Bicegve közeledett földig rózsás szoknyájában. Mellém kerülve, azonnal mondani kezdte:- A búcsúban elveszett az aranyfogam. Belém könyökölt a Csiringó. Vérzett a szám,  köpköttem. Csak otthon láttam meg, hogy elveszett a fogam. Osztán visszamentem, kerestem ott az út szélén, tudtam, hogy ott lesz. Odakuporogtam, oszt meglett. Jött a Csiringó aszonta : "Bolond vagy!".. oszt legyintett a feje elé, osztán meg, hogy:- Add ide!
Ennyit mondott és faképnél hagyott az asszony. - Bolond vagyok! Isten segítsen utadon ... szólt még vissza.
Legközelebb ezt mesélte:
- ...megmondtam a Csiringónak, ne menj ahhoz a gadzsihoz, ki fog dobni. Éjjel meg amikor hazagyött, én nem is szótam neki. Megfogta a lapátot és idevágott, le. Mutatott a szeme alatti csontra, ami igencsak sok színben pompázott már.
-Aszontad, hogy ki fog dobni?! Aszontad?! Ne! Itt van a másik dandódnak ( fogadnak) is! Ne!
- Miért mondja ezt éppen nekem?  - kérdeztem. 
- Ach- dilló vagyok ! - mondta újra az asszony.  Isten adjon neked jó erőt !   
Eddig volt a mondókája és megint továbbsietett, mint aki csak futtában beszél. Nem ismertem ezt az asszonyt. Nem  értettem, mért épp nekem mondja amit mond, ki az a Csiringó . Vajon ki ez az oláhcigány asszony?
Alig egy hónap alatt már harmadszor láttam őt.  Egy padon ült, már messziről észrevette, hogy arra megyek. Nekem pedig nem szokásom útvonalat változtatni. Hozzá érkezve felállt a padról. Éreztem, megint valami mondanivalója van. Minden bevezető nélkül mondta amit mondott, akkor úgy hittem hangosan gondolkodik.
-Fáért mentünk ,jó ideje már annak, ültem a szekéren. Mondtam valamit és egyszer csak azon vettem magam, hogy a földre estem a kocsiról. Nagy  ütés volt. Először a kocsin tüle kaptam a Csiringótul, aztán  másikat a földtűl. Akkor már tudtam, hogy lelökött, má kiabálta is rám:...- miket beszész mindíg, mindíg csak átkozol! Na, most má, hogy leestél, még bolondabb vagy, megyünk a kórházba! Ott maradsz, majd lenyugtatnak!  Aztán kórházban voltam, nem sokáig,  hazaküldtek, nem mondták hogy bolond vónék. 
Már igazán azt hittem, beteg ez az asszony. Ugyanazt a nevet emlegeti és mindig csak bántják. Talán üldözési mániája van?! Igaz nemrégiben láttam foltosan a szeme alatt.
Most jött a meglepetés. - Ez a nagy Isten itten a nyakamban, ( közben elővette a legalább tíz centiméteres keresztet a ruhája alól) ez mindent lát. Tudja ám,  ki milyen.  Igazamra mondom. Mindenki megkapja , amit adott.
Te nagyon meg vagy gyötrődve!  Ó a szemed ...  Kínlódtál az apádbúl. Szeretted az apádat. No ,   nagy a te fényed, jó ember vagy ! Az Isten tudja,  ki vagy...  Ne félj, ne félj!  Mindennek  megjön az ideje. Tudom, mondom neked . Tudd ! Én tudom.
Elgondolkodtatott. Az én szeretett apám nemrég hagyta el ezt a földi dimenziót. Ez az asszony erről semmit sem tudhatott.   Valóban kínlódtam.
Kiss szünet után folytatta: - Tudod, én szenvedek az élö Csiringótul, akkor is szeretem, mindíg ő akar győzni .....jaaa, ellopta ám az aranyfogamat.
Az Isten  tudja, te   miket csinátál.  Elhozza ám az igazságot. Elindult : No, az Isten áldjon meg szeretettel és meglátod mi lesz.
Ez az asszony érez, lát vagy hall?  Azóta már tudom. Olyan dolgokat mond a környezetében, amiről  a környezetének  fogalma sincs. Ezért mondják őt bolondnak. Megfélemlítője miatt , inkább rábólint, hogy bolond. Maga sem tudja honnan jön a mondanivalója, viszont mivel az beigazolódik, úgy gondolják vonzza a rosszat. Ennek ellenére a jószándék vezeti, az sem riasztja vissza, hogy előrejelzéseiért újabb bántalmazásoknak van kitéve.   Olyan  megfélemlítővel áll szemben  , aki hatalmat akar szerezni mások felett, mivel ő maga fél. Az örökös fizikai bántalmazásaival félemlítené meg őt is, ha bírná. Az asszony viszont nem fél. Nagy az ő bizodalma a nagy Istenben, és csakis a szeret van jelen benne.
A cigányasszony hite, erősített. Isten mindent lát, mindennek eljön az ideje. A hit és a szeretet erősítsen mindnyájatokat!