A Finnagora, Finn Nagykövetség, Roma Education Fund, Romedia, Bölcsészettudományi Kar és ERCF számos további meghatározó média- és romaügyi szervezettel együttműködésben rendezett szemináriumot 2012. 03. 27.-én, a főváros Kesztyűgyár Közösségi Házában, A média szerepe az esélyegyenlőség megteremtésében címmel. A konferencia célja a romák médiabeli helyzetének, sztereotipikus ábrázolásuk vizsgálata volt, s a médiában rejlő közvélemény-formáló lehetőségek áttekintése, a téma jeles hazai és külhoni szakértőinek előadása, kerekasztal-beszélgetései valamint fórum keretében.

Szira Judit, a 17 országban aktívan működő Roma Oktatási Alap igazgatója, köszöntőjében beszélt arról, milyen nehéz a különleges hírekre fogékonnyá vált köztudatban érdeklődést teremteni az átlagos, normális, sikeres történetek iránt, s ha mégis sikerül azok publikálása, nem könnyű a célcsoportok elérése, sem a hatékony eszközök megtalálása a szkeptikusok látásmód-változtatásához.

A délelőtti előadássorozat témája: Médiaoktatás a felsőoktatási intézményekben, moderátora Daróczi Gábor, a Romaversitas igazgatója volt, első beszélgetőpartnere pedig dr. Salamon András filmrendező-oktató. A nagyrécei roma filmiskola Tíz év múlva című első vizsgafilmjének megtekintését követően elmondta, hogy az a munkakultúrával kapcsolatos oktatási projekt keretében születhetett meg. Mivel a munka fogalmához mindig frusztráció kapcsolódik, a róla alkotott felfogást próbálta fejleszteni a film eszközével is, segítve a filmezéshez kapcsolódó technológia, tudás, kompetenciák kifejlődését a gyermekekben. Speciális módon: "házhoz vitte" a tudást -, beköltözve a magyarcégi cigánytelep egyik putrijába néhány önkéntes egyetemistával, a minden kultúrától elzárt gyerekeknek filmtörténeti klasszikusokat kezdett vetíteni.

Amelyeket a gyerekek saját életükhöz köthetnek, mert épp azáltal nemesedtek klasszikussá, hogy örökérvényű dolgokat mondanak ki emberi életekről. Itt dolgozta ki az intézményesíthető tudásátadás egy módszertanát, mely végighalad a filmoktatás-filmkészítés teljes folyamatán. A programban induló 25 gyermekből hat fiú tartott ki végig, akikkel végigvihető volt az olyan kulcskompetenciák kifejlesztése, amilyen pl. az együttműködésben való dolgozás, akiket motivált az azonnali siker, s az általuk-magukról készített filmjük bemutatója az egyébként nagymértékben diszkriminatív falujukban valóságos katarzist jelentett. A film a későbbiekben főként szakmai közösség oktatási közegében terjedt el, a nulla Ft. költségbe kerülő módszernek azonban fontos lenne az ország minél több pontján megjelenni, megerősödni az ilyen típusú bástyáknak a sötét és kilátástalan jövő felé sodródó nép kiútjának építése érdekében. A filmben megjelenítődő nemes emberi egyszerűséggel bíró gondolatok közül idézni érdemes kettőt: egyfelől, hogy az élet értelme a szeretet, célja pedig, hogy ne legyenek ellentétek; másfelől felmerült a romákat jellemző perspektivális gondolkodásmód hiánya.

A szeminárium második előadója, Pócsik Andrea tanársegéd Roma reprezentáció a kulturális fordulat után: médiaelemzés a felsőoktatásban címmel mutatta be azt a programot, melynek keretében évek óta tart 2x2 órás kurzus-sorozatokat. Beszélt a médiakutatásokról, mely szerint a magunkról készített filmek másmilyenek lesznek, mint amit a tömegmédia készít, s hogy ily módon mint válnak láthatóvá a hatalmi viszonyok az ábrázolás tárgyaiban, nevezetesen a romákban. Beszélt a láthatóság azon kritériumáról is, mely az identitás feletti kontroll, s az idei kurzus tematikájáról: a romareprezentációról, valamint bemutatta koncepciójukat, mely nyomon követhető a http://romakepmuhely.blogspot.com valamint www.docuart.hu/docuart.hu/node/248 Internetes oldalakon is.

E tematikában Balogh Lídia, az ELTE egyetemi oktatója volt a harmadik előadó, aki elmesélte, hogy eredeti kutatási területe a muzulmán migránsok problémái voltak, csak később terelődött át figyelme a magyarországi Kurucinfóval analógiába állítható hollandiai extrém szélsőjobbos tendenciára, melynek koncepciója arra épült: "jelentse fel az önt idegesítő kelet-európaiakat!". Ebben a jelenségben a hóhér akasztása jelenítődött meg, hiszen az állampolgárok hadjárata nem cigányok ellen irányult, hanem az övékével azonos fehér bőrszínűek ellen. Amint az Internet új lehetőségeket adott a szélsőséges mozgalmaknak, melyek letiltása kijátszható, hazánkban is fórumot biztosít a cigányellenességnek, az erre specializálódott hírportálokon keresztül. Magyarországot azonban még e tekintetben is lépéshátrányban látja, szükséges lenne azon etikai normák bevezetése, melyek a nyugati médiában nagyobb fokú tudatosságot fejeznek ki.

Daróczi Gábor kérdésére reflektálva elmondta, hogy a cigányok megítélése az egyes európai országokban szélsőségesen eltérő, s a cigányság sors-tragédiájának egyik kulcselemét képezi, hogy nyelvünket, kultúránkat éppen azokban az országokban tudjuk megőrizni, használni és fejleszteni, ahol a cigány lakosság szegregációnak van kitéve, míg a befogadó államokban való integráció a legtöbb esetben asszimilációba torkollik, a jellegzetes roma értékek és sajátosságok elveszésébe

(folytatjuk...)