Immár ötödik éve ősszel Malmőbe gyűlnek a svédországi cigányok. Eleinte amolyan kis kulturális találkozó volt ez, de hamarosan az egész ország tudott róla, a messze északról is érkeztek résztvevők.

A helyi önkormányzat, látván a sikert, országos támogatást kért és kapott, sőt megjelentek a magántámogatók is, így más európai országok roma művészeit is meg tudták hívni a szervezők. 2010-ben tovább szélesedett a résztvevők köre, jöttek Dél-Amerikából is, megjelentek a divatszakma képviselői és néhány roma származású filmrendező – akkor még filmek nélkül. De a nagy áttörést az idei év hozta: az immár EU-támogatással is bíró Roma Kulturális Fesztivál igazi nagy durranás lett.

Az ötnapos rendezvény már nem valamiféle belterjes roma kulturális esemény volt, hanem – a svédek nagy örömére – egy igazi folklórfesztivál. A mozikban cigány témájú filmeket játszottak, képviseltette magát az amerikai, az olasz, a brazil, a jugoszláv és a svéd filmművészet is, több frekventált helyen nagy sikerű roma hagyományőrző divatbemutatót tartottak, megnyílt egy fotóművészeti és egy képzőművészeti tárlat, előadások kínálták magukat, és persze volt sok-sok zene és tánc…

Ha mindenütt leáldozna is a multikulturalizmus csillaga, hát Svédországban erre soha nem kerülhet sor. A bevándorlók klubjait, művelődési házait az állam támogatja, folyamatosan buzdít a hagyományaik óvására, az általános iskolákban a kisebbségi nyelveket is tanítják a hemsprak – azaz az „otthon nyelve” – nevű tantárgy keretében. Mindegy, hogy újonnan érkezőkről van-e szó, mint például most a szomáliaiakról, vagy régebbi jövevényekről, például a 800 éve Görögországból indult és az 1500-as években Svédországba érkezett cigányokról.

A helyzet régen persze nem volt ilyen rózsás, de idővel a vándorcigányok beilleszkedése is megkezdődött – legfeljebb a svéd lókereskedők lehettek rájuk mérgesek, mert kemény konkurenciát jelentettek nekik. A hatalom azonban mégis fogást talált rajtuk, mert akkor még nem voltak hajlandók letelepedni. Az üldöztetés odáig fajult, hogy a XX. század elején megszületett a svéd történelem legsötétebb törvénye: ez a vándorló cigányok kötelező ivartalanításáról rendelkezett. Az egyenjogúságot csak Erlander, majd Palme szocialista kormányai hozták meg a negyvenes–ötvenes években.
A letelepedett romákat mindig másként kezelték, őket azonnal befogadta a társadalom. Ez olyannyira igaz, hogy a svéd nyelvbe sok roma szó is bekerült, például a tjej, ejtsd csej, ami magyarul is csajt jelent, vagy az aludni – sova (ejtsd: szóva) – szó, amelyre viszont nincs is más svéd kifejezés.
A ma – tán már csak hagyománytiszteletből – még mindig vándorló svéd cigányok dolgoznak (leginkább alkalmi szakmunkákat vállalnak), jövedelmüket leadózzák, és gyermekeiket abba az iskolába járatják, ahol épp a szállásterületük van.

Mindez biztosítja számukra a jogot, hogy aki rászorul, az állami jövedelempótló szociális támogatást is kapjon, amelyet mindig attól az önkormányzattól vehet fel, ahol éppen tartózkodik. A rendszer hibátlanul működik.

A többségi társadalom immár úgy tekint a mintegy tízezer lelket számláló vándorló közösségre, mint Svédország egy kulturális színfoltjára, így aztán nem csoda, hogy a fesztivál egyik legsikeresebb attrakciója a malmői főtérre (a Gustav Adolf torgetre) egyenest az ötvenes évekből bekocogó, igazi vándorcigány lakókocsi volt.

Az utóbbi években Svédországba érkezett közel hatvanezer, főleg kelet-európai roma természetesen nem éli a svéd cigányok vándorló életmódját, velük szinte semmilyen kapcsolatuk nincs. Az ő integrációjuk jelenleg komoly problémának számít.


(Forrás: nol.hu)