Az új évi lapszámokban többet olvasni, más hírforrásokból is többet hallani és látni az Európa-szerte pusztító népfogyatkozásról. A pusztító kifejezést a népfogyatkozással kapcsolatban nem kell "macskakörmözni", valós helyzet ez, az őshonos lakosság Európa széltében-hosszában apad, még akkor is, ha az átmeneti kategóriát képező cigányságot is őshonosnak tekintjük, bárhol is éljen.

A népszaporulat drasztikus csökkenését egy ideig ellensúlyozták a bevándorlók milliói. Ezt sokáig, különösen a skandináv államokban, népesség- és országmentő jelenségként kezelték. Európában a törökországi népszaporulat tömegét és arányait tekintve is a "csúcsra jár". A már elöregedett Európában a fiatalság aránya itt a legmagasabb. A népszaporulat és a kivándorlás közti összefüggés nyilvánvaló, ma már több millió, török etnikumhoz tartozó polgár él Európában, zömmel Németországban.

A török emigránsok esetében figyelhetjük meg, hogy az első hullámokban érkezők célja az egzisztenciateremtés volt, ami nagyfokú alkalmazkodóképességgel, integrációs hajlammal társult. Napjainkra ez a közösségi magatartás megváltozott, szinte a visszájára fordult, a beilleszkedési hajlam csökkent, a nemzeti tudat erősödött. Jószerével ez az eredője annak a filozófiai szemléletváltásnak is a fogadó államok részéről, hogy az előző évtizedekben felkapott multikulturális eszmerendszer a nyugati államokban háttérbe szorul, csak az olyan országokban másodvirágzik, mint a miénk, ahol ez egyben a kisebbségek elnemzetietlenítésének az eszköze is. (Lásd a Babeş–Bolyai Tudományegyetem történetét és a mostani, különösen virulens marosvásárhelyi huzavonát a MOGYE önálló magyar tagozatának létesítése körül.)

A nyugat-európai bevándorlók hatással vannak a közép-kelet-európai őshonos nemzeti kisebbségek jogrendszerének kidolgozására és a jogok alkalmazására is. Az érdekelt felek – mint mi, romániai magyarok – ezért "verik a vasat" az európai fórumokon, hogy tessék különbséget tenni a bevándorlók és az őshonos kisebbségek között. A nyugati közember, de maga a jogalkotás is hajlamos arra, hogy az őshonos nemzetiségeket is bevándorlókként kezelje. Sőt, akárcsak a mi esetünkben, ezt a "jövevény-koncepciót" groteszk módon történelmi visszavetítésben is "érvényesíteni" akarják. Így "lesz" a némelyek szerint nem is létező Székelyföldből ősi román föld.

Napjaink Európáját hatalmas hullámokban az iszlám népek körébe tartozó migráns csoportok ostromolják. Az uniós bővítésekkel Románia és Magyarország is tranzit-, illetve célországgá vált. Nem múlhat el egyetlen nap sem, hogy az embercsempészet, a tilos határátlépés hírei ne kóvályogjanak a közmédiában. Az európai lakosság visszaesett népszaporulata és a legális vagy illegális bevándorlók közötti arány az utóbbiak javára módosul. Hosszú távon ez Európa sorsát is befolyásolja.

Európai szemlénkről hazanézőben a mi helyzetünk még katasztrofálisabb. Egyrészt az általános európai trendhez igazodó "természetes" népességfogyás nagyfokú, éppen a termékenység életszakaszában lévők elvándorlásával társul. A hazai gyerekvállalás a mélyponton. És ha ezt egybevetnők azzal, hogy a megszületett gyerekek milyen etnikai közegből kerülnek ki, az eredmény még lehangolóbb.
Nemzetiségi vonatkozásban jelzésértékű az is, hogy például az újévi újszülöttek utónévanyaga már Székelyföldön sem magyar, hanem "multikulturális" divatnév. A megyében ezen a napon egyetlen Mihály nevű legényke született. A többiek nevét nem idézem.

Ez is a jövőképünk alakítója és része lesz.

(Forrás:3szek.ro)