Rostás - Farkas György, József Attila díjas íróval Horváth Tamás beszélgetett a MÚOSZ 2012-es Aranytoll díj átadó ünnepségén. Az írás a Helyi Téma című lapban jelent meg: "A rákoshegyi újságíró szerint az „az írástudóknak nagy a felelőssége”- ezt tartja a legfontosabbnak. Oda kell figyelni a hitelességre és a szolidaritásra. A több évtizedes pályafutása alatt mindig érezte az emberek szeretetés és tiszteletét. Ezeket soha nem lehet kikövetelni, csak kiérdemelni.

A kapott díjakat gondolatban minden nap a szülei lába elé helyezi, mert a kitüntetés őket illeti. „Az újkígyósi cigányteleptől hosszú volt az út idáig.”-meséli György. Mindig is szerette és kereste is a kihívásokat.  Azok öröksége, akiktől tanult, akikre felnézett őt is kötelezik, hogy a fiatalság rá is büszke lehessen.
Az átadáskor az Újságíró Szövetség nagy termében telt ház volt. Sok régi és új arc is jelen volt. Boldog volt, hogy gondoltak rá és megbecsülik.

A Közös út című lap már a 20. évfolyamába lépett, melynek a György a főszerkesztője. Az újság célja és mondanivalója, a főszerkesztő életfilozófiája is egyben. „Csak együttes erővel lehet nagy célokat elérni. Azt kell szeretni egymásban, ami összetart, nem ami szétválaszt.”

Kerületi művészek is támogatják a lapot, melyben sok neves, elismert újságíró cikkei is megjelennek. Többek között Duray Miklós, Tőkés László, Jókai Anna írásai is.

Rostás- Farkas György már több évtizede ír egészen kiskora óta. Az első publikációi a 1960-as években jelentek meg a Nők Lapjában, a Képes Újságban, Ifjúsági Magazinban. Ekkor még általános iskolás volt.
10 éves korában az anyja megvette neki tíz forintért Petőfi összes verse c. gyűjteményt, mely mélyen megérintette. Talán ez volt első apró lépés, mely az írás mellett kötelezte el. Rendszeresen olvasott fel belőle az édesanyjának, aki nem tudott írástudatlan volt.

György a Debreceni Egyetemre járt, ahol Újváry Zoltán professzor is oktatta. Sokat tanultak egymástól és később is tartották a kapcsolatot. Nagy hatással volt rá az elismert tanár.

„Zászlóvivőkre nagy szükség van. Ha ők nem vállalják a sorsukat, akkor szerinte a cigányság az inka birodalom sorsára juthat, eltűnnének. A tudás erő és hatalom, a toll pedig fegyver. Csak úgy mehetünk előre, ha a két egyenrangú kultúra összekapaszkodik.”- magyarázta az újságíró.

Tervei között szerepel egy mesekötet megírása, valamint a cigányság hagyományainak további kutatása. A szíve mélyén mesekutatónak tartja magát. Elmondta, hogy a mesekultúrából tanulhatunk a legtöbbet, hiszen a mese a szeretet nyelvén beszél.

Meg kell élnünk a mindennapokban és meg kell értenünk, hogy minél többet adunk, annál többet kapunk. Ha kicsi a szeretet lángja, akkor is kötelességünk és a boldogságunk megőrizni azt a nehéz időkben is. Lesz az a láng egyszer lobogó tábortűz is, amit körbeülhetünk és melegedhetünk mellette…

György szerint nem szabad feladni soha, mert akkor nem érdemeljük ki mások szeretetét és becsületét. Vinni kell a zászlót és „nem középiskolás fokon”."