Sok pénzt ad az unió, még sincs semmilyen látszata a romák felzárkóztatására szánt eurómillióknak, a különböző programoknak, pályázatoknak alig érzékelik hatását az érintettek. Legnagyobb baj, hogy tulajdonképpen az egész rendszer rossz, felülről próbálnak, sokszor csak a látszatra figyelve igazgatni egy olyan ágazatot, amelynél esetleg alulról építkezve, belső emberekre alapozva eredményeket lehetne elérni – mondja Száva József, aki bő egy éve felel a háromszéki romákért a Kovászna megyei prefektúrán.

Van Bukarestben egy központi szerv, az Országos Roma Ügynökség, az készíti a felméréseket, statisztikákat, az pályázik, osztja tovább a pénzt. Kidolgoznak egy-egy stratégiát, dokumentációt, továbbküldik a megyéknek, hogy töltsék ki az űrlapokat, majd összesítik az adatokat.

Két akciójuk is volt az elmúlt időszakban, melyek jól jellemzik tevékenységüket: munkanélküli cigányokat képeztek tovább, illetve fotókkal dokumentálták életkörülményeiket. A továbbképzésen Háromszékről is részt vettek körülbelül kétszázan, ám mivel nem figyeltek a helyi igényekre, utóbb egyikük sem tudott elhelyezkedni. Hiába képezik ki például pincérnek őket, senki nem alkalmazza, mivel cigány származásúak – ismertette a tényeket Száva. Elmondása szerint a képzésben részesülők közül pár bölöni cigány tudott elhelyezkedni, esetleg a mezőgazdasági munkát még rájuk bízzák.

Apró eredmények
Három program fut, több-kevesebb eredménnyel. Az egészségügyi mediátorok képzése például kimondottan hasznosnak bizonyult, roma nemzetiségűek részesültek szakirányú oktatásban, és most saját közösségükre figyelnek. Azontúl, hogy az alapvető higiéniai szabályokra igyekeznek ránevelni a gyermekeket, követik egészségük alakulását, szükség esetén segítenek, hogy megfelelő ellátást kapjanak. Háromszéken nyolc mediátor tevékenykedik, a legnagyobb roma népességgel rendelkező falvakban kaptak munkát. Hivatalosan, a minisztérium által e célra kiutalt pénzből, a megyei egészségügyi igazgatóságon keresztül fizetik őket.

Hasonló rendszerben képezték ki az oktatási mediátorokat, nekik a gyermekekre kell figyelniük, az ő felelősségük, hogy rendszeresen járjanak iskolába, és ha szükséges, akár a tanulásban is segítenek. Ez is hasznosnak tűnik; Nagyborosnyón, Ozsdolán, Bodzafordulón, Zágonban, Szentléleken, Bardocon, Árapatakon és Hidvégen már mutatkoznak az eredmények. Száva József szerint ez a két program nevezhető sikeresnek az eddigi kísérletek közül.

Képeznek, de nem alkalmazhatnak
Lenne egy harmadik is, amely során a helyi tanácsoknál tevékenykedő cigány szakértőket képeztek ki. Ez a tanfolyam két évet tartott, és elsősorban a magasabb iskolákkal rendelkező romáknak nyújtott továbbtanulási lehetőséget, oklevelet. Háromszékről öten végezték el, ám jelen pillanatban úgy tűnik, hiába, a kormány által elrendelt alkalmazási zárlat miatt a polgármesteri hivatalok nem tudják rendezni munkakönyvüket. Kovásznán, Bodzafordulón, Kőröspatakon, Bölönben és Zabolán a bukaresti döntést várják, amely annak ellenére késik, hogy a pályázat elnyerésekor Románia vállalta Brüsszel előtt, hogy alkalmazza a kiképzett szakembereket.

Január eleje óta folyik a huzavona, ezek az emberek november végétől, a tanfolyam lezárását követően fizetés nélkül maradtak, mégsem történik semmi – mutat rá az ugyancsak visszás helyzetre Száva József. Pedig ezek a helyi szakértők nagyon fontos gondot orvosolhatnának, közvetlen kapcsolattartók lehetnének a roma közösséggel, közülük valóak, könnyebben elfogadnák őket. Jelen pillanatban ugyanis egyik legjelentősebb probléma, hogy a cigányoknak nincsenek vezetőik, nincs, akikkel tárgyalni egy-egy közösség gondjairól. A polgármesterek sem szentelnek sok figyelmet a cigány közösségeknek, de nem is nagyon találják a módját, s a rendelkezésükre álló források is igen csekélyek.

Romániában tehát egy fentről lefelé építkező roma érdekvédelem létezik: a bukaresti központi intézet teljes demokrata-liberális vezetéssel, ott tevékenykednek azok a "díszromák", akiket véleményformálónak tekintenek, s akik időnként a televíziókban magyarázzák, mit, mennyit tesznek nemzettársaikért, s akik lefölözik az európai támogatásokat.

Az Országos Roma Ügynökségnek a hét régióban megvan a hét alegysége, innen irányítják az oda tartozó megyék dolgait, a Kovászna megyei cigányokkal Gyulafehérváron foglalkoznak. Az intézménynél, a bukaresti és régiós kirendeltségeinél azonban nincsenek magyarok, így a magyar cigányok ügye háttérbe szorul, a csak román nyelven szervezett képzések, a nyelvi akadályok miatt alig néhányuk számára hozzáférhetőek, s így lám, kétszeresen kisebbségivé válnak. Nem véletlen, hogy egy-egy nyolcfős csoportban legfeljebb egy-két magyar mediátor akad, kivétel az egészségügyi, ott ugyanis négyen vannak.

Szóvirágos stratégiák
Hatalmas gond az az elképzelés, ahogy Bukarestből az egész kérdést kezelik, hangzatos, Brüsszelben jól mutató stratégiákat dolgoznak ki, amelyekben közhelyek egész sorával szembesülhetünk. A 2012–2020-as stratégiában ilyen megfogalmazások vannak: a helyi önkormányzatoknak a romák képviselőivel közösen azonosítaniuk kell a felmerülő problémákat, de megfogalmaznak olyan javaslatot is, hogy a helyi tanácsok bocsássanak telket a romák rendelkezésére házépítésre. Senki nem elemzi azonban, hogyha esetleg tényleg kerülne telek, miből építhetnének lakást maguknak az erre valóban rászoruló, de semmilyen jövedelemmel sem rendelkező, mély szegénységben élő cigány családok. A stratégiában szerepel az is, tenni kell azért, hogy a roma közösség tagjai minél nagyobb számban váljanak az egészségügyi biztosítási rendszer tagjává, ennek mikéntjéről, például a munkahelyteremtésről azonban egy árva szó sem esik.

Így néz ki tehát Romániában a roma kérdés orvoslása, a cigányok felzárkóztatása, amelyről egyre több szó esik Európa-szerte. Mint sok más területen, itt is az EU felé jól mutató látszatintézkedések érvényesülnek, s feneketlen zsák, no meg néhány zseb nyeli el az igen bőkezűen nyújtott eurómilliókat. A napról napra tengődő cigányságnak pedig alig van esélye a jobbra. Munkát kevesen találnak, segélyekből, gyermekpénzből éldegélnek, s mert ez utóbbi az egyetlen biztos jövedelem, hozzák a világra az újabb és újabb porontyokat. S várják az olyan esztendőket, mint az idei, amikor végre rájuk is figyelnek, ígéretekkel, néhány miccsel, egy-egy zsák krumplival megvásárolják egyetlen értéküket, a voksukat.


(3szek.ro/ Farkas Réka)