Címlap Tanulmányok, kutatások Társadalom/cigányság Ruva Farkas Pál szerzői estjén

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

Ruva Farkas Pál szerzői estjén PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Pató Selam   
2011. november 06. vasárnap, 10:54

Lélekemelő szerzői est részesei lehettünk 2011. november 4.-én, Taksony Művelődési Házának színháztermében. Ruva Farkas Pál író. költő, műfordító, szociológus – a Cigány Írószövetség elnöke adott betekintést sok évtizednyi termékeny irodalmi munkásságába a tiszteletére egybegyűlt érdeklődő közönségnek. A szerzőt bemutató Kecskeméti Károly tanár, irodalomkritikus s jómagam közreműködése mellett ifj. Ruva Pál és Farkas Vivien prózai és verses felolvasásai emelték és tették teljessé A sószéki gólya s az Ameddig forog a cigánykerék c. kötetek megjelenése alkalmából megrendezett könyvbemutató fényét.

Ruva Farkas Pál irodalmi műveit bemutató előadásomban kiemeltem  munkásságának három legerősebb pillérét:- a cigány kultúrát tudományos igénnyel feldolgozó szakirodalomban, - szociográfiai értékű novellagyűjteményeiben,- valamint az ezekből kiemelkedő költészetében állapíthatjuk meg.

Az első irányvonalat a Gypsi passió című műve képviseli legnagyobb erővel, melyben az írásos történelemmel nem rendelkező cigány nép történetét, nyelvi-törzsi, nagycsaládi tagozódását, szokásait, hagyományait dokumentálja. A kultúra minden fontos területét a teljesség igényével átfogó munkája prominens részét kellene, hogy képezze a magyar (s más európai népek) össz-kulturális ismeretanyagának.

Mert ami tragikus módon megállapítható, hogy ezen ismereteknek nem csupán a többségi társadalom, de maga a cigányság mai generációi sincsenek birtokukban. Pedig úgy van ez a világ megteremtve, hogy a múlt a jövőben tükröződjék, ahogy a gyökér a fában! Kölcsönösen következtethetünk egyikből a másikra. A jelen: villanásnyi. A fejlődőképes jövőhöz a múlt mintázatának, szükségleteinek, mentalitásbeli sajátságainak mintázatát kell ismerni, hogy a kibontakozáshoz alkalmas teret, feltételeket tudjunk biztosítani. Ruva Farkas Pál ezen irányvonala ezért képvisel rendkívüli fontosságot a legnagyobb mértékben ebben a jelenben, melyben a cigányság régi értékeinek ismerete veszendőbe menni látszik.

Ez az objektivitás oldódik át a szubjektív szemléleti pontba az író azon novellisztikus munkáiban, melyekben egyrészt saját gyermekkorát, szubkulturális környezetét örökíti meg tulajdon gyermeki aspektusából kiindulva -, másrészt e kört nagycsaládja élettörténetére kiszélesítve, a teljes XX. századot felölelő időintervallumra.

Ez utóbbi műveiben kivételes empátiáról tesz tanúságot, főleg azon novelláiban, ahol a mesélő szerepéből első szám egyes személybe lép át, őseivel azonosulva. A szerepfelvétel, a saját életéről szóló dokumentatív vallomások, s a mesélő objektumából elregélt történetek három különböző előadási módja tesz bizonyságot arról, hogy micsoda írói virtuozitással képes helyt állni bármelyik variációban.

Szociográfiai novellaciklusai nem csupán hiteles korrajzok, de egyben nagyszerű lélekrajzok is. Remek karakterológusként ragadja meg szereplőinek azon vonásait, megnyilvánulásait, akár csak szófoszlányait, melyek egyéniségükben a legmeghatározóbbak. Alakjai megelevenednek előttünk, személyiségük erőlködés nélkül rajzolódik ki az olvasóban. Amint az is nyilvánvaló Ruva Farkas Pál írásaiból, hogy alkotási folyamata mentes az erőlködéstől -, gyönyörűséggel ír, élvezettel használja a két nyelv adta lehetőségeket, szóképeket.

A maximális kitárulkozási készség is ott tükröződik az író műveiben: a cigány irodalom palettáján nem ismerek mást, aki hozzá fogható nyíltsággal és lenyűgöző erejű naturalizmussal közvetítette volna a valóságot. Bár Lakatos Menyhért, Orsós Jakab, s a szeretett Farkas Kálmán bácsi sem köntörfalaztak témáik kibontakoztatásában és érzékeltetésében, egyikük sem tette ezt megközelítőleg sem olyan erővel, mint Ruva Farkas Pál. Valamiért Zola, és mindig Zola: jut eszembe, ha az ő műveit olvasom. A naturalizmus nagymesterén túltett kései utódja! De megdöbbentő mégis az a párhuzam, amely kettejük komplex irodalmi munkásságában, törekvéseikben kimutatható!

Ruva Farkas Pál, amikor arról ír, hogyan élt meg a cigányság egy századot, egyben a környező társadalom egészének sorsáról, sorsfordulóiról is hű nyomokat hagy és képet fest. Az össz-társadalom történelmét, annak fordulatait és jellemzőit is bemutatja prózáiban.

Ez is tanúságul szolgál arra nézve, hogy a részt az egésztől, környezetétől izoláltan nem helyes tekinteni. A kettős identitás, párhuzamosan, egyenlően és egyidejűleg megélt cigányság és magyarság, csodálatosan tükröződik Ruva Farkas Pál novellái és versei azon attitűdjeiben is, melyekben felváltva használja a két nyelvet.

Nem ismerek értékében és magas művészi kvalitásában ahhoz fogható példát, ahogy az író-költő megteremti a két nyelv eleven irodalmi szimbiózisát. Amint feltárul, milyen totális konstellációban érez-gondolkodik cigányul-magyarul egyaránt, valóságos menyegzőt tart a két nyelvnek, kifejezve, hogy egymással nem vetekednek, hanem egymást erősítik, az irodalmi összhatást teljességre emeltté teszik.

Lehetetlen nem szólnunk arról az átütő érzékletességről is, mely e novellák és versek sajátja. S nem csupán a direkt érzékiség tartományán belül, de azon jócskán túlmutatóan Ruva Farkas Pál úgy képes írni a hidegről, hogy a bőrünkbe sajdul és csontunkig hatol, az illatokról, a hangokról, a színekről -, mindarról, ami az érzékeken keresztül hat -, ahogy ez csak nagyon keveseknek adatott meg.

Író-emberként, ennek a nyitját keresve, abban a magas szintű szubjektív alapállásban vélem felfedezni a titkát, amelynek írói alanya egyrészt nagyon jó önismerő, magát megfigyelni képes, másrészt a külvilág iránt maximálisan, részletekbe menően figyelmes, az összefüggéseket jól átlátó-ismerő, harmadrészt a szubjektum és objektum kapcsolódási pontján, a hatások interakciójában lezajló folyamatok átélésében aktív, tudatos.

Egy teória szerint egy lélek értéke leginkább azzal mérhető, hogy hányszor volt megrázkódtatott, milyen súlyú és mélységű hatásoknak volt kitett. Ruva Farkas Pál személyes élettörténetéből, s generációs családtörténetéből leplezetlenül tárul elénk mindaz a szélsőség, melyet individuumában és génjeiben hordoz, pusztán csak az átélt hatások hozadékaként is. Olyan mélységek és magasságok bontakoznak ki e művek eseményein és szereplőin keresztül, melyek mentálisan-emocionálisan a mai civilizációnk döntő többségének „referenciaértékein” messze túl mutatnak.

Amit még ki kell emelni (összhangban a cigány irodalom egészének jellemzőjével:) a Ruva Farkas Pál által teremtett irodalomban, az a novelláin és költészetén egyaránt meghatározó erővel átvonuló anya-központúság, megrendítő erejű szeretet, ami annak határát súrolja, hogy a látható dimenzió felettiben anya és fia lélekben megmásíthatatlan egységet képeznek -, amelynek tulajdonítható lehet az író érzékeny, lelki attitűdökre mélységesen fogékony, empatikus géniusza is. Figyelemre méltó jelenség, hogy míg a keleti jelképrendszertől a nyugati mélypszichológiáig az anyai, női pólus megjelenítője a hold, és az apai-férfi pólusé a nap, - addig a ruvai szimbólum-tárban az anya alakja következetesen a nappal áll analógiában.

Ruva Farkas Pál költészete, mely a bevezetőben felvázolt trigon csúcspontját képezve a kollektív és a személyes cigány-sorsból emelkedik ki, koronát képez e munkásságon. Megfigyelhető verseiben személyisége érése, alakulása, több évtizedes időszakot tanulmányozva, időben egymástól nagy eltéréssel született költeményeket egybevetve látható a szelídülés, elmélyülés, a szilajság helyét lassan átvevő megbékélés.

Aminek köze sincs megtöréshez, ellenkezőleg: magasabb létigazságok általi megérintettség, post á priori hit megtapasztalása, transzcendens nyugalom lebegi be későbbi verseiben még a fájdalmakat is. Költészetében kincset ér, hogy nem fogalmi alapú; olykor szürreális látomás-folyamba átcsapó lírája a vizualitás, érzékletesség kifejező eszköztárán alapul, mint a cigány költészet más kiemelkedő alakjainál ugyancsak.

Ami Ruvát mégis eminenciára emeli, az a verseit átszövő (fentebb már említett) kétnyelvűség, s csodálatos kísérlete, hogy költeményeibe dalokat is illesszen. A látványra építkező irodalomba e bevonása a zeneiség, dallam világának is -, teremti meg költészetében a művészeti ágak olyan szintézisét, mely klasszikus tartalmi jellegű műveknél ritkaságszámba megy.

Hálás vagyok az Életnek, hogy ismerhetem és e kis bemutatással méltathatom a munkásságát a cigány irodalom egyik legnagyobb élő alakjának. Kívánom, hogy erőben, egészségben, nagyon sokunk benső gazdagodására alkosson fáradhatatlanul, azon révészek egyikeként, akik a múlt értékeit átmenekítik, átültetik a jövő nemzedékek számára!



(Köszönjük a helyi Mozgáskorlátozottak Egyesületének a szíves látást, mindazt a sok földi finomat és jót, amivel szeretetük jeléül megvendégeltek bennünket az író-olvasó találkozón!)

 

Módosítás dátuma: 2011. november 06. vasárnap, 11:12
 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria