Kiadványaink

Névjegy

Radio Romano

Lovaricko shibako grizhipe

Archív

Közös Út Baráti Kör

Csatka

Rostás-Farkas György

Blog

CTMT videók

GTranslate

 

Közös Út Baráti Kör

Presztízskérdés a romastratégia?

By Administrator, on 18-02-2012 14:36

Ajánló / Közszolgálat Magazin / Interjú Balog Zoltán államtitkárral: Miért volt szükség a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiára?

Balog Zoltán: Nemrég Svájcban jártam egy a kelet- közép-európai romákkal foglalkozó konferencián, melyen az egyik résztvevő arrogánsan megjegyezte, hogy "mi ez a sok elemzés? A politikusok mindig az elemezések mögé bújnak, amikor nem csinálnak semmit." Ez bizonyos esetekben akár igaz is lehet. Azonban, ha nem csinálunk egy tisztességes diagnózist egy problémáról, akkor rossz következtetéseket fogunk levonni, és rossz terápiákat alkalmazunk a megoldásnál. A stratégia megalkotásával egyetemben elkészült egy olyan diagnózis, ami megmutatja, mely területeken és hogyan kell beavatkozni a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása érdekében.Csepeli György, szociálpszichológus szerint aki nem vádolható kormánybarátsággal, az elemzés egy komoly, rendszerszerű bemutatása annak, hogyan áll az ország szociálisan, a leszakadó térségek, társadalmi csoportok, ezen belül is a romák estében. Ilyen állapotfelmérés, állapot bemutatás ezidáig még nem volt. A magyar soros elnökség alatt elfogadtattuk az uniós roma-keretstratégiát, mely minden tagállamnak előírja saját nemzeti felzárkózási, integrációs romastratégiájának az elkészítését. A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási program megalkotásával ennek a külső kötelezettségünknek is eleget tettünk. A stratégiával az elkövetkező tíz évre kijelöltük a követendő irányt és egy 2014-ig részletesen lebontott akciótervet is kidolgoztunk.

Magyarország volt az első, aki beadta a stratégiát...

B.Z.: Igen ez egy kicsit presztízskérdés is volt, hiszen mi kezdeményeztük a folyamatot. A többi tagállamtól viszont december elejéig nem érkezett egyetlen ilyen dokumentum sem. Számukra nem olyan fontos a ez a téma? B.Z.: Ne felejtsük el, komolyan meg kellett küzdeni azért, hogy prioritássá tegyük a roma kérdést. Az elnökség elején sok ellenzője volt ennek. Azonban a tagállamok elé tárt szakmai anyagaink meggyőzték őket, hogy a körülbelül 10 millió Európában élő romát nem tekinthetjük kizárólag egy kelet- vagy közép-európai problémának. A romák vándorlása, az emberkereskedelem, a koldusmaffiák mind a stratégia támogatására késztette a tagokat. De azt is tudomásul kell vennünk, hogy másoknak más ügyek fontosak vagy fontosabbak.

Az uniós romastratégia négy kiemelt területéhez (oktatás, foglalkoztatás, egészségügy, lakáshitel) itthon hozzátették a közbiztonságot és a kommunikációt...

B.Z.: A közbiztonság kérdését egy lapon említeni a romákkal, sokakban a rasszizmus érzését gerjeszti az Európai Unióban, pedig erről is nyíltan kell beszélni. Bár emberkereskedelem esetén a romák az áldozatok és a tettesek oldalán is megtalálhatóak, arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a bűnözésben az interetnikus együttműködés a romák és nem romák között sajnos sokkal jobban működik, mint a jó dolgok érdekében. Ne feledkezzünk el a fiatalok bandába verődéséről sem. Ráadásul az a mélyszegény miliő, amiben a cigányok többsége él, bizony kitermeli magából azt a típusú bűnözést, amit egy korábbi belügyminiszter „megélhetési bűnözésnek” nevezett.

Ez a megnevezés azonban erkölcsromboló, mert azt sugallja, a nehéz körülmények feljogosítanak a törvényszegésre. Ez a logika természetesen elfogadhatatlan egy jogállamban. Ezeket a jelenségeket együtt kell látnunk. Az európai roma-keretstratégiában egy kompromisszumos megoldás miatt csupán említés szintjén jelenik meg a bűnözés kérdése. Úgy gondoltuk, Magyarországon erre sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani, mivel a társadalmi vita során bármerre jártunk az országban rendre előkerült ez a kérdés. A kommunikáció segítségével az embereknek szeretnénk megmutatni, hogy a romaintegráció, a mélyszegénység elleni küzdelem minden állampolgár helyzetén javítani fog. A sikerhez azonban szükség van a többség támogatottságára is, egyébként a program el fog bukni.

Az unióban a stratégia elfogadásáig az antidiszkriminációs vonal dominált.

B.Z.:. Mi azt tapasztaljuk, ha az oktatási és a szociális területen nem lépünk előbbre, akkor a diszkrimináció tilalma önmagába pusztán írott malaszt marad. Ha van tíz munkahely, lehet küzdeni, hogy 10 vagy 20 százalékát kapják-e meg a romák. Azonban, ha száz állás áll a rendelkezésre már van értelme azon vitatkozni, hogy a cigányokat kicsit felülreprezentáljuk. Tudniillik Magyarország lakosságának több mint hét százalékát kitevő romák esetében a munkanélküliségi ráta a sokszorosa a nem roma magyarokénak. A kevésen marakodni, indulatokat gerjeszteni egy meddő dolog. Viszont, ha növekednek a lehetőségek az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy és a lakhatás területén akkor már értelmes azon vitatkozni, hogy hol kezdődik az antidiszkrimináció.

Ezért van az, hogy valamennyi esélyegyenlőségi programnál 50 százalékban a romákat kell támogatni?

B.Z.: Nincsenek ilyen általános számok. Pragmatikusan kell nézni, hogy egy adott helyzetben mi az az arány, ami vállalható és végre is hajtható. Vannak olyan típusú ösztöndíjprogramjaink, ahol a hatványozottan hátrányos helyzetű gyermekek világában csaknem minden harmadik gyermek roma. Itt minden második ösztöndíj a roma gyerekeké, úgy, hogy közben teljesítményt várunk el. Míg a közmunkaprogramok által megcélzott világ 80-90 százalékban a cigányok által dominált. Akadnak olyan területek is, ahol ez az arány jóval alacsonyabb. A felsőoktatás esetében például a romák fél százalékban vannak jelen. Ha ezt háromra akarom emelni, azért nagyon komolyan meg kell harcolnom.

Milyen programok futnak most a szegények felzárkóztatására?

B.Z.: A Start-munkaprogram, mely esetében nagyon lényeges dolog annak a kényszermunka előítéletnek a leépítése, amit a egyesek tudatosan gerjesztenek. Itt a reguláris munkavállalás keretében még soha nem dolgozókat vonjuk be. Aki részt vesz a programban képzést is kap. Akár az alapkompetenciák vagy a szakmaszerű képzések formájában. Az előbbi esetében lehetőség nyílik a nyolc osztály befejezésére, az ismeretek felfrissítésére vagy pótolására. Hiszen sokan vannak, akik a nyolc osztályt sem végezték el és ha mégis, akkor sem tudnak funkcionálisan írni-olvasni. Míg az utóbbinál esélyt kap a résztvevő, hogy egy következő programban már egy minőségibb munkát tudjon végezni, és egy harmadik körben pedig akár például egy kőműves mellett is eltudjon helyezkedni a szabad munkapiacon. Vannak különböző ösztöndíjprogramok, melyek teljesítményhez kötöttek. Sok esetben a rászoruló gyerek mellé egy pedagógust is rendelünk, aki prémiumrendszerben kapja a bérét. Ha a tanuló sikeresen zárja az adott évfolyamot, akkor kapja meg az ösztöndíja egy részét és vele együtt a tanár is a juttatását. A 2000 roma nő szociális asszisztensé képzése nagyon fontos a civilizációs fejlődés világában. Az ún. magas küszöbű intézmények (kórház, rendőrség, közjegyzői hivatal, gyerekvédelmi szolgáltatás, önkormányzat, iskola,stb.) a roma családok számára egy idegen világ színterei. A cigányok állami szolgáltatáshoz való hozzáférése nem csak pénz kérdése, hanem mentalitásbeli és diszkriminációs problémákkal is terhelt. Ez a kétezer nő hivatott az állami szektor és a roma családok között hidat képezni. Egyrészt segítenek az intézményeknek, hogy jobban figyelembe tudják venni a romák sajátosságait. A másik oldalt pedig felkészítik, hogyan lehet ezeket az intézmény által nyújtott szolgáltatásokat igénybe venni. Továbbá elmagyarázzák, milyen változásoknak kell beállni ahhoz, hogy nagyobb eséllyel tudjanak az életben érvényesülni.

Van valamilyen limit, hogy hány ilyen programban vehet valaki részt?

B.Z.: Nincs, de természetesen egyszerre csak egy programban tud résztvenni.

Az EU-ban Magyarországon végzi el a legtöbb roma a nyolc osztályt...

B.Z.: Igen, de ettől még nincs szakmai képesítésük. Ezért támogattam a tanköteles kor a 18-ról a 16 évre való leszállítását. Mivel, ha valaki nem végzi el az általános iskolát tizenhat éves korára, azt fölösleges ott aszalni az iskolában 3-4 évvel fiatalabb gyerekek között. Ha ezek az emberek ebben a korban bekerülnek a szakképzési rendszerbe, jóval nagyobb életesélyhez jutnak.. A szakmák elsajátításában sokat segít a Németországban sikerrel alkalmazott duális rendszer, melyet itthon is próbálunk bevezetni. Ez a munkagyakorlatot részesíti előnyben, amit kiegészítenek az elméleti képzések.

A munkagyakorlat is a Start-program keretében zajlik vagy hogyan képzeljük el?

B.Z.: Vannak külön uniós programok és van ami a Start-munkaprogram keretében zajlik.

A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia végrehajtásához előirányzott 200 milliárd forint mire elegendő?

B.Z.: Nehéz kérdés, hogy horizontálisan támadjuk-e meg minden ponton a mélyszegénység helyzetét mindenütt egy kicsit előre lépve, vagy fókuszáljunk inkább egy-két területre, hogy legyen áttörés. Hamarosan meghozzuk ezt a stratégiai döntést is. Bár egyes számítások szerint ez az összeg tizede annak, amire szükség lenne, a jelenlegi költségvetési viszonyok között ez is igen jelentős. Bízom benne, hogy jó hatásfokkal tudjuk felhasználni a pénzt. Erre garancia a szintén újdonságnak számító monitoring rendszer.

A stratégia elfogadása óta látszik-e valamilyen eredmény?

B.Z.: Itt a "doing by learning" (tanulva csinálni) és "learning by doing" (csinálva tanulni) kettőségéről van szó. Nem azt mondtuk, hogy álljon le minden Magyarországon, amíg meg el nem készítjük a stratégiát, s utána indulunk. A kidolgozási fázis alatt is indítottunk el projekteket, például az elmúlt húsz év legnagyobb ösztöndíjprogramját, az Útravaló-MACIKA Ösztöndíjprogramot. Az iskolákra kiírt pályázaton több száz millió forintot osztunk szét azoknak az intézményeknek, akik speciálisan, a hátrányos helyzetű gyerekek igényeire dolgoznak ki tanterveket. Nemrég írtuk ki a cigánytelep fölszámolását célzó Telep-programot, mely az eldózerolás helyett a lakáskörülményeken kíván javítani, egyéni kiutakat keresve a rászorulók számára és nem közösségi szinten szünteti meg a telepeket. Folyik a szociális földprogram a legszegényebb településeken, kiírtuk a 2000 roma nőnek szánt a szociális asszisztensi képzési programot. Fontos továbbá az integrált pedagógiai rendszer (IPR), mely hét milliárd forintot juttat az iskoláknak a hátrányos helyzetű tanulók fölzárkóztatásra. Ez évek óta működik, de ezen is javítottunk.

A programok külföldi gyakorlatokat is követnek, például a telepfelszámolás esetében?

B.Z.: Nyugat Európában szignifikánsan nagyvárosi gettóprobléma a külső kerületekben kialakuló romatelepek léte. Míg Közép-Kelet Európában a romák 80 százaléka vidéken, kis falvak szélén él. Magyarországon sem jellemző a nyugati típusú gettósodás. Így csupán az eddigi kudarcos telepfelszámolási tapasztalatokból tudunk meríteni. Ezért a helyi önkormányzatok valóságos együttműködése nélkül nem fogunk Telep-programot indítani.

Az önkormányzatoknak november 1-éig ki kell dolgozni az esélyegyenlőségi programjukat, ha pályázati pénzekhez szeretnének jutni a jövőben. Miért van erre szükség?

B.Z.: Az elmúlt időszakban a szociális városrehabilitációra szánt pénzekből -melyek célja a lakosság környezetének és a hátrányos helyzetűek életkörülményeinek a javítása- számos helyen díszburkolatot kaptak a főterek vagy emlékműveket építettek. Eközben a cigánytelepre vezető úton még aszfalt sem volt. Az esélyegyenlőségi program arról szól, hogy az jut uniós forráshoz, aki meggyőzően bemutatja, hogy pályázati terve segíti a leghátrányosabb helyzetűek felzárkózását.

Mi a különbség a mostani tervek és az előző évek gyakorlatai között? Az, hogy akik kapnak segélyt, akiken segítenek azok is tegyenek valamit cserébe?

B.Z.: Már a segélyért is tenni kell, hiszen ha valaki 30 nap közmunkát nem tud igazolni, segélyt sem kap. Az aktivitásra serkentéshez kapcsolódik a teljesítmény elv. Amiben még javulnunk kell az a komplex megközelítés. Ne az legyen, hogy az egyik helyen megy egy gyerek-program, ettől teljesen függetlenül egy másik helyen a foglakoztatási, öt kilométerrel odébb pedig telepfelszámolás folyik. Ezeket össze kell kötni. A gyereket, a szülőt, a családot, a potenciális munkavállalót próbáljuk elérni olyan komplex programokkal, ahol össze van hangolva a dolognak a gyerek, a foglalkoztatási, a képzési és a lakhatási része. Így nagyobb esély van arra, hogy sikerül elérni azt az áttörést, melyből valóban egy új életforma és nagyobb életlehetőségek alakulnak ki. Kulcs szerepe van ebben az összehangolásban a Türr István Képző és Kutató Intézet regionális központjainak, ahol összefutnak a különböző programok.

Milyenek a külföldi és a hazai visszhangjai a stratégiának?

B.Z.: Alapvetően pozitívak a visszhangok. A hazai társadalmi vita során még azok is nagyon pozitívan nyilatkoztak róla, akik nem feltétlenül barátai a kormánynak. A stratégiát könyv formájában is kiadtuk, már angol nyelven is megjelent.

Mi volt a legnehezebb momentum, dolog a stratégia 1,5 éves kialakítása során?

B.Z.: A kormányzaton belüli "összeműködés" megteremtése. Az, hogy a szakminisztériumi logikát áttörve összekössük, illetve összehangoljuk az oktatást, a fölzárkózást, a szociális segélyrendszer átalakítását és a közfoglalkozást. Az európai uniós projektek dzsungelébe nagyon nehéz úgy kiírni a különféle pályázatokat, hogy azok egy irányba hassanak.

(Forrás: Közszolgálat Magazin)

User comments Read more...
PDF Nyomtatás E-mail
Módosítás dátuma: 2012. február 23. csütörtök, 08:19
 
Copyright © 2017 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria