A romák Finnország egyik nyelvi es kulturális kisebbséget alkotják, s már több mint 500 éve élnek az ország teruletén. Finnországban mintegy 10 000-re becsülik számukat, és Svédországban még további 3000 finn romát tartanak nyilván. A finnországi romák többsége a déli és nyugati városokban él, de az ország egész területén találhatunk roma közösségeket. A legtöbb finnhez hasonlóan a romák többsége is az Evangélikus Egyházhoz tartozik. Néhányuk tagja a Pünkösdi Mozgalomnak vagy más nonkonformista felekezetnek.
A romák teljesjogú finn állampolgárok, és alanyai mindazon kötelességeknek is melyek az állampolgárokat megilletik. Erős kulturális identitással rendelkeznek, ugyanakkor hangsúlyozottan finnek tekintik magukat.
A ma Finnországban élő kb. hat-hétezer fős cigány közösségek elődei Angliából és Skóciából a XVI. század közepén vándoroltak be az országba, Svédországon keresztül. A világ többi cigány közösségétől való elkülönülés azt jelentette, hogy szóbeli tradícióik tekintetében minden korábbi kapcsolatukat elvesztették. Abban az időben Finnország a svéd birodalom része volt. A rájuk vonatkozó korabeli jogszabályok a kíméletlen elűzésüket tűzték ki célul.
A svéd-finn hatóságok megkülönböztetett rosszindulattal közeledtek feléjük, az egyházzal egyetemben. Minden egyházi szentséget és a kórházi ápolás lehetőségét is megtagadták tőluk. Az 1637-es “akasztófa törvény” legalizálta bármely, az országban tartozkodó roma megolését. A 19. században, amikor Finnország orosz nagyhercegség volt, történt néhány kisérlet a romák valamelyes asszimilálsára.Mikor Finnország 1809-ben az Orosz Birodalom nagyhercegsége lett, a különleges törvények célja az asszimilációjukra és ellenőrzésükre irányult a helyhez kötésük, tartós letelepítésük érdekében.
A 20. század elején, a finn közgondolkodás annak módjait kereste, hogyan lehetne a romákat asszimilálni a többségi társadalomba. Ennek egyik eszköze például a roma gyermekek felügyelet alá, majd gyermekotthonokba helyezése volt. Az asszimiláció a hivatalos politika fő célja maradt egészen a század közepéig. Finnország függetlenségének 1917-es kikiáltásalor minden népcsoport tagjai finn állampolgárokka váltak, egyúttal (és kizárólag) a svéd anyanyelvű kisebbség nyelvi és kulturális jogait is rögzitették.
A második világháboru után az egész finn társadalmon átviharzó erőteljes strukturális változások ellehetetlenitették a hagyományos roma mesterségek űzését. Ugyanakkor, az átfogó jóléti politika javitotta és meg is szilárditotta a romák életszinvonalát. A romák évszázadokon át őrizték saját nyelvüket és kultúrájukat, azonban minden korszak más és más kihivások elé állitotta őket. Általánosságban elmondhatjuk, hogy ma gyengébb gazdasági és társadalmi helyzetben vannak a többi finnhez képest. Korábban az oktatshoz fűződő viszonyukat a bizalmatlanság és gyanakvás jellemezte, mivel az kezében az iskola volt az asszimilációjuk egyik legfőbb eszköze.
Természetesen állandó lakásgondjaik is évtizedekig nehezitették gyermekeik iskoláztatását, akik nem tudtak rendszeresen iskolába járni. Az 1990-es évben kezdtek kedvezőbb véleményt formálni az oktatásról – a műveltség olyan fogalommá vált körükben, amelyre büszkék lehetnek –, erre a Roma nyelvnek és kultúrának a finn társadalomban egyre erősödő jelenléte is hatással volt. Az állam a ’80-as évektől kezdte támogatni a roma nyelv és kultúra tanulását. Egyenlő jogi státuszuk ellenére a romák még nem teljesen egyenjogú tagjai a finn társadalomnak, és mindennapi életük során a diszkrimináció sokféle formájával kénytelenek találkozni.
Ugyan a biróságok foglalkoznak diszkriminációs ügyekkel, valójában nagyon kevés valódi, a munka vagy az üzleti élet során előforduló, diszkriminációs konfliktus kerül tárgyalásra. A hivatalos szervek és a romák közös erőfeszitéseinek köszönhetően helyzetük mégis javult. A többségi társadalom megtanulta elfogadni szokásaikat és tisztelni kultúrájukat. E kedvezőbb légkör kialakulására hatással volt a különboző roma szervezetek aktiv tevékenysége is, illetve azok a vitafórumok melyeket a többségi társadalom tagjai számára szerveztek. A roma sajtó és rádio szolgáltatásai is növelik a roma nyelv elfogadottságát és jótékony hatással vannak annak használatára. A romákat elismeri a többségi társadalom azért a kulturális többletért, amelyet annak életéhez adnak. Ezen túlmenően a romák társadalmi életbe való bekapcsolodása növelte a többségi társadalom tagjaival történő érintkezések számát is.
A finn romák ma elsősorban nemzeti kisebbségnek tekintik magukat, arra hivatkozva, hogy már a 16. század óta itt élnek, itt vannak a gyökereik. Az 1970 és 1990 közötti évtizedek nagyon mozgalmasak voltak a szociális, oktatásügyi és kulturális politika alakulását tekintve, amikor is tanúi lehettünk a romák társadalmi öntudatra ébredésének, a roma nyelv állapotában bekövetkező bizonyos fejlődésnek, és a romák lakáshelyzete is jelentősen javult ezidőtájt. A roma nyelv helyzete az elmúlt 50 évben észrevehetően romlott, s e hanyatlásnak számos oka van. Az egyik a generacióváltás, mivel a fiatal romák nem ugyanazokkal az esélyekkel tanulják anyanyelvüket, mint egy egységesebb közösség tagjai.
Kulturális szempontból megállapítható, hogy egyes szokásokat tiszta, archaikus formájukban őriztek meg. Ez leginkább annak tudható be, hogy négy évszázadon át elszigetelten éltek a többi európai cigány közösségtől, továbbá a finn társadalmon belül is a peremre szorultak.(1) Ősi formájában őrizték meg például a higiénia általános szabályait, valamint a tisztasággal és a beszennyeződéssel kapcsolatos rituálék rendszerét. A finn cigányok társadalmának és kultúrájának autonómiája megnyilvánul hagyományos jogrendszerükben is.
A roma közösség az urbanizációnak köszönhetően szétszóródott, a nagycsaládokat felváltotta az úgynevezett nukleáris családmodell, a generációk közötti kapcsolatok meglazultak. A roma nyelv használata már nem olyan elterjedt, mint amikor még vándoroló életmódot folytattak. Roma nyelvet 1989 óta oktatták általános iskolákban, s az elmúlt évtizedekben megindult a roma nyelvtanár képzés is, valamint egyre több módszertani anyag kerül kidolgozásra. A roma nyelven tartott istentiszteletek, roma nyelvű rádioadások és a saját lapjaikban megjelenő anyanyelvű cikkek is hozzájárultak a roma nyelv újbóli népszerűsödéséhez és egyben modernizaciójához is. Bár a roma nyelvet és kultúrát törvény védi, mégis tartani lehet a nyelv kihalásától.
A Nemzeti Oktatási Tanács Roma Szekciójának 2002-s jelentése szerint a roma gyerekeknek pusztán nyolc szazaléka részesül roma nyelvoktatásban az általános iskolában. Ezért a következő cél az, hogy minden erre igényt tartó roma család elkülönüljön egymástól. A férfiak anyagilag gondoskodnak a családról, mig a nők az otthont és a gyermekeket óvják. Gyermekeiket úgy próbálják nevelni, hogy egyszerre legyenek függetlenek, ugyanakkor érezzenek felelősséget a családjuk és közösségük iránt, éés fogadják el saját kulturájukat. Gyermekeiktől elvárják, hogy legyen érzékük egyfajta “lelki tökéletesedéshez” a saját magatartásukat illetően. Egy idősebb roma igy beszélt erről: “Az életet háromféleképpen lehet élni: úrként, parasztként és romaként. Az oktatásról alkotott elképzeléseik némileg különböznek a finn átlagtól. A roma nevelés célja, hogy a felnövekvő gyermekek jó szociális készségekkel keruljenek ki a világba. Az érzelmi melegség, a szoros családi kötelékek és a más romákkal való kapcsolattartás fontos értéket képviselnek számukra.
Régen a roma nagycsaládok vándorló életmódot folytattak. A család az apából az anyából, a gyermekekből, a nagyszülőkből, és több más rokonból állt. A második világháború után a finn társadalmat érintő változások nem hagyták érintetlenül a romák életkörülményeit sem. Az 1970-es évek elején a kormány külön összeget különitett el a költségvetésben a romák lakáskörülményeinek fejlesztésére, új lakások vásárlására. Az új lakások megépiteéseéért a helyi önkormányzatok voltak felelősek, ezzel szándékoztak megkönnyiteni a roma gyermekek iskolábajutását is.
1975 és 1981 között a kormány célzott, támogatott hiteleket nyújtott mind a roma kozosségek tagjainak, mind az önkormányzatoknak, ezzel javitva a romák élletkörülményein. Életkörülményeikben, életmódjukban tükröződik néhány jellegzetesen roma szokás is. A Környezetvédelmi Minisztérium nemrégiben kiadott egy tájékoztatót, melynek célja, hogy az önkormányzatok lakásügyi tisztviselői körében minél több információt terjesszen el a romákra speciálisan jellemző életmódot illetően.
A regionális romaügyi tanácsadó bizottságok és a roma kapcsolattartók is bármikor szivesen felvilágositással szolgálnak e tisztviselők számára a roma életmód egyes aspektusaival kapcsolatban. A többségi társadalom előitéletessége és a romák gyengébb gazdasági helyzete rendkivül megneheziti a lakáskereső romák helyzetet a piacon, amely az egész országban rendkivül kötötté vált. Ezen a helyzeten az sem könnyit, hogy a bérlakások magánkézben tartott lakásszövetkezetekhez kerültek a helyi önkormányzatoktól.
Források:
Acton, Thomas, and Acton Grace (ed.), Second Site – Daniel Baker, Ferdinand Koci, Damien Le Bas, Delaine Le Bas – An Exhibition by four artists from Roma / Gypsy / Traveller communities, University of Greenwich, London, 2006 Felja, Dragica Representation of Roma Culture in Contemporary Film, PHD Disszertacio, 2004 Gheorghe, Nicolae and Acton, Thomas, Citizens of the world and nowhere: Minority, ethnic and human rights for Roma during the last hurrah of the nation-state, Between Past and Future, ed. Guy, Will, University of Hertfordshire Press, 2001 Hall, Stewart Cultural Identity and Diaspora, Colonial Discourse and Post-Colonial Theory, ed. Williams, Patrick and Chrisman, Laura, Longman, 1993 Horvathova, Jana: Vytvarne Umeni/ Visual Arts, Romsti Autori /Romani Artists, Priutsky 1991-2005 ed. Jana Horvathova Phd., Museum of Rmani Culture, Brno, 2005. Jayat, Sandra, Premiere Mondiale D’art Tzigane. La Conciergerie May 6- May 30 1985, Paris, 1985 Junghaus, Timea (ed.), Meet Your Neighbours – Contemporary Roma Art from Europe, Open Society Institute, Budapest, 2006 Lemon, Alaina Between Two Fires: Gypsy Performance and Romani Memory from Pushkin to Postsocialism’ Durham NC: Duke University Press, 2000 Selin, Laura, and Nummelin, Erko (ed.), Kiba Lumberg - Vie minuit pois / Take me away, Pori Art Museum, 2005 A rejtett Holocaust, Műcsarnok, Fabenyi Julia et al.(ed.), Műcsarnok, Budapest, 2004 March 2004. Autodidakta Cigany Kepzőműveszek Orszagos Kiallitasa, Daroczi Agnes es Kerekgyarto Istvan (ed), Nepművelesi intezet, Budapest, 1979 Autodidakta Cigany Kepzőműveszek Masodik Orszagos Kiallitasa, Daroczi Agnes es Kerekgyarto Istvan (ed.), Debrecen, 1989 Autodidakta Cigany Kepzőműveszek Masodik Orszagos Kiallitasa, Daroczi Agnes es Kerekgyarto Istvan (ed.), Budapest, 2000 Nikolaus Saul es Susann Tebbutt (eds.), The Role of the Romanies: Images and Counter-Images of ‘Gypsies’/Romanies in European Culture,s Liverpool: Liverpool University Press, 2004 Roma Inclusion: Lessons Learned from OSI’s Roma Programming. Bernard Rorke, Andre Wilkens (ed.), Open Society Institute, Budapest
(Illusztrációk: Kiba Lumberg cigány származású finn képzőművész festményei) |