Címlap CTMT Programok, események A csallóközi romák identitástudata és szociális helyzete Szlovákiában

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

A csallóközi romák identitástudata és szociális helyzete Szlovákiában PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Dr. Ravasz József, PhD.   
2011. október 08. szombat, 05:06

A csallóközi romák identitástudata és szociális helyzete Szlovákiában (részlet a kutatásból) : Dr. Ravasz Józsefnek a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság XXI. nemzetközi tudományos konferenciáján elhangzott előadása:

Az azonosságtudat fogalma
A pszichológiai szakirodalomban az identitás fogalma gyakran szerepel az autentikus lét szinonimájaként. Ez valójában az éntudat, annak időbeli és térbeli létezése, s egyúttal annak a kapcsolatnak a kifejezése, hogy az emberi egzisztencia az egyén belső, pszichikai életének és a társadalmi reakcióknak az egysége. Az egyén autopercepciója kissé mindig eltér attól, ahogyan az emberek látják őt. Az egyén lelki egyensúlya és a társadalom működése szempontjából viszont fontos, hogy a két szemlélet minél jobban összhangban legyen, illetve kiegészítse egymást.

Ha az egyén önértékelése lényegesen eltér attól, ahogy a társadalom látja őt, illetve adottságai és lehetőségei által nem tud megfelelni az elvárásoknak, akkor lelki és kommunikációs problémái adódhatnak. Ha máshogyan nem is, ezek a problémák megjelenhetnek az egyén megnyilvánulásaiban: "De ők egyáltalán nem tudják, ki vagyok, mi van bennem valójában", illetve a környezet egy tagjának "sóhajában": "Ki tudja, mit gondol magáról, de valójában..." Nyilvánvaló, hogy kétféle értékelés létezik, s az egyén a mindennapi életben állandóan keresi a lehetőségeket, hogy a többiek tudtára adja, milyen is ő, s önértékelését az emberek reakciói alapján egyúttal módosítja, javítja is. Ha sikerül a két elképzelést összehangolnia, a harmonikus felé közelít.

Ez azonban nem elegendő. A társadalom nagyon megosztott, s mindenki más szemmel nézi a másikat. Az identitáskeresés során az egyénnek el kell fogadnia mások elképzeléseit, véleményét. Ennek a folyamatnak a része olyan csoportok felkutatása is, melyek az egyént megerősítik a magáról alkotott elképzelésekben. Berger és Luckmann szerint az identitás szociális folyamatok során alakul ki, és a történelmet bizonyos identitású emberek alakítják (Luckmann-Berger, 1999).
Az egyénnel kapcsolatban azonban nemcsak térbeli,  ahol különböző emberekkel találkozik - hanem időbeli létezésről is beszélnünk kell: gyermek, majd felnőtt, változtatja helyzetét, s ennek ellenére úgy néz magára, mint integrálódott lényre. Az integritás része egyúttal az is, hogy az egyén képes saját magát mint egységet látni, s összekapcsolni időbeli és térbeli létezését.

A romák azonosságtudata
A romák identitástudata különbözik a képzettség, a társadalmi helyzet alapján, illetve aszerint is, hogy az egyén városban vagy faluban él-e. A városi, művelt romák identitása hasonlóan alakul ki, mint a többségi lakosság azonosságtudata. Egy összetett képről van szó, mely státusok és feladatok sokaságából tevődik össze, s a saját én és a környezet "egyezkedése" során alakul ki. Ennek ellenére a romáknál feltételezhető annak a veszélye, hogy a többségi lakosság hozzáállása miatt elveszítik önértékelésüket, az egyén saját magát ugyanis aszerint értékeli, hogyan sikerül megvalósítania céljait a társadalom előítéleteinek és általánosításainak közepette.

Az önértékelés csak a legközelebbi szociális környezet, például a család értékelésével van összhangban, ez azonban nem elég a feszültség és a bizonytalanság leküzdéséhez. Gyakran a művelt, intellektuális romákkal is nehéz beszélgetni, mivel állandóan azt feltételezik, partnerük nem úgy kommunikál velük, mint egy kollégával vagy szakemberrel (akinek azonos vagy eltérő véleménye van), hanem úgy, mint egy romával, s ennek alapján reagálnak a kritikára, elismerésre, illetve magyarázzák sikereiket és kudarcaikat is.

Pavel Říčan rámutat arra, a romáknál az önértékelés és a társadalmi értékelés aránytalansága reakciók egész sorát válthatja ki: az önbizalom elveszítése, a többségi társadalomtól való elszigetelődés, önsajnálat (a romák a rossz körülmények áldozatai), identitásuk eltitkolása, a társadalomtól való elhatárolódás, a nyílt szembesítés iránti vágy (Říčan, 1998).

A kevésbé művelt, falusi romáknál az önértékelés és a többségi társadalom értékelése közötti eltérésnek az lehet a következménye, hogy a személyes identitás elsősorban az egyén és a közvetlen környezet kölcsöhatásai alapján alakul ki, a többségi lakossággal való kapcsolatot rossznak tartják, s ez az ellentét a személyiség fejlődése során vagy kiéleződik, vagy ellenzéki csoportnak tekintik a többségi társadalmat, mellyel az egyénnek szembesülnie kell.

Ez a szituáció az erkölcs, az értékek és normák terén kettősséghez vezet: bizonyos cselekedetek a saját csoportjukban elítélendőek, míg a többségi lakossággal szemben megengedettek. Nemcsak az egyént, hanem a csoportot is felfoghatjuk úgy, mint a szervezet egy fajtáját. A csoport - tagjai által - szintén időben és térben létezik, tagjai jellegéről és tulajdonságairól "egyezkednek", viselkedésiiket szintén kívülről is figyelik és értékelik.

Átvitt értelemben az ő identitásukról is elmélkedhetnénk  csoportos (közösségi) identitsáról, mely annak alapján alakul ki, tagjai hogyan gondolkodnak saját magukról, hogyan szerkesztik meg a csoport történelmét, időbeli fennállását, jelentőségét, céljait, illetve hogy látják, viszonyulnak hozzá a kívülállók.

Minden egyén több közösségi azonosságtudatot hordoz magában, ezek minősége és mennyisége folyamatosan változik, fejlődik. Állandóan változik hierarchiájuk is. Ez bizonyos fokig a egyén individuális fejlődésétől függ, ám leginkább politikai folyamatok irányítják. Ezeknek a közösségi identitásoknak más-más jelentőségük van. Néhány kutató központi, ún. "alapvető közösségi identitásról" beszél  ennek az egyén számára meghatározó szerepe van (Isaacs, 1975).

Kimutatható, hogy az egyén a közösségi identitásoknak azokat a formáit részesíti előnyben, melyek kedvező helyet biztosíthatnak számára az őt körülvevő társadalomban. "Az identitás a folytonosság megőrzésének képessége: időbeli, térbeli dimenzión, szociális kapcsolatokon keresztül" (Konopásek, 2000).

A romák közösségi identitására történelmi tudatuk is jellemző. Az élő és megélt történelem, a romák történelmi emlékezete rövid tartamú és nagyon konkrét. Elsősorban a családi és helyi eseményekre korlátozódik. Ez is igazolja feltételezésünket a tágabb családi és a helyi közösségi kapcsolatok alapján kialakult elsődleges közösségi identitásról. A periféria tehát olyan feltételeket teremt, melyek a helyi és családi identitás kialakulását segítik, s kevésbé kedveznek az általános  etnikai identitásnak.

A romák történelmének kontextusa és szociális felépítése csak az utóbbi években kezdett kialakulni. Sem a szlovák, sem a magyar romák nem hoztak létre olyan intézményeket, melyek több mint három generáción keresztül megőriznék az információkat, s csak a második világháború után kezdték helyettesíteni a történészeket a többségi lakosság nyelvészei, néprajzkutatói és történészei.

Többek között például Emília Horváthova, Eva Dávidova, Milena Hiibschmannová, Ctibor Nečas, A. B. Mann.
A szlovákiai romák csak az elmúlt tíz-húsz évben kezdték megalkotni írott történelmüket. Kérdéses viszont, mennyire tudatosítják és akceptálják ezt azok a romák, akik nem tartoznak a roma elithez.
Szintén kérdéses a romák térbeli kötöttsége. Annak ellenére, hogy nagy részük Szlovákiában már letelepedését, a haza fogalma számukra nem jelenti a saját házát, vidéket, szülőföldet, lakóhelyet (várost), mint például a többségi lakosság esetében.

A vándor népek körében gyakori jelenség ez egyén azonosulása az elsődleges csoporttal, míg a környezettel való azonosulás háttérbe szorul. Ennek következtében gyakran továbbra is érdeklődést mutatnak a vándorlás iránt.

Az azonosságtudat jellemzői a romák földrajzi szempontok szerint kialakult csoportjaiban

A szlovák romák
A szlovák romák legjellemzőbb vonása a roma nyelv szlovák nyelvjárásának használata. A nyelv ugyanis jelentős mértékben vesz részt identitásuk kialakulásában. Az idegen (szlovák) szavak beáramlása nyelvjárásukba egyúttal a szlovák kultúra, hagyományok, szokások elemeinek átvételét is jelenti. A többségi nyelv elsajátítása a szlovák identitás applikálását hozza magával - ez jelentősen befolyásolja a roma identitást.

Ennek oka  kétségtelenül  a roma és nem roma lakosság gyakori kontaktusa, mely a többségi nyelv használatát igényli. Az eredeti roma szokások, szertartások, hagyományok háttérbe kerülnek, s néhányat kivéve ma már nem is élnek.
A roma nyelv háttérbe szorulása valószínűleg annak az eredménye,hogy a fiatal szülők tudatosítják, ha gyermekeikkel gyakran kommunikálnak ezen a nyelven, abból hátrányaik származhatnak. Nekik si vannak kellemetlen élményeik: mivel szüleikkel csak romául beszéltek, az első iskolai években nyelvi akadályokba ütköztek, s már az alapiskola alsó tagozatán sikertelenek voltak.

Az, hogy a gyerekeket többségi (szlovák) nyelven nevelik, a romák számára eszköz: a jobb iskolai eredmények, a munkaerőpiaci és társadalmi érvényesülés eszköze. A szlovák romáknak mindez a szociális biztonság és egyenrangúság érzését nyújtja. A belépőt a nem romák világába saját identitásuk egy részének feladása árán vásárolhatják meg.
A roma kultúrát (mely annyira jellegzetes) a szlovák folklór és irodalom elemei is gazdagítják   elsősorban regionális szintén.

Meg kell azonban említeni, hogy a szlovák elemek (nyelv, szokások, folklór) beáramlása a roma identitásba gyakoribb az asszimilálódott romák körében. Ők viszonylag műveltebbek, jobb körülmények között élnek. Ellenkezőleg, a nagyobb telepiüéseken élő romák körében a szokások, a nyelv, a folklór megőrzése szemmel látható.

Ezt igazolják előkutatásaink eredményei is a roma identitás megőrzésének, illetve a nem roma elemek átvételének legfontosabb determinánsa a romák számaránya egy-egy településen, illetve szétszóródása a nem roma lakosság közé.

Az oláh romák
Az oláh romák teljesen más, a többi romától távol álló etnikai csoportot alkotnak. Ennek oka egyrészt a nyelv, mely a leglényegesebb különbség és akadály az oláh romák és a többi roma között. Nyelvük mintegy 70%-ban román szavakból áll, ezért értik meg egymást Szlovákia szinte egész területén (a szlovák és a magyar romákkal ellentétben), ezért érzik magukat összetartóbbnak, ez okozza identitás tudatuk megerősödését is.

Az oláh romák csoportját a többi romától való elszigetelődés is különlegessé teszi, Ennek oka szokásaik, hagyományaik, szokásjogaik megőrzése. Fontos számukra a családi kapcsolatok fenntartása. Úgy érzik, felelósek származásukért, kulturális etnikai örökségükért.
Kutatásainkból is kiderúlt, az oláh romák csoportja több szempontból is "biztosan áll a lábán", s közeljövőben valószínűleg megrendíthetetlen.

A nyelv
Az oláh romák mind Szlovákiában, mind kiilföldon megértik egymást. Nem szívesen fedik fel nyelviiket a nem oláh romák, illetve a többségi lakosság előtt. Nagyon ritkán vesznek át szavakat a többségi (szlovák) nyelvből, hiszen valamennyi idegen szónak van nyelvükben román megfelelője (az oláh romák számára ez az igazi roma!).

A családi kapcsolatok
Az oláh romék szigorúan, pontosan betartják a családi kapcsolatokat, viszonyokat. A családra a rend és az összetartozás jellemző. Pontosan előírják a családtagok viselkedési illemszabályait (após - vô, após - meny, sógor - sógornő stb.).

Hagyományaik és szokásaik
A szlovák romákkal ellentétben (akik átveszik a többségi lakosság szokásait, sajätjaikat pedig lassan elfelejtik) az oláh cigányok megőrizték szokásaik nagy részét (esküvői szertartás, temetés, keresztelő, születésnapi ünnepségek, karácsony, húsvét...), s csak néhányat vesznek át a többségi lakosságtól.

A zene
Az oláh romák igyekeznek minél több emóciót, s minél kevesebb szöveget bevinni a zenébe. A hangszereknek nem tulajdonítanak nagy jelentőséget, a kíséretet saját maguk hozzák létre verbális módon (ujjaik csattogtatásával, sóhajokkal, kiáltásokkal, dübörgéssel, dobogással...). Általában nagyon egyszerű, egy oktáv terjedelmű melódia is elegendő számukra. Nagy hangsúlyt kap a hang rezgése.

A műveltséghez való viszonyuk
Az oláh romáknak a szlovák, illetve a magyar romákkal ellentétben - szinte negatív a hozzáállásuk a képzettség megszerzéséhez. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogyan viszonyulnak a meggazda-godáshoz, az anyagi javak birtoklásához és gyarapításához. Ezért nem látják értelmét a középiskolai, illetve főiskolai végzettség megszerzésének. Az az elképzelés, hogy üzleti szellemükkel szabad, független és gondtalan jövőt biztosítanak maguknak, a művelődést, iskolázottságot mellékvágányra tereli.

Felmérésünkből is kiderült, hogy az oláh cigányok jellegzetességeiknek és értékrendjüknek köszönhetően kiszorulnak a nagyszámú szlovák romák csoportjából – rájuk figyel leginkább a többségi lakosság, s viselkedésük, életmódjuk alapján mond vélemént a másik két csoportról    (magyar + oláh).

Az ismeretek szintézise
A felvázolt probléma - a romák saját identitásának megtalálása, mely sok tényezővel függ össze - nagyon kényes kérdés. A sok-sok ellentmondás emberemlékezet óta kínozza magukat a romákat is. Elhatároztuk, hogy a felmerült kérdésekre kutatás segítségével keressük meg a választ.

Nézzük először néhány szerző munkáját, akik az identitás feltárásának kérdésével foglalkoztak:
Claude Lévi-Strauss A természetes népek gondolkodása (Strauss, 1971) című művében azt mondja, az emberek csak akkor képesek saját magukról és kömyezetükről elmélkedni, ha tapasztalataikat, a külső és belső hatásokat, ingereket különböző fogalmak segítségével rendszerbe foglalják. Próbálgatják, hogy a tárgyak érzékszervekkel érzékelhető tulajdonságai milyen összefüggésben állnak a rejtett tulajdonságokkal, olyan világot teremtenek maguknak, melynek saját logikája van.

Hogy tájékozódni tudjanak a világban különböző kategóriákat hoznak létre, ezekbe sorolják azokat a jelenségeket, melyekkel találkoznak. Minden embercsoport más rendszerbe foglalja a világot - ezt fogalmak segítségével teszi, mégpedig az általa használt nyelven.

Benjamin Lee Whorf hipotézisek megfogalmazásával vált híressé: valamennyi, magasabb szintű hipotézis függ a nyelvtől, a nyelv szerkezete, melyet az illető használ, befolyásolja azt is, hogyan látja saját környezetét (Carrol, 1956).
Ahogy az emberek felosztják és rendszerezik a természet élővilágát saját fogalomkészletük és nyelvük segítségével, ugyanúgy felosztják az emberi társadalmat is. Kritériumrendszert használnak; ezek nagy részét általában nem az egyén maga találja ki, hanem átveszi környezetétől.

Legtöbbet gyerekkorában, a szocializáció (a társadalomba való beilleszkedés) során vesz át, de nemcsak passzívan átveszi, hanem át is alakítja, s saját tapasztalataival állandóan konfrontálja is őket. Mivel hosszú folyamatról van szó, melynek során az egyén kategorizálja a társadalmat, saját magát is besorolja bizonyos kategóriákba, s töpreng azon is, melyik kategóriába illik bele, illetve melyikbe nem. Így hozza létre a szőkék, feketék, szépek, csúnyák, jók, rosszak, szegények, gazdagok, ügyesek, buták, feketék és fehérek kategóriáját. Önkényesen besorolja ezekbe a kategóriákba az embereket, mégpedig a beleegyezésük nélkül, sőt nem is kell tudniuk arról, ki milyen kategóriába keriilt.

Jiří Lipa Cikánština v jazykovém prostředí slovenském a českém (Lipa, 1965) című művében a nyelvjárások alapos jellemzése, szétírása mellett arra is rámutat, a romák indentitásának meghatározásában a nyelv az egyik legfontosabb tényező. Anyanyelvet "vezérfonalnak" tekinti a roma csoportok származásának és identitásának megállapításában. Nagy teret szentel annak a felmérésnek, amelyben a környezetet, a regionalitást és az etnikai hovatartozást is figyelembe veszi. Munkájában nagy hangsúlyt kap az oláh romák csoportja - őket valami új és ismeretlen megteremtőnek tekinti. A magyar romákat automatikusan a magyarokhoz, a szlovák romákat pedig a szlovákokhoz sorolja. Karel A. Novák Stereotyp a integrace - prípad Romň (Prága, 2001) című munkájában szintén kutatási eredményekre támaszkodik, melyek arról tanúskodnak, hogy a romák identitásának beismerését nyelvi tényezők is befolyásolják. Kiemeli a magyar romáknak a magyarokkal való közvetlen kapcsolatát, az oláh romák távolságtartását a többi "romungro"-val (nem oláh cigányokkal) szemben, illetve azt is, hogy a szlovák romák a szlovák kultúra számos elemét átvették.

A roma azonosságtudattal kapcsolatban a nemzeti öntudat kialakulásának folyamatát emelte ki és írta le Milena Hubschmannová Od etnické kasty ke štruktúrovanému etnickému společnství (Hubschmannová, 1999) című tanulmányában, melyben rámutat arra, a roma populáció egy csoportja, mely hovatartozását inkább csak szimbólumnak tekintette, szociális előrelépése során megváltozik, s megváltoztatja környezetét (például a telepről a faluba költözik), népi sajátságait, nemzetiségét is.

Ha az eredetileg roma család állást talál, s ennek megfelelővé válik szociális helyzete is, elsajátítja a szlovákok életmódját, elköltözik a többségi lakosság közé, fokozatosan magát is szlováknak tartja. A nacionalizmus ezt a hozzáállást elítéli. Ezzel állítja szembe Milena Hubschmannová azt az elit réteget, melynek sikerúl elérnie a szociális felemelkedést, de ők a megszerzett szociális és kulturális tőkét saját népükbe "invesztálják", annak tagjai maradnak, s tudatosan romáknak is vallják magukat.

Ez a mechanizmus viszont csak akkor működőképes, ha a elit és az alacsonyabb rétegek között fennmaradnak a szoros kötelékek. Ezért az elit rétegek, melyek saját népük érdekeit képviselik, arra törekszenek, hogy minél nagyobb legyen  az alacsonyabb és a felsőbb rétegek számára - a közös elemek száma. Ám nem elég csak megalkotni őket. Megfelelő módszerekkel át is kell adni őket, sőt az emlékezetükbe vésni oly módon, hogy ezt a közös vezetést mint megváltoztathatatlan tényt elfogadják.

A kutatás célja
A szakirodalomból merített ismereteink alapján elmondható, a romák identitásával foglalkozó kutatók nagy része hasonló eredményre jutott. Elméleteiket - a romák saját identitásának beismerésével, felvállalásával kapcsolatban - általában a nyelven keresztül állítják fel, mely az esetek nagy részében "ugródeszkának" számít.

A vizsgálatok legnagyobb része szintén érintette az adott közösség nyelvi környezetet.
A róma nyelv elsajátításának és használásának mértéke identitásuk és "romaságuk" értékelésének jelentős tényezője. Természetes azonban, hogy nem ragadhatunk le a nyelvnél. A korábban említett tényezőknek szintén van súlyuk származásuk tudatosításában (műveltség, foglakozás, vallás, szociális környezet).

Szlovákiában a magyar romák külön csoportot alkotnak; a nyelv náluk van a legnagyobb hatással identitásuk alakítására. De velük kapcsolatban nagyon nehezen beszélhetnénk roma azonosságtudatról. A magyar nyelv nyilvánvaló és intenzív hatással van nemcsak a többségi lakosságra, hanem a romákra is.

A vizsgálat során megfogalmazott kérdések:
1. Mi lehet az oka annak, hogy a romák társadalmi helyzetük megőrzésének érdekében a nem roma identitás elemeit is lehetségesnek, megengedhetőnek tartják?

2. Belépőjegynek számít-e a roma közösségbe a nyelv, mely egyben a többségi lakossággal való kommunikáció eszköze?

3. Lehet nagyobb hatása egy másik kisebbség (magyar) nyelvének, mint a többségi nyelvnek?

4.    A romák - tudatosítva rossz szociális helyzetüket - az adott kisebbség nyelve mellett döntenek-e, mivel meg vannak győződve arról, hogy a roma számukra megalázó, általa nem tudnak érvényesülni? És a nem roma csoportokkal való kapcsolatokban, a munkaerőpiacon, az iskolában...
5. Tudatosítják-e a Csallóközben élő romák a szlovák nyelvvel szemben a nyelvi hiányt?

6. Ezeknek a romáknak milyen az értékrendjük? Milyen jellegű tényezők hatnak rájuk, illetve befolyásolják őket?
Ezeket a problémákat kutatások segítségével próbáltuk megoldani. Tételezzük fel, hogy előkutatásaink és az áttanulmányozott szakirodalom alapján hozzávetőlegesen meg tudjuk ítélni a csallóközi romák azonosságtudatának állapotát. A mi feladatunk azoknak a körülményeknek és kísérő jelenségeknek a feltárása, melyek jelentősen befolyásolják, alakítják az egyik, illetve a másik identitás tudatosítását.

A pontos és minél hitelesebb felmérés és adatfeldolgozás céljából a deskriptív vizsgálatot választottuk. Két módszert alkalmaztunk: a kérdőíves felmérést (körkérdést) és az adatközlők beszéltetését.

Az ankét fontos szerepet játszik az adatgyűjtésben; elősegíti, hogy minél pontosabb képet kapjunk a roma identitásról. Mivel a felmérésben viszonylag sok adatközlő vett részt, teljesítette küldetését, s ahogy az eredmények mutatják, hasznos is volt.

A kikérdezett személyek elbeszélései - alacsony minta (12 adatközlő) - segítettek abban, hogy jobban betekinthessünk azoknak a romáknak a gondolkodásába, akik Szlovákia vegyesen lakott területén élnek. Feladatuk az volt, hogy bemutassák, hogyan látják és értelmezik saját identitásukat.
A kérdőív kidolgozásakor a dolgozat központi gondolatából indultunk ki: minél jobban felmérni a csallóközi romák azonosságtudatát.

A kérdések nagy része a következőkre irányult:
- nyelv,
- nemzetiség,
- a szokások, hagyományok megőrzése,
- az asszimiláció mértéke,
- végzettség,
- foglalkozás.
Az adatközlőket három Dunaszerdahely környéki településről választottuk: Lég, Nagymegyer, Csallóközcsütörtök. Ezeken a településeken összesen mintegy 2000 roma él. Kiválasztásuk nem volt véletlenszerű, mivel itt a romák nagyobb csoportokban élnek, s nagy részük magyar nemzetiségűnek vallja magát. Egy részük oláh romának vallotta magát (kb. 30%!), ezért feltételezhető, hogy a felmérés eredményei érdekesebbek, változatosabbak, objektívebbek lesznek.
Felállítottunk egy hipotézist: a csallóközi romák a magyar nemzetiség felé hajlanak, vállalva mindent, ami ezzel jár. Feltételeztük, roma adatközlőink ebben megerősítenek bennünket.

Adatközlőinket a 18-60 éves korosztályból választottuk, figyelembe vettük végzettségüket, etnikai hovatartozásukat (valamelyik roma csoporthoz). A felmérésben 180 adatközlő vett részt, mindegyik településről 60.

A kutatás eredményei

Az adatközlők jellemzése:
A tapasztalatok alapján három nyugat-szlovákiai települést választottunk (Lég, Nagymegyer, Csallóközcsütörtök). A mintába azonos etnikai csoportba tartozó romákat soroltunk. Valamennyi adatközlő a mi segítségünkkel töltötte ki a kérdőívet. Tapasztalataim alapján elmondható, nem minden roma volt hajlandó részt venni a felmérésben. Azok a romák, akikkel már a kutatás előtt is személyes kapcsolatban voltunk, készségesebbek voltak, mint azok, akik korábban nem ismertek bennünket. Az együttmuködés visszautasítása bizonyos fokig öszszefiigg az alacsony műveltségi szinttel is.: A legnagyobb problémát az adatközlők - főleg a férfiak - elutasító viselkedése jelentette, amikor magánéletükről érdeklődtünk.

Az adatkőzlőknek identitásuk tudatosítására vonatkozó kérdéseket tettünk fel. A kérdéseket a következő kategóriákba soroltuk:
Választható, zárt kérdések (a lehetőségek közül csak egyetlen megjelőlését engedélyezi)
Választható, félig nyitott, értékelő (az adatközlők számmal jelölhették a fontossági sorrendet)
Nyitott kérdések (az adatközlő teljesen szabadon válaszolhat)

A minta pontosabb meghatározása:
Ahogy azt korábban is említettük, a minta 180 adatközlőből ált Az anyag feldolgozásának szempontjából a minta egyik részét a nők, a másikat a férfiak alkották. Születési hely:
A kutatás idején valamennyi adatközlő állandó lakhelyén élt: 60 Lég-en, 60 Nagymegyeren, 60 Gsallóközcsütörtökön. A kor szerinti megoszlás:

A legfiatalabb férfi 24, a legidősebb 55 éves volt. A legfiatalabb nő 20, a legidősebb 51 éves volt. Iskolai végzettség:
Ami az iskolai végzettséget illeti, a férfiak és a nők között jelentős különbséget észleltiü. Például a középiskolai végzettséggel rendelkező férfiak aránya 10%, a nőknél 4%. Azoknak a férfiaknak az aránya, akik nem fejezték be az alapiskolát, 0%, a nőknél 13%.

Részleges kiértékelés
Az adatközlők válaszaikban egyértelműen kinyilvánították magyar identitásukat.
A nyelv
Ahogy az Ismeretek összefoglalása című fejezetben is utaltunk rá, "valamennyi magasabb szintű hipotézis függ a nyelvtől, a nyelv szerkezete azt is befolyásolja, hogyan látja az érintett személy saját környezetét" (Carrol, 1956).
A kutatás BESZÉLGETÉS része csak ezzel foglalkozik. Ahogy valamennyi vizsgált személy megemlíti, identitástudatuk a nyelvből indul ki. Az adatközlők egyetértenek abban, hogy a magyar nyelv
1. a többségi lakossághoz való közeledés eszköze,
2. a romák egymás közötti kommunikációjának eszköze,
3. elhárítja a nyelvi akadályokat,
4. a kommunikációs akadályok megszüntetésével megoldást jelent a roma gyerekek rossz     tanulmányi előmenetelét illetően,
5. a romák ónbizalmának forrása, amennyiben a többségi lakossággal közösen keresik a kompromisszumokat.

A magyar nyelv a romák számára "beutalót" jelent a többség, a fehérek, a nem romák, a gádzsók világába. Ez az első közös dolog, melynek segítségével megértik egymást, amely miatt nem válnak nevetségessé, nem vetik meg őket (a roma nyelvvel ellentétben). Tudatosítják, hogy a magyar nyelvű kommunikáció által megválnak cigány vagy roma identitásuktól, mely a nem roma lakosság szemében valami elmaradottat, piszkosat, alacsonyabbrendűt, elfogadhatatlant képvisel. Így végre elhárul a romák és a nem romák közötti örökös akadály. Ezért logikus számukra, hogy magyar nemzetiségűnek vallják magukat. Egyszerűen "nem érdemes" romának lenni. A társadalom cigányként kezelné őket. Most pedig magyarul beszélő romáknak tartják őket - ők viszont azt remélik, hamarosan már csak szlovákiai magyarok lesznek.
Ez a hőn óhajtott vágyuk készteti őket arra, hogy vállalják identitásukat, s ez - ahogy számunkra is beigazolódott - a magyar.

A hagyományok és szokások
Mivel nem használják a roma nyelvet, nem maradnak fenn a roma szokások, hagyományok sem. A romák ma már nem is ismerik őket. Már csak maga a tény, hogy a magyar kisebbség általlakott terúleten élnek, arra készteti őket, hogy átvegyék szokásaikat, hagyományaikat, kultúrájukat. Mivel spontán folyamatról van szó, mely teljesen önkéntes, szívesen bekapcsolódnak a magyar kisebbség tevékenységébe, hiszen általa erősödik öntudatuk is.

Nincsenek előítéletek, hiszen a magyarokat és a romákat .közös dolog köti össze, Szlovákiában mindkét csoport kisebbségben él. Ez egyesíti őket, együttélésük még egységesebbé válik.

Azáltal, hogy a magyar médiát, a magyar sajtót kísérik figyelemmel, magyar rendezvényeken vesznek részt, a magyar hagyományok iránt is fogékonnyá válnak. Azok érthetőbbek számukra, a magyar kultúrát kezdik sajátjuknak érezni. Az idegen kultúra elemeinek elsajátításával a romák végre láthatóvá válhatnak, a társadalom tudtára adhatják, hogy ők is itt vannak, ők is vágyódnak valami után. Valami után, ami a többség számára elérhető. Ez már nem valami roma, valami elmaradott, ami a társadalom számára csak teher volt.

Már emberemlékezet óta izzott a roma közösségben a vágy, hogy felmutassanak valamit, ami nem roma. Talán nem is volt nehéz a döntés. Két lehetőségük volt. Végül az győzött, amelyik reményt nyújthat a jövőre nézve. Az érvényesülés reményét, a komplexusok legyőzésének reményét, annak a reményét, hogy a fehérek elfogadnak.
Az identitás ebben a szférában szintén egyértelmű kutatásainkból is ez következik. A romák - látva annak lehetőségét, hogy megszabadulhatnak valamitől, amit a társadalom nem akar elfogadni - inkább a magyar nemzetiséget, illetve identitást választják.

Fotó: Franz Jozef, Romano Nevo Lil






Módosítás dátuma: 2011. október 09. vasárnap, 20:48
 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria