Gyermekkoromban történt az eset. Én attól az embertől hallottam, aki maga is szem- és fültanúja volt, s elmesélte nekünk okulásul: "Csépáról jött egy fiatal, pörgő-kalapos ember a feleségével. Gyalogoltak, gyalogoltak, és ősi cigány virtusokhoz méltóan veszekedtek. Veszekedtek, veszekedtek, és egyszer csak a hídhoz értek, s azt mondja az ember:- Hallod-e te asszony, ha nem hagyod abba, én a Tiszába vetem magamat! – Miközben ezt mondta- mondogatta, felmászott a hídra.

Hogy miért tartott a veszekedés? Hát azért, mert a cigány, a furfangos eszű cigány, eladott a tanyán egy lovat, és több nem volt, pedig azzal kereste a betevő falatot. Ezért veszekedett vele az asszony. Így tehát gyalogolniuk kellett, és nem tudtak a határban böngészni sem kukoricát, sem krumplit, sem hagymát, sem egyebet. Így kénytelenek voltak a zsákban maradt elemózsiát a hátukon cipelni. Elég az hozzá, hogy a lényegre térjek: hát ezért korholta az asszony az embert.

Hogy véget vessen a sok siránkozásnak az ember, Kiskóka, csavaros ésszel kigondolta, hogy ráijeszt az asszonyra. Felmászott hát a hídra, és mondja az asszonynak:

- Na, most már, mert nem hagysz békén, beugrok a Tiszába! – Mire az asszony felkiáltott:

- Állj meg cigány! Csak ne nagyon ugrálj!  Mert nálad van a lónak az ára, és elázik a pénz! Az áldjon meg, aki engem teremtett!"

Hogy szegény Kiskóka hogyan végezte a kapzsi asszonnyal azt máig nem tudom, így el sem mondhatom. Mindenkinek a fantáziájára bízom!