A World Roma Organization Rromanipen roma világszervezete idén április 20. és 21. közt a Szerb Köztársaság Belgrádi Parlamentjében tartotta választmányi kongresszusát, az ENSZ rendelkezéseivel összhangban, 26 ország (Albánia, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Csehország, France, Horvátország, India, Olaszország, Izrael, Litvánia, Magyarország, Macedónia, Oroszország, USA, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Szerbia, Spanyolország, Svédország, Törökország, Ukrajna, Egyesült Királyság) részvételével, melyekkel 4 kontinens képviseltette magát.

A nyolcvan főt meghaladó küldöttség elsőként a World Roma Organization Rromanipen szervezet alapító dokumentumának, Alapszabályzatának tervezetét illetőleg Deklarációját és programtervezetét fogadta el, majd az elkövetkező választmányi ciklus tisztségviselőire adhatta le javaslatait és voksait, minden országból 1-1 szavazó révén, akikre a delegációk vezetőiként esett a választás. A nyílt szavazás eredményeként a W.R.O.R. újra megválasztott elnöke Jovan Damjanovic, személyes tanácsadója Dusan Bajatovic, újra megválasztott főtitkára Bajram Haliti lett.

A megválasztott 15 alelnök: Gurali Mejdani (Albánia), Estref Abduramanoski (Ausztrália), Mehmed Mujic (Bosznia-Hercegovina), Isen Gasi (Montenegró), Veli Husein (Horvátország), Janardhan Singh Pathania (India), Valery Novoselsky (Izrael), Gabriella Selam Pató (Magyarország), Ioan Mirescu (Románia), Pavel Limanskly (Oroszország), Dzevat Sabani (USA) , Salih Senturk (Törökország), Bagir Kwiek (Svédország), Veerendra Rishi (Egyesült Királyság), Miroslav Horvát (Ukrajna).

A World Roma Szervezet Rromanipen parlamenti elnökének választották a macedóniai Nedjati Mehmedet, már megválasztott alelnöke Dorina Azemi lett Albániából. A Roma Parlament 25 képviselőjea jelenlévő országok delegációinak vezetői lettek, helyetteseik pedig a választmányi kongresszus döntése értelmében: Meleqe Renja (Albánia), Zera Abduramanoski (Ausztrália), Rabie Peric Jasar (Ausztria), Aleko Asenov (Belgium), Muradif Biberovic (Bosznia-Hercegovina), Muhamed Ukovic (Montenegró), Emilia Horackova (Csehország), Raif Maljoku (Franciaország), Ibrahim Gusani (Horvátország), Dr Shyam Singh Shashi (India), Angelica Mashtakova (Olaszország), Vyacheslav ?efjodovs (Litvánia), György Rostás–Farkas (Magyarország), Bă?ălan Costică-Ionel (Románia), Takhir Bobrov (Oroszország), Etela Matová (Szlovákia), Maja Ljubotina (Szlovénia), Zlatomir Jovanovic (Szerbia), Lida Kwiek (Svédország), Bülent Filyas (Törökország), Habryn Petro (Ukrajna), Valdemar Kalinin (Egyesült Királyság); Macedónia, Izrael, és az USA képviselő-helyettesei később lesznek megjelölve.

A Választmányi Kongresszuson ismertetett és elfogadott alapszabályzat, Charta 52. cikke szerint a World Roma Szervezet Rromanipen 23 bizottságot állított fel, az alábbi személyekkel az élükön:

1) Az alkotmányos-jogi és biztonsági kérdések biztosa: Prof. Darko Trifunovic (Szerbia) 2) A politikai részvétel biztosa Prof. Dr Harish Thakur (India); a bizottság tagjai: Larisa Limanskaya (Oroszország), Laura Rahman (USA) 3) Az adósságcsökkentés biztosa: Dulce Maria Floress (Mexikó) 4) Oktatási biztos: Dr Shyam Singh Shashi (India), a népbizottság tagjai Dr. Gheorghe Sarau (Románia); Eynard Gilles (France), Riza Lahi (Albánia) 5) Kulturális és tájékoztatási biztos: Valery Novoselsky (Izrael) 6) A családok egészségének biztosa: Ana Popovic (Montenegró) 7) Pénzügyi biztos: Pavel Limanskiy (Oroszország) 8) A nemek közötti egyenlőség biztosa: Jarmila Vanova (Szlovákia) 9) A Roma Évtized biztosa: Prof Dr Avinash Singh (India); a bizottság tagjai: Zika Damjanic (Szerbia), Vojislav Stojanovic (Olaszország) 10) A menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek belső biztosa: Bajram Osmani (Olaszország) 11) A Holocaust biztosa: Carla Osella (Olaszország); tanácsadójának jelölték Danko R.Vasovicot 12) A vallási kérdések biztosa: Angelica Mashtakova (Olaszország) 13) Az antropológiai kutatások biztosa: Dr Trajko Petrovski (Macedónia) 14) A petíciók és fellebbezések biztosa: Barry Fisher (USA) 15) Az emberi szabadságjogok biztosa: Sandra L.Greene (USA) 16) A humanitárius kérdések biztosa: Mina Quirici (Albánia) 17) A romák gazdasági megerősítésének biztosa: Zlatomir Jovanovic (Szerbia) 18) A világ roma diaszpóráinak biztosa: Fadil Hrustic (Horvátország) 19) ENSZ-biztos: Bajram Haliti (Szerbia) 20) EU-biztos: Jovan Damjanovic (Szerbia); a népbizottság tagja: Andris Tertats (Litvánia) 21) USA és Kanada biztosa: Dzevat Sabani (USA) 22) Ausztrália és Új-Zéland biztrosa: Estref Abduramanoski (Ausztrália) 23) India biztosa: Dev Bhardwaj (India).

A választást megelőző teljes nap programját a delegáltak beszámolói alkották, s az előadásokból átfogó kép bontakozott ki a romaság mai helyzetéről, a világban betöltött helyéről és szerepéről, sorsának perspektívájáról illetve annak alakíthatóságáról. Ritkaságszámba menően hiteles és értékes volt azon beszédek sokasága, melyek általánosságok helyett a mindennapi gyakorlati realitásba adtak betekintést, a jelenlévők által vezetett civilszervezetek működésének, nehézségeinek, sikereinek bemutatása révén.

A konferencia második napja biztosította, hogy a küldötteikkel jelenlévő országok képviselői bemutassák a hazájukban fennálló körülményeket, saját munkásságukat, kiemelve azokat a szempontokat, amelyeket  legfontosabbnak tartanak a romaság helyzetének alakításában.

A beszédek sorát Christian Barok nyitotta Horvátországból, a továbbiakat pedig Bajram Haliti főtitkár vezette fel, kérve, hogy kérdéseket tegyünk fel és törekvéseket fogalmazzunk meg, hiszen ez az alkalom lehet az utolsó esély roma világszervezetünk számára a kitörésre, a nemzetközi deklaráció révén.

Az olaszországi Marcello Zanussy elsőként a politikai és etnikus kultúra területein megnyilvánuló diszkriminációról beszélt, az interkulturális problémákról, átjárhatatlanságról, melynek következtében nem tudjuk kellőképpen megérteni magát a rasszizmust. Nem csupán a szubkultúrán belül, de az azon kívüliekkel, a többségi társadalom tagjaival lenne szükség minél több gyűlésre, eszmecserére. Beszélt a marginalizációról, s arról, hogy Itáliában óriási a rasszizmus, az ott élő rengeteg roma már alig bírja elviselni ezt az állapotot, s további nehézséget jelent, hogy a politika, az állam nem támogatja kellőképpen érdekeiket. Szólt az összetört és kiveszéssel fenyegetett kultúránkról, nyelvünkről, s a Holokauszt nyomairól is, amelyet hagyott a köztudatban és a romákban.

A montenegrói Muhamed Ukovich gondolatai ugyancsak ehhez kapcsolódtak arról, hogy a romák egykori deportációja után teljesen érthető nációnk sérült státusza, s hogy a múltat nem szabad elfelednünk, szükséges megismertetnünk. Ez a munka is azok közé tartozik, melyhez több ország együttműködése szükséges, s meghatározó mértékben a civilek és szervezeteik feladata is, nem csupán politikai akarat kérdése. Nélkülözhetetlen, csakúgy, mint az, hogy széleskörben megismertessük a romák életét, kultúráját. A többségi társadalomnak tudnia kell a romák kultúrájáról, egyenes arányban azzal, ahogy a romák is ismerik a nem-romákét -, s ez konkrét program kérdése is, amelynek bázisaként stabil intézményességre van szükség!

Gurali Mejdani előadásában albániai civilszervezetük működését mutatta be, melynek keretében újságot adnak ki és televíziót működtetnek. A legsúlyosabb problémák közt említettel a roma média minimalitását, illetve a működtetésükhöz szükséges társadalmi és gazdasági tőke hiányát. Beszédében kiemelte az emberi kapcsolatok fontosságát: a romaság a világban egyetlen nagy család, aminek összetartó ereje az emberi jóság. Előrejutásunk csakis egységgel és összefogással lehetséges, aminek megvalósulását kívánta.

Estref Abduramanoski nagykövet, az Ausztráliai Roma Unió elnöke hosszú üdvözlete után, melyet hazájából és Új-Zélandról hozott, beszédében a legpozitívabb körülményekről számolt be: földrészükön nincsen diszkrimináció, az oktatás igen fejlett, a romák magasan képzettek. Hogy tanuljanak, az követelmény is, de ehhez minden segítséget megkapnak, ahogyan ahhoz is, hogy később a saját kezük munkájából élhessenek meg, tisztességben, elégedettségben. A világháború és a romaüldözéses borzalmai ezt a területet nem érintették nagyobb mértékben, csupán annyiban, hogy akik tehették, ott kerestek menedéket, s kaptak segítséget az értékes, szép életbe való beilleszkedéshez.

Az ausztriai Burgenlandból érkezett Rabija Peric Jasar elsőként a náluk élő roma csoportokat mutatta be. Beszámolt a Dragan Dragonovichal közösen működtetett Romano Centro munkájáról, amely minden roma számára nyitva áll. Civilszervezetük projektjei közt szerepel speciális iskola működtetése, konzultációkat folytatnak a minisztériumokkal az oktatás helyzetéről, s a kiveszőben lévő roma nyelv megmentéért küzdenek.

Bosznia-Hercegovinából Mehmed Mujic az „Európai Úton” civilszervezet elnöke ugyancsak arról számolt be, hogy tevékenységük meghatározóan a kultúráért végzett intellektuális munkából áll. Amikor Európa minden országából jelen vagyunk, s célunk az európai integráció, akkor az első tényező, hogy a romák esélyt kapjanak a munkára. Fontos kontinentális szintű közös tervet kidolgoznunk, ehhez a szükséges anyagi forrásokat is megszerezzük –mondta. Az előadó lelkesült beszédét tartott arról, hogy tervünkkel járuljunk az Európai Parlament elé, mondandóját tapsvihar nyugtázta.

A bulgáriai Lilyana Kovacheva, a Kxam elnöke előadásában elsősorban a roma nők jogairól szólt, a valódi demokrácia hiányáról, és az infrastrukturális hiányosságokról. Elmondta, hogy Parlamentjükben mindössze tíz roma van, ami aránytalan az országban élő roma lakosság lélekszámához képest. Konzekvenciájában ugyanazt fogalmazta meg, amit korábban Damjanovich: a körülmények változtatásához, a romák világban betöltött szerepének javításához intellektuális revolúcióra van szükségünk, amit alátámasztani látszott a vele együtt érkező Veselina Vurgova tájékoztatása is, amelyet az „IPA-alapok” címen hallgathattunk meg.

Montenegróból Muhamed Ukovic tartott előadást, valamint Isen Gasi, a romák és egyiptomiak emberi jogairól hazájukban.

Ugyanez a gondolatvitel ívelt tovább a csehországi Emilia Horackova etnológus előadásában -, aki ugyancsak a romák, ezen belül is kimagaslóan a roma nők diszkriminációjáról és elnyomásáról beszélt. A kultúra végveszélyének kérdését érintette arról szólva, hogy a társadalmi nyomásra a romák lassanként elhagyják és feledik a nyelvet, már nincsenek jól tartott tradíciók, s az ép identitás helyébe így különböző lelki betegségek lépnek. E vonatkozásban elhangzott megközelítése a témának, egyedi és kiemelkedő értéket képviselt az előadások palettáján.

Franciaországból Raif Maljoku, a Romano Chachipe elnöke tartott előadást a romák elleni európai rasszizmus témájában.

A Horvát Parlament kötelékében dolgozó Ana Dalipovski arról a szomorú tényről számolt be, hogy az ottani romáknak semmilyen lehetőségük nincs. Haldoklik a nyelv, a kultúra, amelyeket pedig fontos lenne megmenteni. Erőfeszítéseik az intézményes ismeretterjesztésre irányulnak, ugyanezen célból nyitottak filozófiai katedrát is Zágrábban.

Ugyancsak Horvátországból érkezett Ivrahim Grushani, aki szintén az autoritás megteremtésének fontosságáról beszélt. Lenyűgöző szépséggel szólt nációnk szabadságáról, kultúrájában gyökerező mentalitásáról, múltjáról, amelyről nem lehet megfeledkezni, mesélni kell róla! Iskolákat kell létrehozni, és a tanulás-tanítás útján közelíteni egymás felé a többségi és kisebbségi társadalmat. A romák egyenjogúságának legbiztosabb záloga a tudás, amelynek műveléséhez meg kell találni az anyagi forrásokat is. S bár a finanszírozás a politikai, állami feladat, a romakérdések gyakorlati megoldása a világ romaszervezeteire hárul.

Ritka színfoltja volt az előadásoknak az Indiából érkezett Janardhan Pathania nyelvész előadása, a romani nyelv kódrendszeréről, szabványosításának és egységesítésének fontosságáról. Ugyancsak az anyaországunknak tekintett honból, Chandigardhból jött közénk dr. Shashi professzor, szülőföldje egyik legnagyobb költője, amellett egyetemi tanár. Rengeteg könyvet írt, amelyek közt számos művét a romák kultúrájának, tradíciójának szentelte. Tanulmányt írt a hindi és angol nyelv kapcsolódási pontjairól, Himalayas, Le rom andar India, Kotor Europako című könyveiben pedig a romák ősi múltjával és útvonalaival is foglalkozik -, egyiptomi, afganisztáni, pakisztáni nyomvonalaikkal.

Dr. Carla Osella az A.I.Z.O. elnöke Itáliából érkezett. „Árnyékok és fények” című előadása nyitánya ugyanaz az alapgondolat volt, amely egyébként is igen sokszor elhangzott e napok során: az utolsó lehetőségnél vagyunk, hogy közös munkával oszlassuk a rasszizmust. Véget kell vetni a széttagoltságnak, egymás nélkül lehetetlen érdemleges eredményeket elérni. Közös felelősségünk, hogy az oktatási infrastruktúra fejlesztésekor prioritást kapjon a periféria kultúrájára. Meg kell ismertetni a peremre szorultak fájdalmait, tisztázni a hosszú időn át vitatott státuszú szintik és utazók jogait.

Előadásához kapcsolódott az úgyszintén olaszországi Eng. Vojislav Stojanovic, a „Roma Jövő” elnevezésű szervezet elnökének „A roma identitás Olaszországban” című beszámolója. Véleménye szerint a gyakorlati cselekvésnek gátat szab az, hogy a legfontosabb kérdéseket nem merjük kimondani, amelyeket pedig nevükön kellene nevezni a Roma Parlamentben ahhoz, hogy megválaszolhatóakká váljanak. Ugyancsak Olaszországból szerepelt az előadók sorában Bajram Osmani.

A konferencia egyik legnagyszerűbb előadását az izraeli Valery Novoselskytől, a Roma Virtual Network főszerkesztőjétől hallgathattuk meg, a romák stigmatizált médiaképének témakörében. A Lettországból érkezett Andris Tertats kutató pszichológus beszéde, mely a „roma” és „cigány” definíciók közti differenciát járta körül, lélektani szempontból.

A konferencián Magyarország képviseletében jómagam mutattam be a hazai romaság csoportjait, területi elhelyezkedésüket, érkezésük idejét, nyelvváltozataikat, valamint a hazai roma nyelven írt roma irodalom kialakulását, jeles egyéniségeit és nagy elődjeinket. Beszéltem a nyelv, irodalom és műfordítás mai vészhelyzetéről, s a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság tevékenységéről, mely kiadványaival és más módon is a kulturális ismeretterjesztés eszközeivel igyekszik élni minden elérhető területen.

A montenegrói Nedjo Mehmet előadását arra építette, hogy az identitás határozza meg az ember társadalmi státuszát. Országukban a családok szegénysége megnehezíti az identitás pozitív megélését, külön feladatot jelent a gyermekek és fiatal romák bevonása a tanulás világába, ami kitörési pontot jelenthet az értékek kibontakoztatása és magasabb szociális pozíció elérése felé.

„A tudás és a tanulás ad nektek tartást” -, idézte előadása mottójaként Bajram Haliti mondatát. Az ép és pozitív identitás szerves része a nyelv, amelyre vigyázni kell -, s amelynek fennmaradását segítette munkássága során. Tevékenysége célját az - akár ars poeticának is beillő - kijelentésben összegezte: „muszáj megmaradnunk!”. Ami magába foglalja úgy a múlt jelenbe áthozható értékeit, mint a jövő perspektíváját.

Romániából Costica-Ionel Batalan a „Roma Becsület Egyesület” elnöke tartott előadást a roma identitás, nyelv, hagyományok és kultúra témájában.

Oroszország – Pavel Limanskly, az „Amala” elnöke ismertette elképzeléseit a Roma Fejlesztési Bank kialakításáról, illetve nemzetközi roma fizetőeszköz, a lovorro bevezetéséről.

Az Amerikai Egyesült Államokból Djevat Shabani irodalmár professzor tartott előadást az oktatás tárgyában.

Önálló cikkben lesz olvasható honlapunkon Jarmila Vanova, a szlovákiai Roma Média Center programigazgatójának előadása, melyet „A roma média és a romák nemzeti identitásának megerősítése” címmel tartott a roma média helyzetéről hazájukban, valamint saját működésükről és annak nehézségeiről.

Szlovéniából Maja Ljubotina etnológus értékes beszámolóját hallgathattuk meg a roma kultúra fejlesztéséről, tekintettel a jövő perspektíváira.

„Az európai romák migrációja és biztonsága” címmel tartott előadást a szerbiai Dr. Darko Trifunovich. A felhozott gyakorlati példákból levont végkövetkeztetését úgy foglalta össze: a romaság helyzete nem kevesebb, mint történelmi kérdés!

Spanyolországból Jose Santos Silva, a FAGIC elnöke mondott lelkesítő, gyökereinkhez visszanyúló, s az identitás erősítését azokból merítő beszédet.

Svédországból Bagir Kwiek, a Newo Drom projektkoordinátora „A svéd romák – tegnap, ma és holnap” címmel számolt be a hazájukban uralkodó állapotokról, előzményeikről, perspektívájukról.

A Törökországból érkezett Salih Senturk a romákat az ő hazájában igen gyászosan érintő körülményekről számolt be. Törökországban egészen a közelmúltig egyáltalán nem volt aktív politikai munka a romaság ügyében. Ennek ellensúlyozására projektet dolgoztak ki és nyújtottak be a kormánynak Ankarába, amelyre azonban válasz nem érkezett, így nem lehetett realizálni. Igyekezetük mégis arra irányul, hogy a komor körülmények megváltozzanak: a romáknak ugyanis nincsenek intézményeik, munkájuk, finanszírozottságuk, s az őket védő és támogató törvény is kevesebb a méltónál..

Hasonlóan drámai képet festett az ukrajnai helyzetről Miroslav Horvat, a Kárpátaljai Regionális Roma Ifjúsági Szövetség elnöke. A régiójukban jelenlévő borzalmas szegénységről számolt be: kenyér-, víz-, és a fűtési lehetőség hiányáról.

Hangsúlyozta, hogy a romák közt igen sok az értékes és jó ember, akiknek fontos megtartani és továbbvinni egyéni kulturális értékeit. Meg kell akadályozni a beolvadást, és felvenni a nyelvi asszimiláció ellen, hiszen míg angolul már beszél a romák többsége, addig romani nyelven már nem. Mint mondta, úgy tapasztalják, hogy az Unió a többségi társadalomért van, a romaságra nem visel kellő gondot, nem nyújt kellő mértékben segédkezet, amivel utat nyithatna a becsületben élhető élet felé.

Az Egyesült Királyságból érkezett Valdemar Kalinin tartotta a konferencia záró előadását, „A tanulás jelentősége a roma nyelv, kultúra és identitás megőrzésében” címmel.

Összesítve a konferencián elhangzott beszédek leglényegesebb visszatérő elemeit: a téma szakértői egybehangzóan történelmi nagyságrendű kérdésnek ítélték a romaság helyzetét. A roma kultúra, nyelv és identitás végveszélyének minősítették azt a pontot, melyben népünk története során most tartunk, s ennek legmeghatározóbb okaként egyöntetűen az a vélemény körvonalazódott, hogy az ismeretek átadásának korlátoltsága nem ad elegendő átjárhatóságot a kultúrák között, sőt, a roma nép körein belül sem. Végigívelt az előadások gondolatiságán a múlt eseményei továbbadásának fontossága, a történeti-történelmi tények megismertetése úgy magával a roma-, mint a többségi társadalom tagjaival.

Az előadások csaknem felében történt utalás a II. Világháború faji alapú üldöztetéseinek borzalmairól, annak jogos lélektani és társadalmi következményeiről és utóhatásairól, melyekről ugyanúgy tájékoztatni kell a világot, mint a roma kultúra értékeiről. Szóba került a nyelvvesztés elleni küzdelem, kistérségi szinten ugyanúgy, mint a nemzetközi nyelvi kommunikációs sztenderd gyakorlatának megvalósítása terén.

Kiemelt hangsúlyt kapott az oktatás, az intézményes keretek közötti ismeretterjesztés feltételeinek megteremtése. Szembesülhettünk a romaság helyzetének szélsőségesen negatív példáival elsősorban Olaszországban, Törökországban és Ukrajnában. Ezen a téren csupán a II. Világháború és annak romákat sújtó következményei által csak közvetve és kevéssé érintett Ausztrália tudott felmutatni pozitív ellenpéldát.

Az előadók nehezményezték, hogy az egyes országok parlamentjeiben aránytalanul  kevés a roma képviselők száma, s valamennyien kiemelték a folyamatos, naprakész nemzetközi együttműködés fontosságát, a romák határok feletti cselekvőkész egységbe való tömörülésének sürgető igényét.