A cigányok Debrecen környékén jártak. Volt a karavánban egy kicsit bolondos fiatal pár. Született egy nagyon szép kisgyerekük. Az asszony kéregetni járt a házakhoz, vitte magával a kisgyerekét is. Benyitott az egyik parasztházba. Egy ember rohant feléje baltával a kezében, és kiabált:- Takarodj innen ki! - és a baltát hozzájuk vágta.
A balta eltalálta a kisgyereket, és azonnal meghalt. A szegény asszony kirohant a házból, meg sem állt a cigánytáborig. Szegény cigányasszony, mi mást tehetett volna? Ő is, meg az ura is, bánatbetegek lettek. A gyereket szépen eltemették. Az asszony a haját, ruháját tépte fájdalmában. Majd pár nap múlva, mikor a fiatalok megnyugodtak, a karaván tovább haladt.

Betértek egy másik faluba. Az asszony ott is kéregetni ment. Az egyik házban meglátott egy szőke kisfiút. A gyerek csendesen aludt a bölcsőben. Mit gondolt az asszony, mit nem, odaszaladt a bölcsőhöz, felkapta a gyereket, és elszaladt vele. Senki sem vette észre. Nagy büszkén vitte az urához, és már messziről kiabálta.:
- Nézd, kedves jó uram! Él a gyermekünk, itt van, megtaláltam!
- Hozzad csak, kedves feleségem, de jó, hogy megtaláltad!
Összegyűltek a cigányok, tanácskozni. Szegény asszony teljesen beleélte magát abba, hogy ez az ő gyereke. A vajda sajnálta az asszonyt, és úgy cselekedett, hogy a gyereket bekenték feketére korommal, rossz ruhát adtak rá. A csendőrök keresték az eltűnt gyereket, de sehol se találták meg. Ki is gondolta volna, hogy a szurtos, maszatos cigánygyerek a keresett.
A cigányok a gyereket gadzhoro-nak nevezték, mert szőke volt. Teltek közben az évek, sok testvére is lett, de a neve csak nem változott. Mikor tizennyolc éves lett, kérdezgette a cigányokat, hogy miért ez az ő neve. Senki sem mondta meg neki az igazat. Elment a vajdához, hogy ő csak tudja az igazat. A vajda is csak hosszas kérés után mesélte el a régi történetet. A fiú elvonult egy csendes helyre és gondolkodott. Hosszas töprengés után beállított apjához, anyjához, testvéreihez:
- Megtudtam az igazságot, elmegyek tőletek, megkeresem a fajtámat. Nem akarok tovább itt élni köztetek, engedjetek el!
- Ha már mindent tudsz, tégy belátásod szerint! Ide mindig visszajöhetsz, ha akarsz, mert mi a saját gyerekünknek tekintünk.
A fiú elköszönt tőlük, és elment.
Két év telt el. A cigányok a tábortűz körül ültek, és beszélgettek. Hirtelen a kutyák hangos ugatásba kezdtek, majd egy ismerős hang a kutyákra szólt, cigányul. A cigányok a hang irányába fordultak. Egy lovaskocsi gördült be a táborba. A gadzhoro jött vissza, megrakott szekérrel. Valahol dolgozott, s amit keresett magával hozta.
- Istennel talállak benneteket testvéreim!
- Isten hozott édes fiam!
- Visszajöttem hozzátok, mert csak itt érzem jól magam. Sehol sem találtam a helyem, nem tudok nélkületek élni.
- Jól van, édes fiam. Gyere ülj le és egyél.
A gadzhoro újra megtalálta a helyét. Ott maradt a cigányoknál, megnősült, sok gyerek született.