Címlap Irodalom Próza Az állatok szava

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

Az állatok szava PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Varjú Katalin   
2011. március 27. vasárnap, 11:43

Valami intéznivalóm akadt a péróban‚ ezért kerékpárra pattantam. Már közel jártam a célhoz. Igyekeztem tartani a tempót, mert a kutyák annyira közel jöttek, hogy attól tartottam, ha pedálozás közben véletlenül bele találok rúgni valamelyikbe, belém marnak. Egyelőre még sikeresen kaszkadőrködtem, amikor hirtelen valami furcsa fekete anyag kezdett röpködni felém. A röppálya rekonstruálása révén a mozgó lóállás mindenkori helyzetét meglehetős pontossággal sikerült bemérnem, de a repülő tárgyak mibenlétéről és arról‚ hogy ki az‚ aki ekként próbálja üdvözletét tenni, még halvány sejtelmem sem volt.

 

Egyszer evezés közben volt egy ehhez hasonló élményem, de akkor csupán a támadás oka maradt rejtve elottem‚ a támadók kiléte egyértelmű volt: hattyúk üldöztek, és csőrükkel hátulról próbálták megkopogtatni a fejemet. Találat akkor nem ért, és eddig szerencsére most sem. A bozót sűrű volt, a bombák egyszer messzebbről, egyszer közelebbről jöttek. De még mindig sehol egy ember.

A kutyáktól nem félek, eddig még soha nem bántott kutya‚ futott át az agyamon. Megmakacsoltam magamat. Úgy határoztam‚ nem fordulok vissza, nem adom fel.
– Mi van‚ csak arra van merszed, hogy dobálj?! Félsz mutatkozni?! Látod,
hogy egyedül vagyok, te látsz engem! – kiáltottam a bozót felé.
– Hova megy erre?! – szólt ki valaki a bokor mögül.
– Ha akarod tudni, Lólihoz. Ismered?
A nevet hallván a dobálózó elordította magát:
– Me pindzharav!
Persze fogalmam sem volt‚ mit mond.
Kisvártatva elougrott a gazból egy jó „kormos” gyerek.
– Velem gyüjjön! – mondta‚ és elindult előttem.
– Ha úgy akarod! – mosolyodtam el a mezítlábas lurkó határozott szavára. Amikor a házakhoz értünk‚ a gyerek bekiáltott az illető ablakán. A nevén szólított kijött, de nem látott valami szívesen.

– Parasztok ide csak úgy nem járnak! Hogyan tudott idegyönni? – kérdezte bizalmatlanul a cigányember‚ és a szemébe húzta a kalapját.
– Hát... a biciklimen jöttem – mondtam némi habozás után‚ mert nem tudtam‚ miként érti a kérdést.
– Állatokkal nem talákozott? – tolta most a tarkójára a kalapot.
– Kutyákkal... Meg malacokat is láttam... Meg‚ azt hiszem‚ lovat. De nem nagyon
figyeltem.
– Akkó jó van! Hogyan monta a kutyáknak?
– Mármint hogy mit mondtam a kutyáknak? Erre gondol?
– Csak roma nyelven értenek! – jelentette ki.

– Nem beszéltem hozzájuk – mondtam most szarkasztikusan‚ pedig a kutyákhoz egyébként valóban szoktam beszélni.
– Akkó meg! Akkó meg hogyan?! – kérdezte most már inkább csak magától‚ aztán szúrósan a szemembe nézett‚ majd lassacskán ellágyult a tekintete‚ és egy fejmozdulattal beljebb invitált: – Na, gyüjjön be!
Ha az állatok beengedtek‚ és a „paraszt szagom” miatt nem téptek meg, akkor jó ember lehetek.

Módosítás dátuma: 2011. március 27. vasárnap, 11:53
 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria