A Közép-Kelet Európai Roma Kisebbségi Egyetem létesítésének tervéről és a Budapesten megtartott előkészítő tanácskozásról (képünkön) korábban már tudósítottunk honlapunkon. A cigány kisebbség érdekeit szolgáló oktatási intézmény megvalósításával kapcsolatban felmerülő további kérdéseimmel kerestem fel Andrew Balast, a FORERUNNER FEDERATION elnökét:

- Honnan ered az ötlet, mikor fogtak a megvalósításába?

- Gyakorlatilag már 3 éve. Európában és Amerikában működnek hasonló elvű, kisebbségek érdekeit szolgáló iskolák. Konkrétan ennek az iskolának a tervét az előzte meg, hogy a FORERUNNER FEDERATION az egész balkáni térség kisebbségeinek problémájával, elsősorban oktatásával foglalkozik. Boszniában a bosnyákokkal, Bulgáriában a török kisebbséggel, Romániában a székelyekkel. Ez utóbbi helyen szintén nagy problémát jelent a magas lélekszámú roma kisebbség képzése is, s a helyzet nehézségét csak tovább fokozza, hogy ott lényegesen kevesebb a roma képviselet, mint Magyarországon, nagyobb kihívást jelent a partnerek megtalálása. Ezekben az országokban a FORERUNNER FEDERATION már meglévő intézményeket támogatott. Magyarországon vált olyan szembeötlővé a cigányság helyzete, hogy megszületett a kisebbség érdekeit szolgáló egyetem létrehozásának terve.

- Kik váltak partnereikké a kezdeményezés megvalósításában, s milyen utakon próbálják a köztudatban ismertté tenni ezt a tanulási lehetőséget?

- A támogatási kérelmek akcióját mostanában indítottuk el, s rengetegen jelezték érdeklődésüket, tetszésüket, fejezték ki együttműködési készségüket. Magyarországon szinte az összes roma közösségi vezetővel felvettük a kapcsolatot, s senki nem hagyta pozitív visszajelzés nélkül felkeresésünket. Önálló weboldal létrehozását is tervezzük, ahol az információk egyre szélesebb rétegek előtt válnak könnyel elérhetővé.

- Vannak-e konkrét együttműködési megállapodásai a létesülő egyetemnek olyan álláslehetőségeket biztosító partnerekkel, akik az Önöknél képzett cigány szakembereknek valós munkaviszonyt adnak, az iskolázottságon túlmutató reális perspektívával, hogy a diplomás fiatalok kamatoztathassák is tudásukat?

- Partnereinkkel három síkon építjük a kapcsolatokat.
- Az első az oktatók gyűjtése. Szeretnénk, ha legnagyobb arányban cigány származású egyetemi es főiskolai tanárok alkotnák a tanári kart, ahogy az intézmény legfelső vezetője is roma. Ők nem csak példát mutatnak fel saját személyükben a tanulóknak, hanem az általuk leadott tananyag elfogadása is könnyebb a tanulók számára, az ő részükről. Szeretnénk viszont azt is, ha kisebb arányban nem cigány származású oktatók is jelen lennének a munkatársak között, valamint olyan prominens személyiségek, nemzetközi nagyságrendű professzorok, akik vendég előadókként működnének közre az oktatásban.
- A kapcsolatépítés második síkja azokkal az oktatási intézményekkel zajlana, akik támogatni tudnák a kezdeményezést. A szakmai és oktatási tapasztalataikra nagy szükség lesz, különösen kezdetben.
- Harmadik síkon munkáltatókkal folynak tárgyalások, akik felé szeretnénk megfogalmazni azt a kötelezettséget, hogy döntési helyzetben pozitív diszkriminációval éljenek, azaz: ha felvételre jelentkezik két azonos képesítésű munkaerő, akkor a választásnál a sok tekintetben hátrányos megkülönböztetést elszenvedő kisebbségi jelentkező javára döntsenek. Léteznek azért példák erre a gyakorlatra is, de konkrét ígéretek nehezen hangzanak el.

- Az a tapasztalatom, hogy a hazai romáknak éppen az a rétege, aki leginkább tanulni szeretne, inkább kikerülni szeretne a faji alapon való megkülönböztetés alól: pontosan áttenni szeretnék a hangsúlyt a származás meghatározó szerepéről arra, amit egyéni szorgalmuknak és értékeik felmutatásának tudhatnak be. Milyen fogadtatásra talál a terv náluk -, amennyiben ugyancsak a diszkriminációra épül, még ha pozitívan is?

- Ez érdekes és fontos kérdést vet fel, mert valóban van tudomásunk egy ilyen tendenciáról, hogy sokan a társadalomban sikeressé vált, iskolázott romák között, nem szívesen említik a származásukat, más tényezők esetleges rovására egy olyan társadalomban, ahol származásuk miatt, egyéni eredményeik dacára megaláztatásban és bántalmazásban lehetne részük. Hogy esetünkben ez a megközelítés mennyiben fog szerepet játszani, arról még azért nem tudunk beszélni, mert a kapcsolatot eddig csak a vezetőkkel tudtuk kialakítani. Egy olyan társadalomban, ahol a többség szégyentelen megkülönböztetést valósít meg, ennek fokozatosan meg kell szűnnie, és teret kell nyernie e kisebbségi közösség intellektuális részvételének a társadalomban. Ezen a téren nagy előrelépés lehet az őket képviselő egyetem.

- Jóllehet a távoktatásban részesülők intellektuális/informatív tudásanyaga egyenértékű és versenyképes lehet az iskolai közösségben tanulókéval, de ha eközben változatlanul a periférián élnek, a tanulás nem jelenít meg személyiségfejlődésükben szocializációs tényezőt.
- Ez is nagyon komoly kérdés, amelyet a továbbiakban szükséges megvizsgálni.  A távoktatás lehetősége nagy áttörést jelent a fejlődést és felzárkózást leghatékonyabban támogató, nélkülözhetetlen fontosságú, magas szintű oktatás fejlesztése terén. Ugyanakkor éppen felvetése miatt, elsősorban a kevert típusú oktatásra törekszünk, ahol a táv-forma nem helyettesítője, csupán kiegészítő része a kampuszban zajlónak. Végleges választ azonban e kérdésre csak a gyakorlati tapasztalat adhat majd.

- Ahogy oktatási intézményekről tudható, nem kizárólag roma diákokat szeretnének fogadni, hanem kisebb arányban más származásúak iránt is nyitottak. A tapasztalat szerint a nem cigány származású fiatalok milyen motivációból választják továbbtanulásukhoz éppen ezt az egyetemet, és felvételük nem csökkenti e a cigány származásúak bekerülési esélyeit?

- Semmiképpen nem szegregált intézményt szeretnénk létrehozni, az hibás döntés lenne. Teljes nyitottságra, diverzitásra, sokszínűségre törekedtünk. A felvételre való jelentkezés önkéntes: a nem roma jelentkezők feltehetően szimpatizálnak a cigánysággal. Túl azon, hogy tervezett életpályájuk is ebbe az irányba mutat, lehetnek, akik nem érik be annyival, hogy pusztán tantárgyként tanulják a romológiát, hanem abban a kulturális közegben szeretnének valósággal is jelen lenni. Az egyetemé közösségépítő szerep is: amit csak erősít, ha cigány és nem cigány tanulók egymással élő közösséget alkotnak, egymás kultúráját, mentalitását, történelmét megismerik.

- Az oktatási alaptanterv minden szakon tartalmazza a romológiát? Meglátásom szerint nagy hogy nem csupán a többségi társadalom zöme, de a cigányság releváns része sem ismeri még csak kielégítő mértékben sem a cigány kultúrát, aminek értékeit felmutatva erős, egészséges identitása lehetne!?

- Valóban, a magyar társadalomban élők lakosság 10 %-ának - a cigányságnak -  történelméről semmit nem tud az emberek többsége. Márpedig a történelem megtagadása, a másik nép meg nem becsülésének, nemlétezésének kifejezése. Koncepciónkban prioritást képvisel a (nagyrészt még feldolgozásra váró!) cigány történelem megismertetése, s természetesen a kultúráé is.

- Tervezik-e további szakterületekkel bővíteni a képzési profilt, a zeneművészeti vonal mellett például képzőművészettel és más tárgyakkal is gazdagítani. Felmerült-e a kialakított modell hálózattá fejlesztése, több helyütt való megvalósítása partnerként jelentkezőkkel együttműködve?

- Igen, a távlati terv az, hogy a képzés átfogó legyen. Az eddigi megbeszélések, igényfelmérések azt mutatják, hogy legnagyobb szükség tanári és jogi karra lenne. De mivel ez egy folyamatosan épülő rendszer, törekedni fogunk minden tekintetben való kiterjesztésére. Martin Luther King világhírűvé vált, „Van egy álmom” kezdetű beszéde óta fél évszázad telt el; s mi változott, mi fejlődött azóta magyarországi vonatkozásban a romák sorsát illetően?
- Hogy lehetne működőképes és jó a gazdaság egy olyan társadalomban, ahol a lakosság 10 %-a alig van bevonva az értékteremtő munkálatokba? Természetes, hogy rossz a gazdaság, és kivezető utat ebből egyedül az jelenthet, ha a leghátrányosabb helyzetűek is megkapnak minden segítséget a továbbtanuláshoz, tehetségük kibontakoztatásához, és mindahhoz a magas szintű tudásanyaghoz, melynek birtokában a társadalom egyenértékű, hasznos tagjai lehetnek.

- Ebben mindannyian egyetértünk, s igen nagyra értékelem tervüket, és azt a munkát, amit a megvalósításába fektetnek. Köszönet illeti érte Önöket, az egész roma társadalom részéről, s kívánom, hogy kezdeményezésük sikeres, hatékony legyen, minél több támogatottságot kapjon, s értékes eredmények forrásává váljon!