A cigányok életében mindig fontos helyet foglalt el az álom. Talán a legfontosabbat. Hogy miért? Nagyon egyszerű oknál fogva. Arra épült a vándorlások ideje alatt az egész élet, az egész életünk. A lelket is gazdaggá tette, ha meg tudták fejteni az álmot. Ez csak kivételes tehetséggel megáldott embereknek adatik meg. A cigányok ezeket az embereket nagy becsben tartották, mert tudósnak, kiválasztottnak tekintették.

Mit álmodtál? - kérdezték egymástól reggel. Így indult a nap. Nagy és megbecsült tudománynak számított a jövendőmondás. Égi és földi kapcsolatot jelentett. Az Istennel, a szellemekkel való szoros együttműködésről, kapcsolatról tettek nagyon sokszor tanúbizonyságot ezek a jövendőmondó tudósok. Az álomfejtő mágikus erővel bírt.  Az álomfejtés közben sok-sok érdekes dolgokra is rájöttek.

Gyógyítás, füvek, fák, ősi legendák... A növényekből gyógyszereket készítettek, a fák valami nagy-nagy földöntúli gyógyító erővel bírtak. Az ősöktől megörökölt hagyományt a cigányok mindig tiszteletben tartották. Minden felsőbbrendű dolog Istennek köszönhető. Az egyik az érzelmi élet, ami mindennél fontosabb, ezt így tanulták az ősöktől és ezt őrizték.

A másik a szellemi élet, meghatározta egész életvitelüket, filozófiájukat, ami a több száz éves vándorlás menekülés alatt történt velük. Nem volt más ami erősebben élhetett volna bennük, mint az ősök iránt érzett tisztelet, ami olyanná tette őket, hogy a csillagok állásából, a szél, a nap, a hold járásából is tudtak jövendőt mondani, megállapítani, hogy mikor milyen lesz a sors és az idő, amihez mindig, minden körülmények között alkalmazkodniuk kellett.

Kiszámíthatóvá varázsolták az előttük álló életüket, a gyermeküknek családtagjaiknak ismerőseiknek utat mutattak, jóságból, szeretetből adhattak csak, mert más nem állt rendelkezésükre. De ebből adtak, mert tudták és érezték, hogy valamivel támogatni kell a rászorultakat, mert e nélkül még sivárabb lett volna  az életük,  a gyermekeiké, az utódaiké is.

Akit az Isten megáldott ilyen tudással, az hatalmat jelentett az egész kumpániának is. Abból erkölcsi kötelessége volt minden nagy mágusnak, jövendőmondónak adni, mert azért kapta ezt a földöntúli tudást, hatalmat, hogy szolgálja népét, nemzetét, és az arra rászoruló embereket.

Akit a Teremtő ilyen hatalommal ajándékozott meg, az ha ezzel nem tud élni vagy ne adj Isten visszaél, attól az Isten bármelyik pillanatban visszaveheti. Ezért több száz éven keresztül mindenki tudta, hogy a jóságot bőven kell osztogatni, mert Isten ezerszeresen visszaadja annak, aki ad.