Nagyon is megfogható társadalmi folyamatok azok, amelyek a cigánygyilkosságok hátterét adják - állítja Domina Kristóf. A tavaly augusztusban alakult Athena Intézet igazgatója szerint a szélsőséges, extremista csoportok felbukkanása nem átmeneti jelenség. Beszélt a többi között az "extrémista versenyfutás" jelenségéről is, amikor a szélsőséges csoportok rivalizáslásukkal egymást radikalizálják, hiszen meg kell mutatniuk, ki a keményebb, ki az, aki nemcsak beszél, hanem tesz is.
Bizalmatlan?

- Miért lennék az?

- Mielőtt megbeszéltük az interjút, visszahívta kollégámat, hogy leellenőrizze, tényleg a Népszavától kerestük.

- Csupán arról van szó, hogy komolyan vesszük az intézmény működésének biztonsági vonzatait is. A kockázatkezelés ilyesmivel is jár.

- Kaptak esetleg fenyegetéseket?

- Komolyan vehetőt az intézet még nem kapott.

- És Ön?

- Én sem.

- Ez egyben azt is jelenti, hogy nem ismerik Önöket?

- Ezt kifejezetten kétlem. A különböző gárdák már megalakulásunkkor jelezték nemtetszésüket, nyilatkozatban ítéltek el minket, a kuruc.info sem éreztette szimpátiáját, és a Nemzeti Arcvonal sem volt túl boldog, amikor a HVG leközölte egyik volt tagjukkal készült interjúnkat. Erre persze lehetett számítani.

- Azért nem volt nagy hírverése az Athena Intézet megalakulásának...

- Tavaly augusztusban alakultunk, és úgy akartunk nyilvánosság elé állni, hogy valamit már fel tudjunk mutatni. Ez decemberre állt össze, addigra készítettünk egy gyűlöletcsoport-térképet, és egy oknyomozó anyagot a kuruc.info-ról. De a történet 2009 tavaszán kezdődött: Amerikában találkoztam egy hasonló logikával működő intézménnyel. Magyarországon akkor még javában folytak a cigánygyilkosságok. Volt egy megdöbbentő gyilkosságsorozat, amilyenre még nem volt példa, és az egész ország dermedten nézte. Érdemben senki nem reagált: sem a politika, sem a civil szféra; a rendőrök persze végezték a dolgukat, de számtalan kérdésre nem érkezett válasz. Hazatérésem után elkezdtem az intézet előkészítését.

- Nevüket a görög istennő, Pallasz Athéné adta?

- Így van. Ő az oktatás, a civilizáció, az igazságos háború és a jó kormányzás jelképe a görög mitológiában. Olyan nevet, szimbólumot kerestünk, ami semmilyen értelemben nem értelmezhető jobb- vagy baloldaliként.

- Voltak már az induláskor megfigyeléseik bizonyos csoportokról?

- Kerülném a megfigyelés szót. Különös hangsúlyt fektetünk arra, hogy se az elkövetők, se az áldozatok személyiségi jogait ne sértsük. Így nem is végezhetünk megfigyeléseket. Elemzéseket igen. Fontos kiemelni, hogy teljesen független szervezet vagyunk, vagyis az Athena a magyar államtól nem kér, és nem is fogad el támogatást. Szerettük volna megmutatni, lehet ezt valóban függetlenül, mindenféle háttéralku nélkül megcsinálni. Ezért keressük és értékeljük nagyra magánemberek támogatását. Remélem, előremutatók lehetünk abban, hogy a függetlenség, hitelesség miképpen ne legyen megkérdőjelezhető. És persze így nem adunk támadási felületet sem.

- Visszatérve az alakuláshoz; a romagyilkosságok adták a kezdő lökést?

- Az ötletet igen, de az érdemi indok nem ez volt. Tőlünk nyugatabbra, a jobb feltételekkel rendelkező országok az 50-es évek óta komoly tanulási folyamatot jártak be, ami nálunk még hátra van. Olyan intézményrendszereket építettek ki, amelyek azóta is hatékonyan tudják kezelni a szélsőséges eseteket. Sokak szerint az erőszakos, kisebbségek ellen irányuló megnyilvánulások indifferens, eseti problémák. Amerikában az évek során kiderült, ahogy lassan Magyarországon is, hogy nem átmeneti jelenséggel van dolgunk. Nem hirtelen találtuk magunkat szembe négy emberrel, akik egyszer csak nekiálltak cigányokat gyilkolni. Nagyon is megfogható társadalmi folyamatok azok, amelyek a cigánygyilkosságok hátterét adják. Nem akartuk megvárni, hogy 50 év alatt érjen be a helyzet, szeretnénk lerövidíteni ezt a folyamatot.

- A társadalom szocializációs, mentális problémáiról beszél?

- Igen, és ez nem lebecsülése Magyarországnak, hiszen itthon mindössze húszéves a demokrácia. Történelmi-kulturális léptékkel ez kevés. De a látszat ellenére nagyon is fejlett országként működünk. Számtalan területen konstruktív, előremutató viták folynak. Fékekről és egyensúlyokról vitázunk, nem a földesúrról, aki átküld a birtokunkra kétszáz haramiát. Innen nézve ez fantasztikus eredmény. Működnek a szabadságjogok, bár erről is elfeledkezünk. Az extrémista csoportok a legjobb bizonyíték: azt közvetítik, hogy el vannak nyomva, miközben teljesen szabadon hirdethetik zsidó világ-összeesküvésről szóló vízióikat. Vagyis vannak csoportok, amelyek megpróbálnak a szabadságjogokkal visszaélni. A kiskapuk keresése folyik, és nekünk meg kell tanulnunk jó választ adni erre.

- Például törvénymódosítással?

- Nem ez a megoldás, bár sokszor morálisan megalapozottnak tűnő válasz a betiltás. Mert "bűnözők", mert "ellehetetlenítik mások életét". Nézzük meg a Gyöngyöspatán történteket; egy este megtörtént az összecsapás, intézetünk másnap hajnalban arra kért minden politikai szereplőt: lépjen hátra egyet, és ebben az egy ügyben hagyja dolgozni a kormányt. Utána idővel lehet kritizálni, de addig ne. Délre az ellenzéki pártok darabjaira szedték az ügyet. Nyilván a politikai demokrácia lényege, hogy a pártok versengjenek, de legyenek területek, ahol nem játszunk pártpolitikai meccseket, mert ott nincs helyük. Megoldásra van szükség. Ha a politikai elit ezt nem ismeri fel, és nem mozdul ebbe az irányba, a probléma újra és újra ki fog termelődni. Most egyelőre a szélsőjobboldal okoz gondokat, de 20 év múlva, mikor Magyarország nem itt fog tartani, és például megjelennek a bevándorlók, akkor mi lesz? Ezért kell az együttműködés, a stabil megoldások.

- Nem arról van szó, hogy bizonyos politikai erők mesterséges gerjesztik a feszültséget? Talán nem maguktól gyűlölik a cigányokat, akik odamentek Gyöngyöspatára. Nyilván ismeri a kisebbségi biztos jelentését, amely szinte szó szerint kimondja, hogy tudatos, szervezett dologról van szó, ami megismétlődik egy-egy településen: megjelenik egy masírozó csapat, addig viszonylag normálisan él a település, de ennek hatására egymásnak ugranak.

- Rengeteg értékes, megszívelendő információ van Kállai Ernő jelentésében. De azzal nem értek egyet, hogy a feszültségeket ezek a csoportok robbantanák ki. Ők a már meglévő feszültségeket lovagolják meg. Hiszen a most éppen Szebb Jövőért Egyesületnek hívott Magyar Gárdát is azért lehetett odahívni, azért élvezhettek helyi szinten is támogatást, mert a feszültségek megvoltak. Nem hiszem, hogy épeszű ember három hétre felforgatja saját életét azzal, hogy odahívja és szállást ad ennek a csoportnak, ha egyébként minden csodálatos a faluban. Tévedés, hogy ezeknek a komolyan szervezett és támogatott csoportoknak közük lenne a település meglévő problémáihoz.

Tervek mentén működnek: három hétig nagyon komoly arccal masíroznak, aztán elmennek. De a cigány és nem cigány magyaroknak ugyanazok maradnak a problémáik, mint előtte. Ugyanakkor ezek a csoportok eszközként is megjelentek a vidéki Magyarországon; legutóbb egy polgármester kvázi megfenyegette a rendőrséget, hogy ha nem végzi jobban a munkáját, hívja a gárdát.

- Ezek a csoportok folyamatosan szervezik magukat. Nem egymáshoz csatlakoznak, hanem újabb és újabb kis szervezetek alakulnak.

- Ez egy bonyolult dinamika. Csoportok alakulnak, megszűnnek, de az érdemi szervezetek, akár új névvel is - lásd a gárdát és a Pax Hungaricát - megmaradnak. És elkezdenek egymással versengeni, próbálják megtalálni a réseket, ahol meg tudják különböztetni magukat a többi csoporttól. Ez az "extrémista versenyfutás" jelensége: egymást radikalizálják, meg kell mutatniuk, ki a keményebb, ki az, aki nemcsak beszél, hanem tesz is.

A fegyverkezős "katonásdi" sem most kezdődött. Más kérdés, hogy a Véderő nevű csoport összeillesztette ezt egy politikai kampánnyal, és elvitte egy konfrontatív irányba. De ez ismét a verseny. Éppen a gyöngyöspatai incidens előtt adtunk ki egy kockázatelemzést, amiben leírtuk, hogy az alapvető veszélyt nem a szervezők jelentik, hanem akik részt vesznek a kiképzéseken. Mert a csoport magja hosszú távon elereszti, nem ellenőrzi őket. Ők pedig a kapott ideológiai és katonai tudást hasznosítani is akarják.

- Mekkora lehet ma a szervezett csoportok létszáma?

- Mintegy 1-2 ezer emberről van szó, ők azok, akik a 10 milliót traumatizálják. De az már a 10 millión múlik, hogy otthon ne tűrje el, amikor a nagypapa finoman zsidózik a vasárnapi ebédnél. Mert éppen ez termeli ki, hogy valaki egyszer fegyvert fog és meghúzza a ravaszt.

És megint ott tartunk, hogy meg kell értetni a társadalommal, hogy a kirekesztés, a rasszizmus, az antiszemitizmus termeli ki ezeket a konfliktusokat. Nem a konkrét esemény miatt kell odavágni és törvényt módosítani. Lehet gyűlölködni, de a rasszizmustól senkinek nem lesz balatoni nyaralója, a család ettől nem megy Horvátországba nyaralni. Ezt kellene megértetni, és a mindenkori kormányzat ezt sajnos rosszul kommunikálta.

- Nem erősíti ezeket a folyamatokat, hogy a rendszerváltás óta nem látott erősségű szélsőjobboldali párt ül a parlamentben, politikai menedéket adva az ilyen eszméknek?

- Pártpolitikába nem szeretnék nyíltan belemenni, és amúgy is elegen elmondták már. De valami hasonló logikát látunk, mint a '68-as diáklázadásoknál: akkor is megjelentek olyan vadhajtások, mint a baloldali terrorizmus, amelyek működésükben teljesen függetlenné váltak a pártoktól.

Persze lényeges, ki áll az extrémista csoportok mögött, de alapvetően önszerveződő, szubkulturális jelenségről van szó - ez jól tetten érhető.

Szórakozóhelyeken, koncerteken - bárhol az országban találkozni velük. Ugyanakkor nagyon könnyen rásütik valakire a náci-szélsőjobbos jelzőket, és ebben az egész véleményformáló elitnek komolyan felelőssége van. Az nem diskurzus, hogy csípőből rávágjuk valamire, hogy "nem európai". Mert azzal kellene először megbékülni, hogy tetszik vagy nem tetszik, a jobboldali szubkultúrának ez a része. Attól még nem náci valaki, ha megtanulja és terjeszti az "ősmagyar" rovásírást. Emögül a le nem folytatott viták, figyelembe nem vett problémák tömege bukkan elő. Ki nyúlt hozzá az elmúlt húsz évben a romák ügyéhez? Azon kívül, hogy államtitkárok, munkacsoportok foglalkoztak velük, stratégiákat alakítottak ki, azt már senki nem mondta ki, hogy a magyar alapvetően nem egy monolit kultúra, annak része a cigányság is.

- Mennyire az állam feladata a konfliktusok kezelése, és mennyi dolga van a civileknek ebben? Hogyan ítéli meg az amerikai Richard Field akcióját?

- A bűncselekmények és az erőszak kezelése állami feladat kell legyen. A buszos akciót megszervezni nem volt rossz ötlet, de én nem Fieldre hegyezném ki. Amikor elhangzott az a mondat a Vöröskereszt részéről, hogy a II. világháború óta először evakuálnak származásuk miatt embereket, onnantól robbant az egész. Olyan kontextusba került a helyzet, ami tényszerűen nem volt igaz, mert ilyen értelemben nem evakuálták az embereket. És beindult a nemzetközi sajtó, a kormányzat pedig nem mondhatta, hogy bocs, ki kellett őket menekíteni, mert a magyar állam nem tudta megvédeni őket.

És azonnal beindult a pártpolitikai cséphadarás. De a Hejőszalontán történtek jelzik a másik oldalt: ott civilek adtak hangot nemtetszésüknek. Amikor megjelentek a Szebb Jövőért tüntetésén és bekapcsolták nekik a Himnuszt, azért támadt egy kis kavarodás a gárdisták között. Komoly, szimbolikus üzenet volt, és nem csak az ott élő roma magyaroknak, hogy igenis ők is kellenek ennek az országnak.

- Annak is ilyen üzenete van, ha egy politikus jelenik meg egy ilyen helyzetben?

- Nyilván, és ilyen értelemben mindegy is, hogy Pintér Sándor megjelenése Gyöngyöspatán jól vagy rosszul sült el. A szándékot csak helyeselni lehet.

- Nem volt kései egy kicsit? Nem az első héten kellett volna odasétálnia?

- Dehogynem. De induljunk ki abból, hogy nem feltétlenül minden rossz, amit a kormány csinál, ne az legyen a reflex, hogy a kormány mondjon, le, "mert". Ne mondjon le, értse meg a helyzetet, és próbálja megoldani. Magyarországon nem szokás komolyan venni a közéleti szereplők felelősségét - leszámítva a csúcspozíciókat. De amikor Hejőszalontán a polgármester kiállt a civilek elé, és elmondta, hogy bizony ők nem hívták oda a Szebb Jövőért Egyesületet, annak is komoly, önmagán túlmutató jelentősége volt.

- Mit vár a gyöngyöspatai vizsgálóbizottságtól?

- Ha megint a bizottság egyik fele elmondja a másik feléről, hogy féleszű, akkor azonnal adják oda a fizetésüket az árvák javára. De ha arra használják, hogy az összes szereplő felelőssége kiderüljön, támogatom. Csak ne egymás fejét csapkodják. Nyilván ez a bizottság sem fog hamut szórni a saját fejére, de ha a rendszer alulteljesítéseit felderítik, ha világosan látható lesz, mit lehet tenni, hogy ez legközelebb ne fordulhasson elő, akkor része lehet a tanulási folyamatnak.
- Mit szól az ENSZ emberi jogi meghallgatásán elhangzottakhoz, illetve az Amnesty International igen lesújtó értékeléséhez?

- Megszívlelni egyiket sem ártana. Az biztos, hogy nem ártani akarnak nekünk. Nyilván az az értelme, hogy ne lépjünk ugyanazokba a folyókba, amelyekbe mások az elmúlt időkben. Egy ország sem szereti, ha kívülről belebeszélnek a dolgaiba. Jön valaki, lehetőleg jó messziről, hogy a nyilvánvalót elmondja, és rámutat egy országra, ahol ezt már megoldották.

Ezzel sokszor nem vagyunk kisegítve. De mégsem ilyen rossz a helyzet. Nyilván kell elemezni, kell reflektálni ezekre a jelentésekre és végig kell gondolni, jól értjük-e. De lassan el kéne kezdeni csinálni. A civil menjen oda, a politikus tanulja meg, hogyan tud úgy versengeni, hogy az az országnak is használjon. Mindenki a maga területén tegye a dolgát, és ne az legyen az alapreflex, hogy oldja meg a másik. De azt hiszem, a lényeget nagyjából az ország már érti. És az elmúlt húsz év, a jelen, valahol egy ívnek a vége, egy kompakt egész. Sokszor a baj is segít, hogy jó irányba lendítsen.

- Akkor alapvetően jó irányba tartunk?

- Azt mondanám inkább, most dől el. Rajtunk múlik. De csak mi vagyunk erre, senki más.

(Forrás: Barna L. Norbert, Simon Zoltán / Népszava )