A társadalmilag veszélyeztetett, hátrányos helyzetű csoportok, mint a cigányság is,  az elmúlt években, de legfőként az elmúlt 3 évben nem jutottak méltányos képviselethez a médiában, a közéletben. Bármennyire jogos azonban az igény, a kormány úgy tűnik, nem számol ezekkel a csoportokkal. A cigányság pedig mintha egyenesen ki lenne írva a társadalomból, a médiából.

Kedves Pali, ki a Lovari törzs tagjaként a Ruva nemzetségből származol, büszkén vallod, hogy cigány (roma) magyar vagy és ez természetes számodra. Nem te vagy az egyetlen, akinek ez természetes, de bár csak sok ilyen tagja lenne közösségünknek, akárcsak a múltban volt, például olyanok, akik azt mondták: "Ich bin Ungarn” még ha nem is tudtak magyarul.

Ebből talán érthető: magyarnak lenni nem etnikai, nem nemzetiségi, nem is nyelvi kérdés. Ha azt mondom: magyar vagyok, akkor egy történelmi közösséghez tartozom.

Amiből ki lehet szakadni, de letagadni nem lehet. Amit meg lehet tagadni, de cáfolni nem lehet. Amivel szembe lehet szegülni, de létezőnek kell tekinteni.

Ez így van több mint ezer éve, talán másfélezer éve. Te romaként (cigányként) vagy magyar én hugenottaként, zsidóként, németként, szlávként lettem magyar. Én már nem szeretnék más lenni, azért sem, mert neked és nekem sok közös élményünk van, ami egy közösségbe köt bennünket.

Sorsközösségbe. A magyar közösségbe, ami egyben egyetemesség is. Írásaidat olvasván gyakran éreztem úgy, mintha dikhelen át nézném magamat, gyerekkoromat, nem csak a vaskovácsolás élménye okán, aminek magam is tanúja és megélője voltam, hanem kétségeidnek és bizakodásaidnak révén is.

(Az írás Ruva Farkas Pál új kötetének ajánlásaként készült.)

A Pécsi Tudományegyetem BTK NTI Romológia és Nevelésszociológiai Tanszék konferenciakötetéről:

2012 tavaszán tanszékünk hagyományteremtő céllal indította útjára a Romológusok Országos Konferenciája címet viselő rendez­vénysorozatot. Az a szándék vezérelt bennünket, hogy összehívjuk az elmúlt években – lassan 15 évről beszélhetünk – nálunk tanult, vég­zett hallgatóinkat, s megszólítsuk őket; mutassák meg, merre tartanak, meddig jutottak, közülük a nem kis számú tudomány közelében ma­radt szakember min dolgozik éppen.

Attachments:

Romológia tanulmánykötet.pdf

[ ]

7196 Kb

Tudunk-e továbblátni ennél?

A cigány gyermeke óvodába és iskolába járatása talán a legelső, és legfontosabb lépése a cigányok Integrálásának, vagy éppen szegregálásának.

A cigány tanulók oktatása, tanítás elég nehéz, sokrétű feladat. Itt, ezen a ponton kell megemlítenem, hogy a pedagógusok részéről, magas fokú hozzáértésre van szükség. Hiszen, hogy várjuk el a cigánygyerekektől – akik később felnőttek lesznek – hogy beilleszkedjenek, ha a pedagógusok feltűnően megkülönböztetik őket a nem cigány társaiktól.

A cigány tanulók integrálását nem kell feltűnően hangoztatni, és a kényszer terhe mellett valóra váltani. Mert az köztudott, hogy ha valakit minden áron egyenlővé akarnak tenni, de eközben folyton felhívják a figyelmét arra, hogy ő más, mint a többiek, akkor mégis hogyan várhatjuk el, hogy az a személy teljesen beilleszkedjen, és a társadalom egyenrangú, hasznos tagja legyen. De ugyan ez a helyzet a szegregációval. Miért kecsegtetik őket az egyenrangúság lehetőségével, ha végül el kívánják különíteni őket, és még jobban a társadalom peremére akarják őket taszítani.