|
A fiatal generációk életkilátásai a másodlagos jelzálogpiaci válság előtt és után Magyarországon címmel írt dolgozatában a szerző azt vizsgálja, hogy a másodlagos jelzálogpiaci válság előtt a magyar lakosság, kiemelten a fiatal generációk életesélyei milyen változásokon mentek keresztül. A dolgozat középpontjában a demográfiai változások okainak feltárása, a roma lakosság helyzete, nem utolsó sorban a fiatalok életkilátásainak prognosztizálása áll.
A szerző álláspontja szerint a családok jövőjének alapja a stabil, egyenletes jövedelem eloszlást lehetővé tevő gazdaságpolitika, ami elmúlt 20 évben nem valósult meg Magyarországon.
Magyarország demográfiai trendjei (1949 – 1990 – 2009)
Az angolszász másodlagos jelzálogpiacok összeomlásával a világ országai súlyos gazdasági krízist élnek át. A gazdasági körülmények pedig alapvetően meghatározzák a társadalom, és benne a fiatalok jövőképét. Magyarország, mely része az Európai Uniónak, sajátos helyzetben van. A tervgazdasági rendszer 40 éves regnálását követően, az 1980-as évek végétől piacgazdaságot épít. Az elmúlt húsz év azonban katasztrofális demográfiai átrendeződéssel járt. A fiatalok lélekszáma, és életesélyei drasztikusan romlanak.
Magyarország népessége a tervgazdasági rendszer építésének kezdeti időszakától 12,7 százalékkal, 1 millió 170 ezer fővel emelkedett 1990-re. A lakosság korcsoportok szerinti megoszlása, azonban átrendeződött. A 14 év alatti korosztály aránya az összlakosságon belül 1949-ben 24,9 százalék volt, 1990-re azonban már csak 20,5 százalék. A fiatalok arányszámának mérséklődését enyhe lélekszám csökkenés (159 ezer fős) is kísérte. A 60 év felettiek – lényegében a munka világából kiesés átlagos életkora Magyarországon – társadalmon belüli arányszáma 1949-ben 11,7 % volt, míg 1990-ben 18,9 %. Abszolút számokban az idős generáció lélekszáma 887 ezer fővel emelkedett a tervgazdasági rendszer négy évtizede alatt.
A tervgazdasági rendszert követő piacgazdaságban a demográfiai tendenciák azonban még aggasztóbb jellemzőkkel írhatók le. 1990-ről 2009-re a lakosság lélekszáma – a határon túli magyar lakta területekről történő erőteljes áttelepülés ellenére is – enyhe, 344 ezer fős csökkenésen ment keresztül. Húsz év alatt, azonban a 14 év alatti fiatalok száma 638 ezer fővel kevesebb. Egy 10 milliós közép-európai nemzet életében ezek a számok elgondolkodtatóak. Egyre kevesebb gyermek születik, a társadalom korösszetétele kedvezőtlenül alakul, ennek következtében összeomolhat a nyugdíjrendszer, és munkaerő-piaci problémák várhatóak. Népesesedés statisztikai mutatókkal is igazolható a kedvezőtlen folyamat. Az öregedési index 1949-ben 30,3%-os, 1990-ben 88,5 %-os, míg 2009-ben már 109,9 %-os volt. Az elöregedési folyamat a piacgazdaság elmúlt 20 évében is tovább tartott, a 60 év felettiek abszolút száma újabb 264 ezerrel nőtt, amely az összes lakosságon belül már 22,2 %-os részarányt tesz ki. A 10 milliós magyar lakosságból 3,1 millió a nyugdíjasok száma, ugyanakkor a munkanélküliség által leginkább érintett 15-24 éves korosztály munkanélküliségi mutatója 27,3 százalék, bár az Európai Unió átlagában is a fiatalkorúak 30 százaléka munkanélküli. A demográfiai változások súlyos munka-erőpiaci problémákat vetítenek előre. És mint ismert, a munkaerő egészségi állapota és szakképzettsége egy fontos versenyképességi tényező (lásd bővebben: Lentner, 2007)
A demográfiai változások okai
Átfogóan közelítve a problémát, három ok elvi lehetősége áll fenn. Indokolt megvizsgálni először is az egészségügyi közszolgáltatások színvonalát. A 100 élve születésre jutó magzati veszteség 1970-ben 147,3 %, 1990-ben 86,5 %, 2008-ban pedig 62,3 % volt. Ezen belül a 100 élve születésre jutó abortuszok száma 1970-ben 126, 7 %, 1990-ben 71,9 %, 2008-ban pedig 44,5 % volt. A születéskor várható átlagos élettartam is kedvezően alakult: férfiaknál 1970-ben 66,3 év, 1990-ben 65,1 év, 2008-ban 69,8 év volt. Nőknél, ugyanezen időintervallumra: 72,1 év, 73,7 év, és 77,8 év. Az adatok általános megközelítésben a fejlettebb egészségügyi közszolgáltatásokra, az életszínvonal emelkedésére és a tudatos, átgondoltabb családtervezésre vezethetőek vissza, bár Magyarországon a születéskor várható életkor még messze elmarad a fejlett piacgazdaságokétól. A lakosság egészséges életmódjának ösztönzésére azonban a magyar kormányok óriási energiákat fordítanak (lásd Schmidt – Fehér, 2010).
Második okként nemzetközi trendek érvényesülése merülhet fel (lásd a nemzetközi viszonyokat Maddaloni – Musso – Rother, 2006). Empirikusan is igazolható, Magyarország lakossága is elkényelmesedik, a felnőtt társadalom tagjai az önmegvalósításukat preferálják, ahol sok esetben a gyermekvállalás már teher. E téma mélyebb analizálása azonban e dolgozatnak nem tárgya, de meggyőződésem, hogy nem is lényegbevágó oka a magyar társadalom súlyos demográfiai problémáinak. Tény, hogy az eltartottsági ráta rohamosan romlik, mind kevesebb a munkaképes korú fiatal, egyre több a nyugdíjas. A teljes eltartottsági ráta 1990-ben 51 %-os, 2009-ben pedig 45,4 %-os volt. Kizárásos alapon is igazolható, hogy a magyar lakosság demográfiai helyzetének súlyosbodása mögött gazdasági okok állnak.
A fiatal generációk jövője
Ha az Európai Unióba integrálódott Magyarország fiatal generációjának életesélyeit vizsgáljuk, összetett kérdéssel szembesülünk. Markánsan külön kell választani e tárgykörben a fejlett piacgazdaságokat és Magyarországot. Hazánk része ugyan az Európai Uniónak, integrálódott része a fejlett piacgazdaságoknak, de nem zárkózott fel a fejlett országokhoz, sem az állami pénzügyi stabilitás, sem a lakosság jövedelmei tekintetében. Tehát a magyar demográfiai státusz elemzésében, ugyanazok a tényezők, amelyek Közép- vagy akár Nyugat-Európában hatnak, automatikusan nem illeszthetők a magyar viszonyokra.
A fejlett országok állami-, és vállalati pénzügyei is megsínylik a válságot, és a családoknak szembe kell nézni a rohamos életszínvonal romlással. A fejlett országok fiatal generációi jövőjét ugyanakkor nagymértékben javíthatja, ha a válsághoz vezető liberális szabályozatlanságot az államok kiiktatják, és tudatos állami gazdaságpolitikát folytatnak, amibe az is belefér, hogy a piaci szereplők által hozott döntéseket, a társadalom védelme érdekében – igény esetén – felülbírálják, állami szabályozással, intézkedésekkel korrigálják. A pénzpiacokat a korábbi gyakorlatnál erősebben kell felügyelni, amihez az államnak joga van. Stabilizálni kell a nemzeti költségvetéseket. Munkahelyeket kell létesíteni, amelynek szervezésében az államra nagy szerep hárul. John M. Keynes gazdaságpolitikája napjainkban újra létező gyakorlattá válik, hiszen a válság kezdetétől a fejlett országok kormányai fontos intézkedéseket tettek a munkahelyek védelme érdekében. Sőt, új teóriák is születtek, amelyek a szegénység világméretű felszámolását szorgalmazzák (Gunter, 2010). A fiatalok jövőjére ezek a gazdasági változások gyakorolhatnak kedvező hatást.
A magyar fiatalok életesélyeinek gazdasági háttere
A demográfiai helyzet romlásában meghatározó szerepe van az egyre aggasztóbb gazdasági tényezőnek, amely a fiatalok, a társadalom életesélyeit a legerősebben képes befolyásolni.
Magyarország az elmúlt 20-25 évben integrálódott a nyugat-európai piacgazdaságokhoz, annak egyik részeleme lett, de nem zárkózott fel a fejlett országok gazdasági szintjére: továbbra is tőke- és energiaszegény, eladósodott ország vagyunk, komoly gazdaságszerkezeti problémákkal küzdünk, alacsony a foglalkoztatási rátánk, romlik a társadalom reál-életszínvonala. Noha nem vitás, hogy a Magyarországon legyártott termékek, szolgáltatások magasabb műszaki tartalommal bírnak, mint 20-25 évvel ezelőtt, azonban ennek pozitív hozadéka, üzleti és társadalmi nyeresége nem jelenik meg arányosan a magyar állami költségvetésben, és a lakosság jövedelem szintjében. Sőt, messze elmarad a nyugat-európai, és észak-amerikai országok szintjétől.
Az 1970-es évektől kibontakozó, és a napjaink világválságával véget érő liberális gazdasági kurzus fő eleme a piaci szereplők állami felügyelet nélkül hagyása, a szabályozás leépítése, és az állam tulajdonosi szerepének háttérbe szorítása volt. Ebben a gazdasági világrendben egy-egy nemzetgazdaság fő versenyképességi fokmérője arra korlátozódott, hogy a transznacionális vállalatokkal kialakított viszonyban sikerül-e minél több tőkét az adott országba bevonni. Az előttünk álló évtizedekre a hatékonyság fő fokmérője már az lesz, hogy ebből a kapcsolatrendszerből a költségvetés és társadalom hasznára minél többet tudjon „befordítani” az adott ország. Ehhez a kormány aktív gazdaságpolitika formáló szerepére van szükség. Magyarország esetében a problémák hatványozottak, mert a világgazdasági válság idejére hazánk államháztartási pénzügyei már instabillá váltak, a hazai vállalkozások, és a családi háztartások növekvő likviditási problémákkal, adósságállománnyal szembesültek. Tulajdonképpen a mögöttünk lévő két évtized rendszerváltó gazdaságpolitikája, a túlzott liberalizmus, a vagyonát felélő állam, és a szétesett, napi megélhetési problémákkal küszködő társadalom a rendszerváltás rendszerválságát igazolják, amely rombolja a társadalmat, és benne a családok életkilátásait.
A XXI. század kormányai aktív gazdaságpolitikai szereplőkké kell, hogy váljanak. Hibás volt az a nézet, hogy a piac mindent megold, és a piaci szereplők egyedül képesek az egyensúly megteremtésre. A magyar gazdasági átalakulási folyamatokban túl gyorsan következett be a liberalizáció, a dereguláció, és a privatizáció, amely meggyengítette az államot, az állami költségvetést, és nem utolsó sorban zavarok, értékrend problémák, sőt megélhetési nehézségek keletkeztek a társadalom szintjén.
A belső gazdaság-, a kis – és középvállalkozások fejlesztésével, a munkahelyteremtés, a foglalkoztatási-ráta jelentősen emelkedhet. Mindez a belső fizetőképes kereslet, az életszínvonal növelésével járhat, ami jó esélyt teremt a családoknak, a fiataloknak a boldoguláshoz. A legfőbb nehézség a családalapításnál a tartós, kiszámítható jövedelem hiánya. A tervgazdasági rendszer biztonságából a magyar társadalom nagyon rövid idő alatt került át a piacgazdaságba, ezen belül pedig a liberális piacgazdaság kiszámíthatatlanságába. Az állami költségvetés szűkös keretei között mindig is limitált terület volt az egészségügy, az oktatás, sőt alacsony hatékonyságúak is, de mégsem nevezhető meg a szociális ágazat, a drasztikus fiatal népességszám csökkenés fő okaként. Ahhoz, hogy Magyarországon a fiataloknak legyen jövője, meg kell oldani a rendszerváltozási folyamat rendszerválságát, az elsődleges reformokat újra kell gondolni, majd neki kell látni az állami közszolgáltatások átszervezéseknek. Ebben különbözik Magyarország válsága és válságkezelése a fejlett piacgazdaságokétól. A megoldandó probléma nemcsak a másodlagos jelzálogpiacok összeomlásából adódó láncreakciószerű krízis kezelése, hanem az elhibázott, két évtizedes piacgazdasági átmenet utólagos korrigálása is feladat. A társadalom, és benne a fiatalok helyzete a problémák együttes megoldása után javulhat. És a társadalom fiatal tagjai érzik ezeket a problémákat. Novaky Erzsébet (2010) által vezetett kutatások igazolják, hogy a középiskolás fiatalok 61 %-a nem Magyarországon képzeli el a jövőjét.
Magyarországnak újabb kihívásokra is fel kell készülnie. A jelenlegi 10 milliós magyar népességen belül hozzávetőleg 10 százalékra, 1 millió főre tehető a roma lakosság aránya. A korábban elemzett trendek változatlansága esetén Magyarország jelenlegi 10 milliós lakossága lecsökken 8 millióra, amiből 2 millió roma származású lesz. A romák nagy nyomorúságban élnek, alacsony az iskolázottsági szintjük, nehéz a munkaerő-piaci integrációjuk. Szegénységi csapdába estek, az államtól rendszeres szociális segélyt kapnak, néha többet mintha minimálbéren dolgoznának. A roma lakosság életkörülményei, egészségi állapota aggasztó, a magyar etnikumú lakosság átlagos életkoránál 15-20 évvel kevesebbet élnek. A romák körében a munkanélküliség egyes térségekben 70-80 százalékos, lényegében már a harmadik generáció is munkanélküli, hiszen az 1980-as évek második felében, amikor a szocialista nagyipar tönkrement, a romákat bocsátották el elsőként, és azóta sem jöttek létre olyan munkahelyek, és olyan képzési rendszer, amely befogadta volna őket. Ezen változtatni kell, a roma társadalmat integrálni kell. Tartós nyomorúságuk, elesettségük a magyar kormány, a magyar társadalom megoldandó problémája. Az elmúlt 20 év szegénységpolitikájától a magyar kormánynak el kell jutni homogén nemzetet teremtő társadalompolitikáig, amelynek eszköze a gazdaságpolitika új alapokra helyezése.
A fiatal generációk életesélyeinek növeléséhez, boldogulásához munkahelyeket kell létesíteni. A csúcstechnológiai szektorban, és a tömegtermelés szintjén egyaránt. Ez adhat igazi jövőképet a fiataloknak, ahhoz, hogy Magyarországon maradjanak, ahhoz, hogy itt tudjanak dolgozni. E nélkül a sikeres jövőt nem lehet elképzelni.
A fiatal generációk életesélyeinek növelésében a családnak meghatározó szerepe van. A fiatalok körében hódító deviáns viselkedési modell állami drogprevenciós eszközökkel, és ifjúsági addiktológiai osztályok felállításával hatékonyan nem kezelhető. A család, mint a társadalom legalapvetőbb sejtje kell, hogy a fiatalok deklasszálódását meggátolja. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a háztartásoknak legyen elég jövedelme, a család felnőtt tagjainak munkahelye, ezáltal a gyerekek előtt életképes, stabil családmodell. Ennek a célnak az eléréséhez az elsődleges eszköz a hatékony gazdaságpolitika, amely a társadalom tagjai közötti jövedelem eloszlásra is megfelelő hangsúlyt fektet (Ginni-Coefficiens). A szociális biztonságnak először is saját erőből, saját igyekezetből kell fakadnia, vagyis a család felelősségét nem ruházhatjuk át az államra. A jelenleginél nagyobb, arányosabb jövedelem eloszlást lehetővé tevő gazdaságpolitika mellett, a káoszból kell eljutni a konjunktúráig. A családok pedig stabil, kiszámítható egzisztenciális körülmények között tudják biztonságosan nevelni a gyermekeket.
Következtetések
A magyar fiatalok jövője, lélekszáma, társadalmon belüli aránya a tervgazdaságot követő piacgazdaság két évtizedében katasztrofális romláson ment keresztül. A problémák hátterében a magyar viszonyokhoz nem illeszkedő, túlzottan liberális gazdaság-, és ebből fakadó szegényes szociálpolitika áll. A másodlagos jelzálogpiaci válsághoz vezető problémák felszámolása mellett Magyarországon a rendszerváltozás rendszerválságát, az elhibázott elsődleges reformokat is új alapokra kell helyezni. A roma lakosság integrálása a munka világába, ezen keresztül a magyar társadalomba a XXI. század legfőbb társadalmi kihívása. A magyar fiatalok, és benne a romák jövője a magyar gazdaságpolitika újjászervezésén áll vagy bukik.
Szakirodalom-jegyzék
Lentner, Cs. (2007): The Health Care System as a New Competitive Factor in the Light of the Convergence Programme, In. Hungarian Medical Journal, International Edition (Separatum), Budapest, Hungary, pp. 97-107.
Schmidt, P. – Fehér, J. (2010): Health Education and Health Promotion – Determinative Conditions and Requirements for Realising the Public – Health Programme of the Future, In. Economy and Society Learned Paper, WSUF, Budapest, pp. 148-157.
Gunter, Pauli (2010): The Blue Economy, Paradigm Publication, New Mexico
Maddaloni, A. – Musso, A. – Rother, P. et. al. (2006): Macroeconomic Implications of Demographic of Demographic Developments in the Euro Area, In. ECB Occasional Papers 51. /August, Frankfurt am Main
Novaky, E. (2010): Hungary in 2025, Hungarian Economic and Social Council, Budapest
1 Lentner Csaba egyetemi tanár, a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tudományos rektor-helyettese, a Párizsi Sorbonne Egyetem kutatóprofesszora, a Kaposvári Egyetem GTK egyetemi magántanára. A szerző tagja a Magyar Tudományos Akadémia Jövőkutatási Bizottságának és a Római Klub Magyar Asszociációjának.
2 A tanulmány a Római Klub „Growing Up Under Globalisation” című kiadványa részére készült 2010-ben, a magyar EU elnökség kezdete előtt, a szerző angol nyelvű dolgozatának magyar nyelvű változata.
??
??
??
??
|
Tanulmányok, kutatások 
