Címlap Régi lapszámok Akit a cigányok testvérükké fogadtak

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

Akit a cigányok testvérükké fogadtak PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Ranner Gizella   
2012. július 23. hétfő, 13:16

Kálcsi, a fehér orvos. Lungo (a hosszú). Erdős Kamill mindkettő, aki felnőtt életének jelentős részét a cigányok világa megismerésének szentelte, akit a nem romáka nehezen befogadó cigányok testvérükké fogadtak, s aki már-már maga is cigánnyá lett, a romák közötti néprajzi kutatásai következtében. Több roma nyelvjárást is megtanult, s már évtizedekkel ezelőtt erőteljesen szorgalmazta egy roma múzeum létrehozását. Saját gyűjtését a gyulai múzeum őrzi. Erdős Kamillról Rostás-Farkas Györggyel, a Cigány Tudományos- és Művészeti Társaság elnökével beszélgettünk.

- Elnök Úr! Tudom, hogy a családja kapcsolatban állt Erdős Kamillal, aki különösen az ön édesapjával és István bátyjával kötött szoros barátságot, de nagyon kedvelte önt is.

- Igen, ez így van, s bár akkor még kisfiú voltam, mégsem tudok meghatottság nélkül beszélni róla. Mindezeket az élményeket legemlékezetesebb gyermekkori élményként tartom számon. Különösen csüngtem rajta, amikor már kiskamasszá cseperedtem. Ő nem vendég, hanem kedves családtag volt nálunk. Nagyon tisztelte édesapámat, illetve kölcsönösen tisztelték egymást. Apám úgy becézte, hogy "muro nyámco", a fehér cigány. Erdős Kamill ugyanis szőke volt, magas, kék szemű, fehér bőrű. Voltak, akik ott a negyedben csak szőke cigánynak hívták. Rendszeresen meglátogatott minket, s akkor ott élt velünk a telepen.

- Erdős Kamill több nyelven beszélt. Tudott németül, angolul és francia nyelven. Amikor önökkel megismerkedett, már ismerte a kárpáti cigány nyelvjárást. A lovárit pedig az ön édesapjától tanulta, aki nagy tekintélyű cigány ember volt az egész megyében. Tudták azt is róla, hogy az oláh cigány nyelvjárásokat kitűnően beszéli és igen gazdag a cigány szókincse.

- Igen, én is emlékszem ilyen estékre, amikor apámat mindig kérdezgette. A helyes kiejtést kérdezte gyakran, sőt, ha kérdezték, vagy beszéltek hozzá, mindig cigányul válaszolt. Időközönként apám - lehet, hogy csak próbára akarta tenni -, magyarul beszélt vele. Ez bosszantotta, és kivívta, hogy a családban csak cigányul beszéljünk. Akkor volt ő elemében.

- Mit gondol, a Ludovika Akadémiát végzett Erdős Kamill hogy került kapcsolatba a cigánysággal?

- Erdős Kamill a második világháborúban nem vett részt, de a katonai akadémiával nyugatra menekítették és  fogságba került. Ott lett TBC-s és betegen jött haza. Hosszú ideig volt szanatóriumban, ahol egy kétágyas szobában Aranyi Dezső cigányprímással voltak betegtársak. Tőle tanulta meg a kárpáti nyelvjárást. Erdős Kamillt később a gyulai kórházban ápolták. Itt barátkozott össze betegtársával, Kolompár Jenővel, akivel esténként nagyokat sétáltak, beszélgettek. Kamill bátyánk "ráharapott" a lovári nyelvjárásra. A kórházi könyvtár igazgatója megvásárolta számára a cigányokról szóló összes fellelhető könyvet, tanulmánykötetet, a helyi múzeum igazgatója pedig néprajzossá "képezte". Le is százalékolták és így időmilliomos lett. Özvegyétől, Mili nénitől tudom, ő pendítette meg férjének, hogy tanulmányozza az általa annyira kedvelt cigányság életét.

- Erdős Kamill pedig kapott az ötleten és munkához látott. Tudtommal cigány nevet is kapott, ő volt Kálcsi, a cigány orvos.

- Igen, így nevezték a gyulai kórház roma betegei, akik között ideje nagy részét töltötte. A velük való beszélgetés volt a tulajdonképpeni gyűjtőmunka. Egy idő után azonban tovább akart lépni és a telepeket is meg akarta ismerni. Hogy apámmal hogyan és hol ismerkedett meg, azt nem tudom, de azt igen, hogy élete végéig szoros barátságban volt velünk. Sajnos, igen korán meghalt, 1962-ben, 38 éves korában.

Emlékszem, a konyhában volt egy lóca, és sokszor arra ledőlt, és volt, hogy ott is aludt. Anyám mindig tett a feje alá párnát. De nap közben is gyakran ledőlt, fáradékony volt. Nem is tudtuk, hogy mi a baja. Aztán mondta édesapám, hogy kórházban volt és nagyon beteg. Ennek ellenére rendszeresen járt a cigánytelepekre gyűjteni. Ezért is tisztelte, szerette édesapám, az egész család felnézett rá. Nem csak azért, mert karizmatikus ember volt, hanem mert olyan munkabírással is rendelkezett, hogy az fantasztikus. Nagyon-nagyon betegen is elment - legtöbbször István bátyámmal - Kétegyházára, mert ott is volt egy cigánytelep. Ő mindenképpen ragaszkodott ahhoz, hogy az ottani telepen is gyűjtsön. Elment a bátyámmal, ott ettek, ott élt, és ott jól érezte magát. Valamiféle életelemévé vált az, hogy ő a cigányok között dolgozhatott. Emlékszem, néha engem is elvittek magukkal, volt, hogy lovas kocsin mentünk át Kétegyházára. Ragaszkodott nagyon az idősebb emberekhez, mert ők voltak a legjobb mesélők. Ugyanis apám csak este volt otthon, mert ő a MÁV-nál dolgozott Békéscsabán, így napközben elmentek közeli kis falvakba, ahol cigánytelep volt. Emlékszem, hogy Kétegyházán, ahol nagyon jó barátai voltak, a lábasból ettünk együtt, közösen. Valami húst ettünk és pogácsát, de hogy pontosan mit, azt nem tudom már. Miután a legtöbbet nálunk tartózkodott, mert ott élt, ott evett, ott aludt, sokszor hetekig volt nálunk, mindig arra kérte anyámat, hogy neki pogácsát süssön, "bokolit". Mindig mondta: "Mária, pogácsát süssél nekem, ha kérhetlek rá." Ebben az volt számunkra a megható, hogy mindig tisztelettudó volt velünk. Ez  már akkor is ritkán adatott meg, nemcsak nekünk, cigányoknak, hanem másoknak is.

A beszélgetéseket nem jegyzetelte, mert zavarhatta volna az interjú alanyt, de utána mindig leírta azt, amiről meséltek neki. Nekem ez nagyon tetszett, és valószínű már akkor ott bujkált bennem a kisördög - az írás utáni vágy -, és mindig megkértem, olvassa fel nekem, hogy mit írt. Sokszor csak fejből beszélt, a cigányok eredete, vándorlása, története érdekelte. Sőt, apámat arra is többször megkérte, hogy tanítsa meg fúrót csinálni. Apámnak otthon a háznál is volt műhelye, amit a saját kezével épített, és ott megmutatta neki a fúrókészítés fortélyait. De nemcsak ezt, hanem fokost is szeretett volna látni, apám tepsik és más vastárgyak készítésére is megtanította őt. Apám kiváló, messze földön híres kovács volt, és jóvágású, jó tartású férfi.

- Őt a történelem érdekelte elsősorban? És a hagyományvilág, a szokásrendszer?

- Az is, az is. Őt az ilyen kérdések is állandóan foglalkoztatták. Ritkán találkozni olyan emberrel, akit szinte minden érdekel. Nagyon furdalta az oldalát az, hogy a cigányok miért járnak nyáron is kalapban. Ez nem szokás semerre, csak a parasztoknál, hogy ne kapjanak a földeken napszúrást. De a cigányok miért járnak nyáron is csizmában, kalapban, mellényben, ez mindig érdekelte. Apám ezeket rendre elmesélte neki. Nekem volt olyan furcsa szokásom, hogy mindig az idősebbek közé szerettem menni, hallgatni, miket mesélnek, mert szinte szomjaztam arra, amit az idősek beszéltek. Kamill bácsi mindig mondta nekem, hogy "chino phuro" - kis öreg. Utalva ezzel arra, hogy engem mindig az idősebbek által elmondott történet érdekelt. Sőt sokszor még azt is mondta rám, hogy zsidó. De hogy miért, azt nem tudom. Őt még az is érdekelte, hogy az édesapámnak hogyan mesélték el a szülei az érkezésüket, származásukat. Apám mindig csak annyit mondott, hogy az öt folyó vidékéről érkeztek. Ezt csak felnőtt koromban fejtettem meg, hogy ez Indiában a Pandzsab-ot jelenti. De ők gyermekkoromban ezt cigányul nem mondták ki, csak annyit, hogy az öt folyó mellől jöttünk. Sokáig voltunk Görögországban, sőt a fáraók népei is voltunk. Ilyen meséket hallottam apámtól. Apám meséi szerint Ramszesz Rom Somot jelenthet. De ez nekem akkor még olyan titokzatos volt, hogy nem tudtam megfejteni. Az ilyen meséket mindig csodálkozva hallottam, amikor Kamill törökülésben ült, és apám a meséit mesélte és fejtegette meg. Ma már persze tudom, hogy ez csak mese, de annyit ma már tudunk, hogy valami igazságalapja van, mert vándorlásunk alatt Egyiptomban is jártunk.

Érdemes volt apám és Kamill bácsi beszélgetéseire odafigyelni, mert olyan nagy méltósággal, olyan nagy akarattal - a betegsége ellenére -, fáradhatatlanul dolgozott, hogy mindig ámulatba ejtett. Itt szeretném megemlíteni Bencsik Jánost, aki akkoriban Gyulán volt muzeológus, és oda járt terepmunkára, ahol Erdős Kamill is megfordult, mert szerette volna az ő nyomdokait követni. Azóta is az általunk évenként megrendezett nemzetközi konferenciákon mindig üzenünk a világnak, hogy Erdős Kamill hagyatéka minket kötelez, s ennek őrzése kötelesség, s szeretnénk, ha Erdős Kamill álma megvalósulna egy múzeum formájában, mely az ő nevét viselné.

Sok folyóiratban is említést teszünk erről. Nekem gyermekkorom óta van kapcsolatom ezzel az üggyel és Mili nénit sűrűn meglátogatom, meghívom konferenciáinkra, és interjút is készítettem vele a lakásán Gyulán. Ő is sokat mesél arról, hogy amikor Kamill bácsi hazament, akkor mindig nagy szeretettel beszélt a családunkról, valamint arról, hogy ezek a cigányok milyen tisztelettudóak, milyen figyelmesek.

Tehát sűrű vendég volt, már családtagnak számított, ő is zöld kalapot viselt, de az is érdekelte, hogy a cigányok miért járnak mindig olyan tarka ruhákban. Édesapám pedig hosszan mesélt arról, hogy ezt valószínűleg az állatoktól figyeltük meg, ott ugyan fordítva van, de mindenképpen a figyelemfelkeltés a cél. Az állatoknál, például a pávánál, a vadkacsánál, s számos madárnál a hím  gyönyörű tollazatával hívja fel magára a nőstény figyelmét. Nálunk ez valószínűleg azért van, mert ahova a cigányok letelepültek, falvak, városok szélére, onnan gyakran menekülni kényszerültek, és így a férfiak könnyen felismerték asszonyaikat tarka szoknyájukról, kendőjükről.  Erre a beszélgetésre azonban csak nagyon halványan emlékszem, s lehet, hogy ez a magyarázat csupán apám fantáziájának a terméke. Mert eleven eszű, nagy fantáziájú, nagy mesélő volt az öreg. Tán ezért is kedvelte annyira Erdős Kamill.

- Melyik cigány nemzetség használ zöld kalapot? Tudtommal ő is cigánynak vallotta magát a telepeken, mert a cigányok nehezen nyílnak meg mások előtt, és fontosnak tartotta, hogy vele őszinték legyenek. Sikerült-e elhitetnie azt, hogy ő valóban cigány?

- Miután apám azt mondta, hogy szőke cigány, így mindenki elfogadta, szerette és tisztelte, nemcsak a telepünkön, hanem az egész megyében is. Voltak ugyan kételkedők, de miután szépen beszélte a nyelvet és úgy is viselkedett, befogadták és mindenhol otthon volt. Minden kis putriban és kunyhóban úgy fogadták, mintha testvérük lett volna. Büszkék is voltak a fehér cigány testvérükre, s ha éppen szűkölködtek is, mindig jutott étel és ital az ő számára. Sokszor még asztal sem volt, csak egy nagy lepedő volt a földre terítve, és onnan ettünk egy lábasból. Volt olyan is, amikor csak egy kanál volt. Ez ma mesének tűnik, pedig nem is volt olyan rég. Zöld kalapot pedig a churárok és a máshárok hordanak, de inkább a churárok viselete ez. Sőt, tollat is tesznek mellé, ezért apám úgy hívta őket, hogy "porasle". De nem csak a viselete miatt lett ő mindenki testvére.

- Persze, hogy nem, hisz volt cigány neve is. De azért az öltözéke sem elhanyagolható, elhallgatandó tény. Az Erdős házaspár utolsó ezüst evőkészletéből csináltatott a kabátjára gombokat, hogy "valódi" lovári öltözéke legyen. Ezt én is jó társától, özvegyétől, Militől tudom.

- Ez bizony igaz. A magasságára és vékonyságára gondolva a cigányok "lungo"-nak, hosszúnak nevezték. Lungo Rom. Ez volt a teljes cigány neve. Véget nem érő kérdéseivel megtudta azt is, hogy miért szeretik a cigányok annyira a lovat, mivel foglalkoznak, miért lettek harangöntők, kovácsok. Apám mesélte neki, hogy már az ő apja is fúrókat készített, és el kellett mesélnie, hogy melyik törzs foglalkozott ezzel először, mert Kamill még erre is rákérdezett. Valószínűleg azért, hogy összehasonlítást tudjon tenni a nemzetségek és a foglalkozások között. Tőle tudtam meg, hogy neveiket a nemzetségek az általuk űzött foglalkozás után kapták. Így jöttem rá, hogy a máshárok halászok lehettek, s a nevüket ebből kapták. A kalderások üstfoltozók lettek, a churárok késesek, és így tovább. Ezt Kamill bácsi mind-mind részletesen lejegyezte. Habár a halál nagyon hamar közbeszólt, mégis a legnagyobb cigánykutatók egyike volt, és megérdemli, hogy minden évben megemlékezzünk róla. Azonban én ezt kevésnek érzem, mert a leendő múzeumnak is az ő nevét kell viselnie. Mi, a Közös Út - Kethano Dromnál külön lapszámot is készítettünk az ő tiszteletére. Ő az életét áldozta a cigányokért, mert betegsége még pihenéssel talán még gyógyítható lett volna, de Mili néni nem tudta férjét visszatartani, mert ő ezt az ügyet szívügyének érezte, és olyan is volt, hogy már 40 fokos láza volt, de még akkor is ment, vándorolt telepről telepre. Ő mondta, ez tartja életben.

- A Gyulai Múzeum mennyi anyagot őriz Erdős Kamill kézirataiból, gyűjtéseiből?

- Amikor dr. Bencsik Jánossal különböző cigánytelepeken gyűjtöttünk, úgy a '80-as évek tájékán, az összeírt anyagokat beszállították. Sajnos, az Erdős Kamill hagyaték siralmas állapotban van. Egy szellőztethetetlen kis lyukban van bezsúfolva, ahol a dohtól és a penésztől akármikor tönkremehet. Már csak ezért is ragaszkodni kell egy múzeumhoz, hogy az utókor számára megmaradjon mindaz, amit ő gyűjtött, amire ő az életét feltette. Ott nemcsak írások, hanem tárgyak is vannak. Cigány kötények, "posotyk", nagy zsebes kötények, kendők, és egyéb, a korra, az életre jellemző cigány tárgyak.

- Az összegyűjtött anyagokból konkrétan  mi Erdős Kamill hagyatéka?

- A meglévő anyagok 90%-át ő gyűjtötte. Rengeteg fénykép, vas és fatárgyak, ezeket a beásoktól vásárolta, apám munkaeszközei, általa készített szerszámok, fúrók, ruhák, kalapok, csizmák, és mellények gyarapítják a hagyatékot.

- Tudomásom szerint van Erdős Kamill díj is, melyet a CTMT és a Szekszárdi Cigány Hagyományőrző Egyesület alapított.

- Valóban van egy ilyen megállapodás, de ez még a jövő zenéje. A két szervezet alapította ezt a díjat, azzal a céllal, hogy minden évben pályadíjakat osztunk szét a legrátermettebb amatőr kutatók között. Nagyon fontosnak tartom, hogy a harmadik évezred számára is átmenekítsük a cigány életmód, a cigány mesterségek, a cigány kultúra egyes jegyeit.

- Erdős Kamillt érdekelte-e a cigány asszonyok helyzete?

- Amennyire vissza tudok emlékezni, nagyon tisztelte és becsülte őket, mert látta a sanyarú sorsukat. A legtöbb cigánytelepen ugyanis a férfiak a lovak, tyúkok számára szerezték be a takarmányt, de a népes család számára az élelem megszerzése a nők feladata volt. Sose felejtem el, hogy amikor anyám jött nehéz batyujával, akkor ő mindig odarohant hozzá, és segített neki. És hiába ismerte életünket, sorsunkat, mindig rácsodálkozott erre. Talán felfogta, hogy milyen nehéz sorsot mért az élet anyámra, és így tisztelte, becsülte a tisztesen helytálló cigány asszonyokat. Azonban ő nem csak erre figyelt. Figyelt a nők családban elfoglalt helyzetére is. A gyermeknevelés rájuk hárult, mert legtöbbször ők voltak otthon a gyermekekkel. Amikor anyámat megkérdezte, mit szeretne belőlünk nevelni, ő azt mondta: "Tudod, Lungo, a lányok férjhez mennek, mert ez a sorsuk. Másra nincs is lehetőségük, éppúgy, mint más lányoknak." Palitól és tőlem már mást várt. Paliból ügyvédet, belőlem szülész-orvost akart nevelni. Sokáig gondolkodtam azon, hogy miért mondhatta ezt. Anyám húsz gyermeket szült.

- Mennyit?

- Húszat. Talán ezért is akarta, hogy sok gyermeknek segítsek életük első pillanataiban, hogy az első igazán komoly erőfeszítésüket segítsem és, hogy a szülő anyáknak is könnyebb legyen. Palit pedig a cigányok védőjének szánta. Hát, Pali szociológus lett, és költő, újságíró. Én is. Nem úgy alakult a sorsunk, ahogy azt anyám szerette volna.

- Szégyenkezni azért nincs oka, ha lemosolyog gyermekeire a felhők közül.

- Fenntartom, hogy mást és többet várt tőlünk. De térjünk vissza Erdős Kamillra. Azt is tudni akarta, hogy anyám melyik gyermekét szereti a legjobban. Neki persze azt mondta, hogy egyformán szereti mindegyiket. Nekünk meg azt súgta a fülünkbe - mikor ki ült az ölében -, hogy "téged szeretlek a legjobban, virágszálam". És ez igaz is volt, mindegyik gyermekét valamiért a "legjobban" szerette. Erdős Kamill anyámtól kérdezte, számít-e valamit nála a viselet, a kendő, a bő szoknya és a kötény. Édesanyám pedig elmesélte, hogy ezt ő így látta a szüleitől, sőt, a kendő alatt fésülködtek. Kamill bácsi ezen mindig csodálkozott. Nem tudott eleget könyörögni anyámnak, hogy a szép, dús haját nyáron ne kényszerítse a kendő alá, mert még a végén valami baja lesz a nagy forróságban. "Egy asszony kendő nélkül olyan, mint egy cigány kalap nélkül." - volt anyám válasza erre. S ez után a kút melletti lócán több órát jegyzetelt. Akkor én már tudtam, hogy valami olyasmit jegyzetelt, amit anyámtól megkérdezett, és én mindig arra kértem, hogy olvassa fel nekem. Ő akkor megsimogatta a fejemet, és felolvasta jegyzeteit. Engem valószínűleg azért szeretett, mert érdeklődőbb voltam, mint a testvéreim. Örökös lábatlankodásommal talán zavartam is. Utólag értettem meg, hogy Lungo mekkora szolgálatot tett a cigányságnak azzal, hogy betegen, fáradtan, lázasan is eljött közénk és feljegyezte életünk mozzanatait. Ő a cigányság nagy tudósa volt. Sokszor kért azonban még tőlem is tanácsot, bizonyos szavakról, kifejezésekről. Ő sokféle nyelvjárásban beszélt, de igazán csak a lovárit szerette, mert azt tartotta a legszebbnek. Volt, hogy így írta a leveleit is. Önkéntelenül is eszembe jut József főherceg, akit minden cigány éppen úgy tisztelt, mint Erdős Kamillt.

- Erdős Kamill tudta-e, látta-e, hogy a roma férfiak magukra hagyják a szülő asszonyokat? Mert tudomásom szerint a szülést tisztátalannak tartják és otthagyják a vajúdó asszonyt.

- Ez így igaz. Valóban tisztátalannak tartották a szülést a férfiak. De én hiszem, hogy maga a szülés, hogy egy új élet keletkezik, olyan nagyszerű dolog. Ez egy csoda. Hogy ezt a cigány férfiak miért tartják tisztátalannak, azt nem értem. Én a gyermekeim születésekor legszívesebben nem lettem volna távol a feleségemtől, de akkoriban még nem vehettem részt a szülésen. A cigány asszonyok - többek között az én anyám is - akkoriban még otthon szült. Valószínűleg azért nem voltak jelen a férfiak, mert ezt női munkának tartották, amihez ők nem kellenek. Anyámnak a keresztanyánk bábáskodott.

- Az is igaz, hogy alig hagytak pihenőidőt a szülés után az asszonynak? Úgy tudom, hogy rögtön mennie kellett a gyermekeket nevelni. Ezt Erdős Kamill is tapasztalhatta abban az időben. Neki mi volt erről a véleménye?

- Igen, ez így volt. A sors kegyetlensége folytán. Akkor ugyanis más világ volt. A családot fent kellett tartani, s ez a nő feladata volt. Apám például azért nem volt jelen a mi születésünkkor, mert 45 évig dolgozott és még betegen is elment dolgozni, mert muszáj volt. Egyszerűen nem lehetett otthon. Ettől lehetett nagy tekintélye nemcsak a cigányok, hanem a magyarok előtt is. S így a cigány asszony kénytelen volt még betegen is felkelni, hogy a gyermekeknek ennivalót szerezzen. A magyarok ezért tisztelték is anyámat, és amikor legutóbb Újkígyóson voltam, az öregeknél, s erről filmet is forgattunk Domokos Istvánnal, régi szomszédunkkal, ő mesélte el, hogy a szülei hoztak főtt ételt, szalmát a fekhelyünkre, ruhákat édesanyámnak. Sőt, annyira jóban voltunk a magyarokkal, hogy a mi keresztszüleink már magyarok voltak, és hála Istennek az Isten hosszú egészségben és életben megtartotta őket, mert az én keresztszüleim még most is élnek. Ötvenedik születésnapomra kaptam meg tőlük a keresztelőkendőmet...

- Ezek a néha negatív vonások nyomot hagytak-e Kamillban, gondolva például a szőnyegszövő cigányokra? A férfiak egyenes derékkal,  büszkén vonulnak elől, de feleségük görnyedten, hátukon nagy batyuval cipekednek.

- Hm! Erről nekünk soha nem beszélt, de most már felnőtt fejjel értem a megrökönyödését, mert érzem ennek a lélektanát. Erről még Mili néni is sokat mesélt, hogy Kamill bácsi mennyire meg volt ezen rökönyödve. Ahogy azon is, hogy a nők csak a férjük mögött mehetnek. Ez olyan íratlan törvény, mint a darvak röpte. Ez még a mai napig is fennmaradt szokás. Lehet, hogy ez nem megalázás, de az tény, hogy a cigányoknál nincs női emancipáció. Mili néni arról is mesélt, hogy amikor Kamill bácsit már ismerték a cigányok, messziről köszöntek neki, akkor az utcán ő rögtön a férje mögé ment. Mindezt csak azért, mert tudta nagyon jól, hogy a cigány asszony nem megy a férje mellett, pláne nem karon fogva őt. Erről a dologról tehát Kamill is tudott, de a cigányok előtt ezt vállalta ő is, a felesége is. S bár a cigány férfi szereti a feleségét, mert nem egy alkalom volt, hogy gyilkolt is érte, ennek mégis ez a módja. A cigány asszonynak nem a sarokban a helye, de ez a szokás. A nők szerint - ahogy Ghandi felesége mondta -, az asszony legnagyobb küldetése az, hogy kövesse a férjét. Kamill bácsi is milliószor kérdezte meg anyámat efelől, de anyám azt mondta, hogy a cigány asszony egy életre elkötelezi magát a férje mellett.

- Beszéljen Erdős Kamillnak a nőkről való véleményéről.

- Ő, bár a telepen mindenki cigánynak tartotta, a nőket nagyon tisztelte és - ahogy én is - édesanyámnak kézcsókkal köszönt, mert gádzsó létére felmérte azt, hogy a nő a családban a férfi munkájának a tízszeresét adja, s tudta azt is, hogy ez milyen fárasztó, milyen kimerítő. Azt is tudta, hogy igen-igen régi tradíció az is, hogy egy társaságban külön ülnek a férfiak, és külön a nők. Azért volt ez, mert míg a nők a gyermeknevelésről, egymás megsegítéséről beszélgettek, addig a férfiak törvényt ültek. Evés közben pedig az lehetett a különülés lényege, hogy a munkából hazatérő férfit a nők és a gyerekek ne zavarják evés közben. Ezt Kamill bátyám értette, de megbarátkozni vele és elfogadni nem tudta. Ezt ahogy ő is, és én is egy rossz szokásnak tartom, amit el kell hagyni, de a jó szokásokat, a jó hagyományokat át kell menteni, meg kell őrizni, ápolni kell, mert elvesznek.

- Köszönöm szíves válaszait.

( Ranner Gizella/ Közös út 1999.)

 

 

Módosítás dátuma: 2012. július 23. hétfő, 14:10
 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria