„Az értékhordozó közösségeknek lehetőséget teremt a politika!”: 2011. április 6.-án, a Parlament Felsőházi termében került megrendezésre a Keresztény Civil Szervezetek 4. Fóruma, melynek témája az „Etika – erőforrás, biztonság” volt, az etika szerepét vizsgálva, néhány lényeges témakörön belül. „Külső hatások és belső tényezők hatására kiterjedt területeken tapasztalunk erkölcsi válságot. A keresztény szervezetekre különös felelősség hárul abban, hogy feltárják, mekkora erőt és biztonságot ad a társadalom megújításában az értékeken alapuló és értékekre irányuló élet.” –, olvashattuk a Konferencia Meghívójának témamegjelölésében.

Dr. Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes konferencia-nyitó gondolataiban a legalapvetőbb kérdésnek nevezte, hogy egész civilizációnk szellemi-erkölcsi válságban van. Nem a teológiai értelemben vett bűn miatt, hanem a bűnök bűn-voltának tagadása miatt. Így a belőlük való kiszabadulás lehetősége kilátástalanná és irreálissá válik. Amíg meghatározó értelmiségi csoportok kétségbe vonják a bűn létezésének tényét, nem válik világossá, hogy mi a jó és mi a rossz? A mai liberális demokrácia támadja a tradicionális értékeket, - paradox módon – maga is azoknak az alapján létezhet. Az evidencia-szerű étékek lerombolásával a liberániánus gyakorlat társadalomromboló hatásúvá válik.

Elmarasztalható a média jelentős része is, amennyiben azokon keresztül különböző üzleti érdekcsoportok fejtenek ki destruktív hatást a társadalom látásmód-formálódására. Az úgynevezett Pigmalion effektus értelmében, a példakép egy önmagát beteljesítő jóslat, s a köztudatba beépülő torz példaképek a valóságnak egy olyan szegmensét képezik, ami ezáltal valóban létre fogja magát hozni. Ennek perspektívája pedig az állam felelőssége!

Dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke köszöntőbeszédét azzal intonálta, hogy a természeti katasztrófáknál is nagyobb veszedelmet jelent országunk népének az erkölcsi források szennyezettsége, s az emberi kapcsolatok kiszolgáltatottá, védtelenné válása. Nem csupán a keresztény civil szervezetek, de teológusok és filozófusok örök kérdése is, hogy minden nemzedéknek a maga létidejében kell megtanulnia: mit kell cselekednie?! Ha azonban az erkölcsöt kiszorítjuk a pályáról, bajba kerülünk -, mert az élet nem szűkíthető le puszta technikai-fizikai és biokémiai folyamatokra.

A „mit kell tenni?” kérdés felmerülésekor, a romló értékszemlélet közepette, a figyelem egyre messzebb sodródik az etikai evidenciáktól. Újratanulásra van szükségünk! Amelynek folyamatában elsőrendű feladat a köznevelés! A püspök úr beszélt arról is, hogy sajnálatos módon a gazdasági életben ugyanez a dilemma a jellemző: a „nem erkölcsös, de törvényes” megközelítés. Valamint hangsúlyozta a médiumok felelősségét, manapság, amikor az etikai megfontolások műsoridőre juttatása részfeladattá degradálódott.

Dr. Hoffmann Rózsa, oktatásért felelős államtitkár: Pedagógiai valóságunk és az etika című előadása első kérdésköreként az alapkérdést fejtette ki. E propozíció értelmében a tudomány fejlődésének gyors eredményeképpen, az a hibás elgondolás alakult ki, hogy a tudománnyal minden megoldható -, azonban életünk mégsem lett jobb tőle, ellenkezőleg: a teljesen háttérbe szorult erkölcsi megfontolás hiánya erkölcsi analfabétákká tette a fiatalság jelentős részét. Erre megoldást elsősorban az jelenthetne, ha az iskolai oktatásban előtérbe kerülhetne az etika. De mit is értünk erkölcs és etika alatt? -, vetette fel a kérdést az államtitkár asszony.

– Az ember legjellemzőbb létformája, cselekvésmódja, isteni, emberi, és természeti szokásrendje is arra keresi a választ: mi a rossz és mi a jó? Dr. Finánc Ernő tudományos tézise szerint, melyet a „Nagykorúaknak a kiskorúakra történő ráhatása az erkölcsiség mértéke szerint” című munkájában fektet le, a nevelés minden részletének erkölcsi tartalma van. Az értékeknek nem lehet relativizálódni, noha a társadalom utóbbi 20 évében rohamosan felgyorsult az evidenciavesztés. A bajoknak több pedagógiai oka is van: egyfelől, a pedagógusoknak nem lenne szabad levetniük munkaidejükre a magánemberségüket, és szabadidejükre a hívatásukat. Másfelől, a gyerekek fejlődésének értékelésekor csak az kerül számbavételre, ami mérhető. Mivel azonban az erkölcsi fejlődés nem csupán nem mérhető, de kitapinthatóvá is csak évtizedek múltán válik -, az erkölcsi nevelés nincs díjazva.

A tudás-alapú társadalom, amelyben élünk, életen át tartó tanulási programjának azonos értékben kellene hordoznia az erkölcs-alapúságot is! Különös tekintettel a versenyeztetés oktatói stratégiájának arra a szegmensére nézve, amely a gyerekeket a mindenáron-való felülkerekedésre tanítja. Vákuumos világban élünk -, ahol 15 évvel ezelőttig egyáltalán nem is szerepelt a pedagógus-képzésben az etika fogalma. Az államtitkár asszony abban határozta meg a teendőket, hogy célként kell tekinteni és erősíteni az erkölcsi nevelést, s az erkölcsi értékrend tudatosítása mellett nem kötelezővé tenni, de nagy erőkkel támogatni és biztosítani a hittanoktatást, a nem pusztán formális egyházi iskolák alapulását és működését, fejlődését. Hiteles pedagógusokra van szükség, akik módszertani útmutatásokkal kapnak segítséget munkájukhoz, az erkölcsi tudatosítás területein is.

A példaadás, gyakoroltatás és cselekedtetés pedagógiai módszereiben hatékony lehet olyan kényszereket alkalmazni, mint a közösségi munka és önkéntes munka kötelezősége. Szükség van az erkölcsnek megfelelő jogszabályokra -, de mindenek előtti legfontosabb erkölcsi nevelési eszközünk: a szeretet.

Szalai Annamária, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke Média és etika című előadásában elmondta, hogy a ma is élő jogi szabályozás mélyen gyökerezik az emberi-vallási erkölcsökben. A médiaszabályozás tárgya a nyilvánosság, jelen világunkban, ahol a média a közösségi tér. A modern média libertárius; dilemmája, hogy a szabadságjogok valójában kit illetnek? - : a közlőt, vagy a befogadót? A cél természetesen az egyensúly lenne, de eluralkodtak az egyéni szabadságjogok. A tudatos médiafogyasztás kultúrájának támogatása lenne a cél -, hangsúlyozta Szalai Annamária.

Majd ismertette a tisztelt hallgatósággal egy 2008-as felmérés megdöbbentő eredményét, melyet 8-14 éves gyermekek körében végeztek, s azt, hogy a gyermekek az átlagszámítás szerint naponta 575 percet, azaz megközelítőleg 6 órát töltenek manapság monitor (tv, számítógép, stb.) előtt. Beszámolt egy új intézmény, a „média és hírközlési biztos” státusz jelentőségéről és egyeztető mediátori szerepéről is. Gondolatait azzal zárta, hogy a médiában is sajnálatos módon az erkölcsi minimum fogalma kapott helyet, holott az erkölcsi maximum kellene, hogy legyen a viszonyítási/igazodási mérce.

Dr. Székely János, Esztergom – Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke: A cigánylét etikai kihívásai címmel tartott beszédében korunk válságának elsődleges okaként azt jelölte meg, hogy élet-szálunk elvágásra került az objektív rendtől, az isteni gyökértől. Fölfelé tartó gravitáció nélküli lét felé sodródunk, miközben a lét forrásához kötő szálainkat egyre több felől fűrészelik. A törvények a szívbe vannak írva, de a bűn létbelépésével az ember tisztánlátása meggyengült. E propozicionálást követően a püspök úr az etika és a cigányság jelenlegi kapcsolatának kérdéskörére tért át. Elmondta, hogy a cigányság mentalitását döntően meghatározta a vándorlás, a magántulajdon fogalmának eltérő értelmezése attól, amit a letelepedett népek számára képviselt.

Beszélt arról is, hogy 50-60 áévvel ezelőtt ugyanúgy a társadalom peremén éltünk, ahogyan most, s hogy a tanulási folyamatokhoz türelemre van szükség a többségi társadalom részéről. Az előadás kitérőt szentelt azon történelmi tényeknek is, hogy a cigányok megjelenésének első írásos bizonyítéka Brassóból származik, 1416-ból, bizonyos Emmaus úrról és 120 társáról szól a krónika. Majd a következő, 1476-ból ered, ami szerint Mátyás király Nagyszebenben adómentességet adott a cigányoknak. 1500-ban, Temesváron, ágyúkat öntöttek a cigányok a bizonyítékok tanúsága szerint; a végvári világban fegyver-kovácskodtak, harcoltak, sokan pedig a török basa zenészei voltak! Közös múltunkat ünnepelni kellene -, mondotta a püspök úr -, valamint beszámolt egy nagyszerű elképzeléséről is, mely szerint a fővárosban létre kellene hozni egy teret, mely egészében a cigány kultúra jegyeinek lehetne szentelve.

Majd beszélt a közbiztonság romlásáról, a drámai mértékű munkanélküliségről, s a médiában megjelenő sematikusan torz cigányképről, amelybe átlagos, valósághű kép alig tűnik fel. Szintén szóba került az önbeteljesítés fogalma, ezúttal azonban annak kapcsán, hogy olyan példákat kellene felmutatnunk, amit jónak tekintünk, amilyennek a megvalósulását akarjuk! Nem asszimilálódásra van szükségünk -, jelentette ki -, hanem a pozitív képpel való azonosulásra, ahhoz kötődő erős identitásra, mely nélkül nincs fejlődés. Végezetül Péli Tamás mondatát idézte, a kettős identitás homlokunkon hordott kettős aranypántjáról -, és az áldás útjaként az igazság és a szeretet törvényét jelölte meg.

Baritz Sarolta Laura, Domonkos rendi szerzetes: Gazdaság és etika című érdekfeszítő beszédében egy, a gyökerekhez visszatért, megváltozott erkölcsi alapokon nyugvó gazdasági rendszer megvalósításának lehetőségét vázolta fel hallgatósága előtt.Minden külső válság csak a belső következménye, a kölcsönhatásban a struktúra is hat az elemekre. Szabadsága önrendelkezővé teszi az embert, amely által képes a sorsot önmeghatározóvá tenni. Reménységünk, hogy az ember ontológiai meghatározottsága jó -, jelentette ki a szerzetesnő, majd konfrontálta egymással az értékközpontú és haszonközpontú megközelítési módokat. Az utóbbi esetében – mondta -, Isten helyett a pénz lesz célértékű, s az ember e törvény eszközévé degradálódik: a „másik” az „én” eszközévé. Ellenben az emberközpontú, értékközpontú gazdaságnál, a pénz és az élet viszonyában a pénz válik eszközzé, más értékek szolgálatában.

Szemléletváltásra van tehát szükségünk! Míg a haszonközpontúság aspektusából a „jó”: szubjektív érték, és hedonizmusra hajló; az „én”: birtokló és individuális; a „boldogság”: hedonisztikus, az „önérdek” pedig: kulcs, a gazdaság motorja, s mindezt a konzekvencializmus jellemzi, amelyben a következmény érvényesül -, addig az értékközpontúság aspektusában nézve a „jó”: objektív, célratörő tendencia, nem csupán állapot; az „én”: személy, részvét a létezés milyenségében, kiteljesedés, az „önérdek” pedig: objektív. E tényezők pro-kontra vizsgálatát követően, a szerzetesnő ismertette a hallgatósággal Arisztotelész3 nézetét az egyéni, közösségi és lelki dimenziók szerint; a klasszikus görög rendszert az igazság vegetatív/materialisztikus, érző/érzékelő és erkölcsi hierarchiájáról; és Aquinói Szent Tamás felosztását a materiális, a kísérőjelenségek, és a transzcendens lét rendszerében.

konferencia délutáni ülésszakán még Dr. Oberfrank Ferenc, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet ügyvezető igazgatója tartott előadást: Tudomány és etika címmel, valamint Czakó Gábor író: Művészet és etika -, és Balás Béla, a Kaposvári Egyházmegye megyéspüspöke: Vallás és etika című beszédét hallgathatták meg a jelenlévő