Mi tagadás, látogatásának megadta a módját. Mint Petőfi és kompániája a Sárszentlőrinc-Uzdról Borjádra készülő hintót felcserélte a négyökrös szekérre, hogy becsapják a rohanó időt, úgy élte komótosan napjait (de azok minden percét szinte gyerekként befogadásra és szinte bölcs vajdaként adásra kihasználva) Rostás-Farkas György, József Attila-díjas költő-író, publicista május 24-26. között Sárszentlőrincen az evangélikus gyülekezet és a Zsivora György Népfőiskolai Alapítvány meghívására. Bejárta a nagy elődök „szent helyeit”, erőt, ihletet remélve, merítve. Irodalmi körutunk a templomban kezdődött, stílusosan a kis Petőfi padjában, hisz épp egyidős lehetett a padot bőszen vésegető Petrovics Sándorkával, amikor édesanyja vásárolt neki egy Petőfi-kötet, és olvastatott föl magának belőle. Másnap megírta élete első versét – és köteleződött el a költészettel egész életre szóló hosszú útra.

Lázár Ervin Nagyszederfájánál (Alsórácegres) nemcsak a közeli barátra, írótársra emlékezett, hanem cigányul (is) látó szemével azonnal észrevett a göcsörtös törzsből kinövő kusza ágak közt egy gallyra ki tudja mikor fölkötött nap szítta, szél cibálta, eső verte, cigány szoknyából letépet szalagot, a vándorcigányok jelét: a megbeszélt időben nem tudunk itt lenni, de élünk. (Mobilmentes egykori szép világ!) Illyés Gyula szülőháza helyén álló kopjafánál (Felsőrácegres), a még most is impozáns iskolájánál a zsarnokságról-szabadságról elmélkedtünk.

 Ez a téma előkerült az irodalmi esten is, ahol Kónya Péter fényképész nagyszerű portréi díszítették a falat, de ennél is szebb volt a cigányokkal és magyarokkal zsúfolásig megtelt gyülekezeti terem látványa. Az est keretében elhangzottak Rostás-Farkas György versei fiatalok és a szerző előadásában, aki az életével, az irodalommal kapcsolatos kérdésekre válaszolt, valamint autentikus cigány zenét is hallhattunk.

 Összegzésként elhangzott: minden nép, és tán minden ember is másként értelmezi a szabadságot, de ezek önmagukban múlékony délibábok. Igazán szabadok csak azok lehetnek, akiket a Fiú megszabadít!

Tanulhattunk, tanulhatunk Rostás-Farkas Györgytől – adjuk meg mi is vándorlásunk módját…