren át a párizsi Theatre de la Ville-ig.


Hangja több, mint 30 lemezen hallható. 2005 óta szólóénekesként saját zenekaraival játszik. Eddig megjelent három lemeze közül kettôt az Év lemeze díjjal jutalmaztak Magyarországon, jazz illetve gyereklemez kategóriában. Ági éneklését érzékenység, gyermeki ôszinteség és invenciózusság jellemzi, melyre az utóbbi években a legnagyobb magyar jazz-zenészek is fölfigyeltek. Szakcsi Lakatos Bélával, Tony Lakatossal, Oláh Kálmánnal népi énektechnikát alkalmazva improvizál, külföldi és hazai jazzkoncerteken.

Szólólemezei:

Téli-nyári laboda (2004)

Hallgató (2005)

Cipity Lőrinc(2006)

A vágy muzsikál(2008)

Gingallo (2009)

 

 

Módosítás dátuma: 2010. augusztus 20. péntek, 12:03
 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria