Ruva Farkas Pál, nagyszerű költő-író, a kortárs cigány irodalom egyik legjelesebb művelője, kiemelkedő alakja, a minap két új kötetével - A sószéki gólya és a Forog a cigánykerék - is megajándékozta olvasótáborát, melyek ünnepélyes bemutatására július 6.-án 17 órakor került sor. A már ismerős helyszínen, a Honvéd Kulturális Központ impozáns Gobelin Termében mintegy félszázan gyűltünk össze a művek szerzőjének tiszteletére, s verseiből-prózáiból összeállított irodalmi műsor meghallgatására.

Koncz Gábor Kossuth-díjas színész, rendező előadásában hangzottak el elsőként Ruva Farkas Pál gyönyörű költeményei s egy prózai írásműve, majd Szakonyi Károly Kossuth-díjas író beszélt a kötetekről, mutatta be szerzőjük munkásságát. A meglepetés erejével érkezett és ajándékozta meg a jelenlévőket Sugár András utazó-riporter, író-szerkesztő, a beszélgetésbe való bekapcsolódással.

Ruva Farkas Pál lebilincselő közvetlenséggel osztotta meg a közönséggel gondolatait, mesélt élete korábbi időszakairól, szívesen felidézett emlékeiről. Humorral átszőtt, de sok szempontból súlyos üzeneteket közvetítő felvetései, anekdotái a tőle megszokott módon nem csak felüdítik, de gondolkodásra is késztetik hallgatóságát. Ruva Farkas Pál élőbeszédében úgy bánik a szavakkal, mint professzionális karikaturista a rajzszerszámmal: a valóság elemeit úgy ragadja meg, hogy a lényeg domborodjék ki, de az irónia jelenléte mentesítse a bántó élektől. Élmény őt hallgatni, ahogyan olvasni is!

A színvonalas irodalmi est szintén már hagyományosnak tekinthető részeiként, a frissen megjelent kötetekből az író tehetséges, felnőtt gyermekei: ifj. Ruva Pál, Farkas Rozália, Pál és Vivien olvastak fel illetve adtak elő részleteket. Mindig mély tisztelet és meghatódás tölt el ennek tanújaként, mely híven példázza - a kifejezetten a cigány kultúrára jellemző - családi összetartó erőt, a generációk bensőséges együtt-élésének gyümölcsét, az értékek közvetlen továbbvitelét.

Mert mindazoknak, akik írók, népművelők, időtálló értékek közvetítésére hivatottak -, fontos egyéni emberi mivoltukkal is hitelesíteniük munkásságukat -, s Ruva Farkas Pál esetében ez azáltal is megvalósul, ahogyan bemutatkozásai alkalmával maga mellé emeli gyermekeit, fáklyája majdani továbbvivőit. Amikor ilyet látunk, akkor van alapunk hittel remélni, hogy a múlt kincsei továbbadásának lánca nem szakad meg, ahogy generációk hosszú során keresztül is mindig voltak, akik képesek voltak őrizni, továbbadni azokat.

Ruva Farkas Pál írói munkásságának egyik legfontosabb küldetése éppen ez: a múlt információinak átmenekítése a jelenbe, továbbörökítése a jövőbe; mert az egészséges jelennek, amelyre a jövőt lehet építeni, a múlt az alapja. Ruva Farkas Pál műveit nem csupán íróként, de egyben szociológusként is alkotja: nagyon értékes szociográfiai ismeretek gazdag tárházát képezik az ő novellái! Hogy a valóságot egyidejűleg képes értékelni az író és a szociológus látásmódjával, az nagyszerű tehetségével kiegészülve hiteles s egyben magas művészi kvalitású korrajzi és néprajzi irodalmának alapjait teremti meg.

Hangulatfestő képessége, írói eszközökkel való légkör-teremtő ereje bevonzza az olvasót az általa megismertetni kívánt szubkultúra belső életébe -, csakúgy, mint költeményeiben saját lelke egyidejűleg nagyon erős és végtelenül érzékeny, érzelmileg fogékony világába. Ruva Farkas Pál irodalmának, de főleg költészetének jellemzője egy európai mentalitástól eltérő, megrendítő erejű emocionális mélység, mely a fogalmak képi kifejezésében mutatkozik meg leginkább.

A tartalmas könyvbemutatót követően a jelenlévők még hosszan együtt maradtak; a rendezvényen elhangzott gondolatoktól, felvetésektől is motiváltan érdekes, hosszas beszélgetés fórumává alakult át a helyszín. Szó esett itt identitásról, integrációról, asszimilációról -, érvek hangzottak el a gyakorlati valóság problémái vonatkozásában. De mindez már egy másik, megszületésre váró cikk témája lehet! Hogy miért utalok rá mégis? Annak bizonyításaként, hogy a könyvbemutató ünnepe nem csupán egy délutánt értékkel megtöltő program volt, de sokkal több annál: sokunkat összehozott, megnyitott egymás felé, párbeszédeket indított meg közöttünk, és gondolatokkal termékenyített meg bennünket az együttlét.

Nagyon sok ilyen s ehhez hasonló alkalomra lenne szükségünk, ahol cigányok-magyarok egyaránt találkozásban részesülhetnének a roma kultúra ó- és új kincseivel, s ennek lelki-szellemi élménye tanúságot tenne közöttünk arról, hogy a kultúra nem szétválaszt, hanem összekötni is képes minket! Elismeréssel adózom az értékes órákért, melyekkel Ruva Farkas Pál irodalmi estje megajándékozott engem s valamennyi jelenlévőt -, kívánok a nagyszerű költő-írónak további jó erőt, egészséget, eddigiekhez hasonlóan termékeny, sikeres munkásságot!