Előadásom első felében a lengyelországi, főleg a krakkói cigány társadalom lelkipásztorkodásának lehetőségeit mutatom be, melyet nem csak elméletből ismerek.

Szülőfalumban és Krakkóban is cigány negyedek találhatók, és tapasztalatból tudom, hogy a velük való kapcsolat nem mindig feszültségmentes. A második részben a hajléktalanok ellátásáról beszélek, az Albert testvér által alapított Szegények Szolgái és Szolgálói Kongregáció tevékenysége alapján.

A cigányok az egész világon élnek. Cigány nyelven roma (ember) nomád nép. Ma az egész világon kb. 2 millióan laknak, az utolsó népszámlálás alapján Lengyelországban 12 731 élnek.**
Lengyelországban tulajdonképpen a romák két nagy csoportját különböztetjük meg. Az úgynevezett hegyi és síksági cigányokat. A romák többsége, akik korábban vándorló életet éltek, jelenleg városokban laknak, Varsóban, Poznańban, Wrocławban, Łódźban, Krakkóban, Gdańskban és más kisebb településeken. Ez a kommunista Lengyelország kényszer-letelepedési politikájának következménye. Az úgynevezett kárpáti romák jelenleg Lengyelország déli területén laknak. Az ő közösségeiket felső Szilézia városaiban és Nowa Hutában találjuk, ahol a XX. század 50-es éveiben a romákat munkára kényszeríttették.
A romák első képviselői 1950-ben érkeztek az épülő városba, és részt vettek az építésében. Utána mások is csatlakoztak, inkább választva az aránylag jó életkörülményeket az épülő városrészben, mint a szegénységet a hegyekben.
Jelenleg Nowa Hutában ezek unokái nőnek fel, és az első letelepültek dédunokái születnek. Ezek a romák letelepedett életformát folytattak még a városba érkezésük előtt. Közülük sok a kovács és a muzsikus. Nowa Hutában a kohászati kombinátban helyezkedtek el, a munkával és a letelepedett életformával beírták magukat a város és a cigányság történetébe.
A romák integrálódásának első nagy támogatója Nowa Hutaban Helena Mycielska grófnő volt, aki negyven évet szentelt életéből az evengelizációs-kulturális tevékenységnek. Az ő munkájának folytatását bízta a jezsuitákra, ők pedig közreműködésre hívnak minden fiatalt, különösen az IGNATIANUM hallgatóit, akik életüket a roma ifjúság nevelésére és képzésére szeretnék szentelni.
Tehát a cigányok lelkipásztorkodását a fiatal, papi életre készülő jezsuiták végzik, akik a krakkói  IGNATIANUM filozófiai és pedagógiai intézet tanulói. A lelkipásztori aktivitás keretében kötelezővé teszik számukra, hogy a kispapok a tanulmányok alatt foglalkozzanak a cigányokkal. Több mint egy évtizede mennek Nowa Hutába, és ott a roma társadalomban dolgoznak. Fő céljuk a roma kisebbség integrálása a Nowa-hutai táradalomba a keresztény értékek által, melyek a közös jó megtapasztalása, a segítségnyújtás és szolidaritás elve. Munkájuknak missziós és evangelizációs jellege van.
A romák a katolikus egyházhoz tartozása azt jelenti, hogy törekszenek gyermekeiket megkeresztelni, halottaikat pedig eltemetni. Viszont a vallásos tudat és képzés ezen a területen elég alacsony. A romák szeretik a vallásosság külső megnyilvánulásait. Otthonaikban szentképeket tartanak, és szent dolgoknak tudnak tiszteletet adni. Ezen kívül szeretik meglátogatni a szanktuáriumokat és zarándokhelyeket. Viszont kereszténységük elég külsőséges. Azért különösen szükséges az egyház részéről nagyobb figyelmet szentelni rájuk. Sajnos eddig a romákkal nem sikerült szisztematikus munkát kialakítani.
A romák lelkipásztorkodása különböző területekre oszlik szét:
- az egyház életébe való bevonás
- képzés és a keresztény öntudat fejlesztése
- előkészítés a szentségek vételére
- rekolekciós alkalmak, szentmisék, zarándoklatok szervezése
- oktatási segítség: a gyerekek és a fiatalok tanulásban való segítségnyújtás
- a kulturális tevékenység animálása
- minden más tevékenység, mely segítségével anyagi támogatáshoz juthatnak
A roma származású diákok túlnyomó része állami iskolákba jár. Ezen kívül kb. egytucatnyi roma osztály működik. Ennek különleges példája az egyházi általános roma iskola Suwałkach városában. Ez az egyetlen magán iskola, mely ingyenes oktatást szervez a roma származású gyermekeknek. A roma gyermekek kb. 30%-a nem teljesíti az oktatási a kötelezettséget.
A következő programokat szervezik a romák számára:
- az év minden hónap utolsó vasárnapján részt vesznek a közösen bemutatott szentmisén a ciszterci templomban.
- decemberben jön Szent Miklós a több száz kis roma gyerekhez
- a fiataloknak a bérmálás szentségére való felkészüléseket szerveznek
- rendszeresen, minden vasárnap raszaje jönnek, így nevezik a romák a papjaikat, akik meglátogatják Nowa Hutában a családokat, találkoznak az ifjakkal és a felnőttekkel, közös témákról beszélgetnek.
- a romák szeptemberi zarándoklata Limanowaba, amelyen a felkészített jelöltek részesülnek a keresztség, elsőáldozás, bérmálás és házasság szentségében.
Az utóbbi időben sikerült megszervezni két ifjúsági csoportot. Az egyik a Mazuri tavakhoz a jezsuiták által szervezett táborban alakult, melyen 15 fiatal vett részt. Ez a tábor vallásos és kulturális elemekkel volt kitöltve. A tábor inspirálta a fiatalokat, hogy olyan csoportot alakítsanak, amely segíthet az ismereteik bővítésében, az információk kicserélésében és a „fehérek” kultúrájának megismerésében.
A második csoport azokat a középiskolásokat gyűjtik össze, akik a bérmálás szentségének felvételére készülnek. Minden vasárnap találkoznak a Nowa-Huta-i cisztereknél. A formáció a résztvevők lehetőségeinek szintjére van alkalmazva, viszont a rendszeres munka számos gyümölcsöt hoz.
Ezen kívül meg kell említeni az alkalmi lehetőségeket, a roma családok meglátogatása, közös időtöltés, beszélgetések, a felmerült problémák megoldása, a családi ünnepségek megszervezése.

MEGOLDÁSOK A HAJLÉKTALANOK PROBLÉMÁJÁRA

Albert testvér a XX. század elején Krakkóban alapította a Szegények Szolgái és Szolgálói Kongregációt, melynek hivatása a szegényekkel való foglalkozás. Manapság is gyakorolják Krisztus parancsát „Szegények mindig lesznek veletek” és a rendalapító szándéka szerint szeretettel fordulnak a szegények és nincstelenek felé. Tevékenységük sokrétű, mely a hajléktalanokat előkészíti a társadalomban való önálló életre.

I. Előkészítő intézmények.
Az előkészítő intézményeknél jelentkező személyeknél az újraszocializáló tevékenység első szakasza az egzisztenciális szükségletek kielégítése, vagyis élelem, ruházat, alvás, orvosi kivizsgálás. Utána megfelelő diagnózist hoznak, és a személynek ajánlják, aki az életkörülményeit meg akarja javítani, és részt venni a szociális terápiában. Az előkészítő intézmények közé sorolható a menhely a férfi hajléktalanoknak és a szegénykonyha melegedővel. 

1.  Menhely a hajléktalan férfiaknak
A Szent Albert testvérről elnevezett hajléktalan férfiak számára fenntartott menhelyet az Isten Szolgái Kongregációja vezeti. Tevékenységét 1989. november 12-én kezdte. A menhelyen munkát vállalt négy testvér, akik egyszerre harminc hajléktalannal tudtak foglalkozni.  A mai napig működik a menhely, és hatvan rászorulót tud befogadni.

a) Diagnózis, mint első lépés a szocializálódás folyamatában
A szocializálódás első feladata a menhelyen a diagnózis. A helyes diagnózis tétele nagyon összetett probléma, mert a külső jelenségek alapján kell következtetni az alany belső állapota.  A menhelyen a diagnózist az igazgató testvér készíti el, aki befogadja a hajléktalanokat.  Az érkező személynek hajlandóságot kell mutatnia, hogy be szeretne költözni a menhelyre.
Ha a befogadó testvér észreveszi, hogy az alkoholfüggőség nyilvánvaló, a terápia befogadási feltétel. Ez a kényszer módszer is egyben, amely motiválja a függőségben lévőt a terápia vállalására. A testvérek az egész embernek szeretnek segíteni. Ha valakinek az alkohol tönkretette az életét, akkor a szálláson és élelmen kívül a testvérek lehetővé szeretnék tenni, hogy a hajléktalan bizonyos eszközöket vegyen igénybe a józanságban való kitartásra.


b) Támogatócsoport, segítség az embereknek túllépni a hajléktalanságon
A menhelyen való szocializálódás fontos eleme az anonim hajléktalanokat segítő csoport. Ennek a csoportnak célja segíteni az embereket, hogy elhagyják a hajléktalanságot és elérjék a szociális adoptáció megfelelő szintjét, amely segít ellensúlyozni a hajléktalanságba való visszatérés vágyát.
A csoport sok más tevékenysége mellet különböző találkozókat szervez a hajléktalanok részére. Egyrészről tematikus-találkozókat neves egyéniségek meghívásával, másrészről konszolidációs találkozókat összekapcsolva rekreációs formákkal. Névnapokat, évfordulókat szerveznek, közös színház, mozi vagy hangverseny látogatást, ezen kívül karácsony és húsvét vigíliáján az ünnepi estéket. 
Ezek a konszolidációs találkozók által lehetőség nyílik olyan családias légkör megteremtéséhez, mely segít a hajléktalanság elhagyására.

c) AA segítő csoport
A menhelyen az első AA csoport 1992-ben alakult. Nemcsak a menhely lakói a tagjai, de kívülállók is. A csoportban való részvétel önkéntes. Alkoholizmus esetén teljes absztinenciát követelnek. Az AA csoport ezeknek az embernek választási lehetőséget és szükséges erőt ad az absztinenciában való kitartásban. A közösség tagjainak tudomásuk van róla, hogy az AA nagy erőforrás, melyet felhasználhatnak a betegségük ellen.
A menhely lakóinak 85% alkoholfüggőségben van. A testvérek tudják, hogy a lelki megújulás segít a függőség leküzdősében. Ugyanakkor a menhelyen nem vezetnek hivatalosan kötelező lelki terápiát, csak bizonyos lelki formák láthatók az étkezéseknél, amikor imádságban fejezik ki hálaadásukat azokkal szemben, akik gondoskodnak arról, hogy legyen mit enniük. Ezen kívül minden nap rózsafüzért mondanak, hetente háromszor szentmisét hallgatnak, évente kétszer vesznek részt lelkigyakorlaton, de az nem kötelező. A nehézség abban rejlik, hogy mindegyik hajléktalan külön élettörténettel rendelkezik, és nehéz egységes módszert alkalmazni.

d) A függőség terápiája
1989-től működik a menhelyen a Függőség Terápia Központja, amely a függőségben levőknek szakszerű segítségnyújtás helye. Itt a segítség formáit pszichológusok és terapeuták dolgozzák ki.
A terápia befejezése után a páciensnek utógondozást (after-care) ajánlanak, melynek célja megőrizni a páciens gyógyulásának folyamatát, de ugyanakkor a személyes fejlődését előmozdítva. 

2. Szegénykonyha
A szocializálódás következő helye a szegénykonyha. Ebben az intézményben minden nap körülbelül 300 meleg ételt adnak ki, ezen kívül a téli időszakban reggelit és vacsorát a rászorulóknak. Hetente egyszer tartós élelmiszert osztanak, különösen a szegény anyáknak.
1998-tól ugyanabban az épületben menhely működik 60 hajléktalan férfi számára. Az intézményt az Isten Szolgái Kongregációja működteti a krakkói Caritas épületében. A tevékenység hatóköre nem csak helyi jellegű, hanem országos szintű, sőt külföldön is tevékenykedik. Ennek az intézménynek célja szállást biztosítani a lakóiknak, és kielégíteni az alapvető szociális, egészségügyi és lelki szükségleteiket. 

3. Közösség
A fent említett intézményben alakítottak egy közösséget, amelynek tagjai a menhely és a szegénykonyha használói. A közösség célja, hogy segítsen a kezdeményezés vezetésében. A közösségbe való befogadás előtt a közösségért felelős testvér első diagnózist végez. A közösségbe való befogadás feltétele az elköteleződés a szegények iránt és az alkohol fogyasztásától való tartózkodás.  Kezdetben ki vannak elégítve az alapvető szükségletek, igénybe vehetik az önkormányzat szociális osztályának a segítségét is. Ennek köszönhetően helyben kaphatják meg a szociális segítséget, többek között segítséget a személyigazolvány megszerzésére, kérvényt a szociális otthonba kerülésre, vállalják a korházi ellátás költségeit, vagy esetleges anyagi támogatást.
A felelős testvér segíti, hogy a közösségben természetes alapon történjen a feszültség feloldása.  Ennek a helynek a különlegessége reflexiót eredményez és a társadalomba való beilleszkedés vágyát. A hajléktalan számára, akt az állami egészségügyi intézmények elutasítottak az ellátástól, a menhely a méltó halál helyszínévé válik, és a hellyé, ahol megvárhatják az életük végét.  A közösség tagjai segítenek ebben a méltó halálban, mosdás, borotválás, öltöztetés szolgálatával.
A munkán kívül kirándulások, zarándoklatok, sportolási lehetőségek vannak szervezve.
A testvérek nem teszik a fő hangsúlyt a társadalomba való beilleszkedésre. A gondozóknak tudomásuk van arról, hogy a közösségben olyan személyek vannak, akik több éven át tapasztalták meg a hajléktalanság és az alkoholizmus valóságát. Az a tény, hogy ilyen hajléktalan funkciónál alkohol nélkül, és ott lakik, ahol bizonyos szokásokat be kell tartania, számukra ez nagyon jelentős eredmény.  Statisztikailag évente 5-6 személy szegi nem az absztinenciát és hagyja el a közösséget. 7 év alatt négy személynek sikerült legyőzni a hajléktalanságot.

II. Az önállóvá válás intézményei

Az intézményekhez, amelyek segítenek önállóvá válni, két ház tartozik: hostel és falusi ház. Ezek az intézmények azokkal a hajléktalanokra tekintettel lettek létrehozva, akik menhelyen laknak, és a szociális státusz megváltoztatásának óhaját fejezik ki.


1. Hostel (védett lakás)
A Szent Albert testvérről elnevezett Hostel 2001 szeptemberében kezdte meg a működését Krakkóban. Az intézmény olyan személyek számára alakult, akiknek nem áll módjukban biztosítani önmaguk számára a méltó lakás körülményeit. Alapjában véve ennek a szakasznak átmenetinek kell lennie a teljesen önállóvá válásig.
Ennek az intézménynek a szükségességét a testvérek a menhely működésének bizonyos ideje után érzékelték.
A Hostelhez olyan hajléktalanok tartoznak, akik megváltoztatták eddigi életüket, átmentek a megfelelő terápián vagy leszoktak az alkoholról, és törvényes munkát találtak. Sajnos csak nagyon kevesen kaptak az önkormányzattól megfelelő lakást. A többiek nem tudtak venni, vagy saját lakást bérelni. Túl hosszú tartózkodásuk a menhelyen nem engedte új hajléktalanok befogadását, akik nagyon nehéz körülmények között éltnek. Ezért volt szükséges az új intézmény megalapítása.
A Hostel 40 férőhelyes. Azt a személyt fogadják be, akinek stabil anyagi helyzete van, bizonyította a képességet a felelős életre és elfogadja a ház programját.
A ház 5 lakásra van osztva, mindegyik rendelkezik külön víz és gázórával. A személyek 2, 3 és 4 személyes szobákban laknak és kötelezve vannak az önálló ellátásra.

2. Falusi ház
A következő intézmény, amely lehetőséget ad a hajléktalanság elhagyására, az úgynevezett falusi ház. A közösség 2005. november 1-től alakult meg. A háznak alapjába véve két célja van : terápiás (a hajléktalanság elhagyásának a folytatása, a hajléktalanok munkát találnak a gazdálkodásban. Lényeges helyet foglal el a közösség programjában a lelki formáció, a katekézis és az imádság) és gazdasági (a gazdálkodás olyan formájának a megszervezése, amely a jövőben nem csak az önellátást biztosítja, hanem más rászorulóknak is támogatást jelent.)
A közösséghez 3 testvér és 6 hajléktalan tartozik. A befogadás feltétele az alkoholizmus kezelése, a szabályzat betartása, amely önállóságra és felelősségre tanít.
A befogadás feltételei:
- minden eszköz elkerülése, amely valamikor segített, és most akadály a felelősségteljese életben (alkohol, drog)
- a program pontos betartása
- a rábízott feladatok lelkiismeretes elvégzése
- szeretetteljes légkör az egymásközti kapcsolatokban
- tilalom az intézmény elhagyására
- részvétel a katekézisekben
- a rózsafüzér mindennapi elmondása és részvétel a vasárnapi szentmisén

A hajléktalanellátó rendszer feladata a hajléktalanok felkutatása, ellátása, fejlesztése, az önálló életvitelhez szükséges képességek helyreállítása. A hajléktalanok egyre nagyobb számához képest a most működő szociális rendszer nem képes hathatós segítséget nyújtani, hiszen nem elég a hajléktalanok csak pillanatnyi szükségleteit kielégíteni. Hanem olyan rendszert kell kialakítani, amely lehetővé teszi a fejlődést, hogy a veszélyeket elkerülve újra felépítsék a saját életüket. Ennek a példáját látjuk a testvérek által létrehozott közösségben, amely a XX század elejétől napjainkig hatékonyan működik, és tovább is folytatja áldásos tevékenységét.

**

A cigányok pontos létszámával kapcsolatban a mai napig nem rendelkezünk hiteles adatokkal. A legtöbb forrás az itt megadott számnál sokkal többre becsüli ezt a létszámot. szerk.

(Bogdan Adamczyk OFM Conv)

(Bogdan ADAMczyk előadását a CTMT XXI. nemzetközi tudományos konferenciáján 2011. 10. 7-én, Dobos Marianne író, a tanácskozás levezető elnöke tolmácsolta.)